Húsz éve jógázom, és tíz éve oktatom a jógát… Már csak leírni is szürreálisnak hat, mégis itt tartok az utamon. Amikor először hallottam a jóga kifejezést, számomra csupán egy semmitmondó szó volt, majd valamivel később, miután kipróbáltam ezt a mozgásformát, egyszerűen egy olyan unalmas sportnak tűnt, amit biztos, hogy nem teszek rendszeressé az életemben. Most, húsz évvel később viszont bátran mondhatom, hogy a jóga nélkül nem tarthatnék ott, ahol ma tartok. Minden évben a jóga világnapja alkalmából sorra veszem mindazt, amiért a jógának hálát adhatok. Ezt az idén is megtettem, és most szeretném megosztani Veled. Az írásom teljesen szubjektív, hiszen a saját és a klienseim tapasztalatai mentén született, betekintés mindabba, amit a jóga kínálhat számunkra, fogadd hát nyitott szívvel, megítélés nélkül.

Az elmaradhatatlan, kedvenc jógás idézetemmel indítom soraimat:
„Mától kezdve járj úgy, mintha fény lennél. Bármerre is jársz, hagyd ott fényed lábnyomát.” Szvámi Véda



Ha egy mondattal kellene megfogalmaznom, miért vagyok hálás a jógának, akkor az valahogy így hangozna: a jóga elvezetett az egészségem irányába és a természet rendjéhez. És ez alatt rengeteg dolgot értek: vissza az univerzális rendbe, a Föld Anyával való kapcsolathoz, a holisztikus nézetrendszerhez.

Hála a jóga által kínált életmódjavaslatoknak, újra megismertem a fizikai testemet, újra elkezdtem azt érezni, méghozzá úgy, ahogy korábban sosem. Tudatossá váltam a benne zajló folyamatokkal kapcsolatban, amely gyakorlati szinten úgy valósult meg, hogy egy-egy egyensúlytalanság tapasztalásakor képes voltam nagyon precízen leírni a problémát, így könnyen megállíthatóvá váltak a kibillenések, vagyis a betegségek. Az első tíz évben gyakorlóként főleg ezt tapasztaltam meg.

Hálás vagyok a második tíz évért is, amelyet már aktív tanítással és folyamatos tanulással töltöttem.

Hálás vagyok a jógának, hogy az ájurvéda (hagyományos indiai orvostudomány, az élet tudománya) megérkezett az életembe, és ezt a tudást elsajátíthattam.

Hálás vagyok azért a szemléletmódért, amit az erőszakmentesség elvének, azaz az ahimszának köszönhetek. Ez is elsősorban belső munka: ha magammal nem vagyok erőszakos (ami nem azonos a lustasággal), akkor mással sem fogok úgy viselkedni.

Hálás vagyok a holisztikus szemlélet megismerése és alkalmazása miatt.

Hálás vagyok az emberekért, akikkel a jóga révén kapcsolódhatok.

Hálás vagyok azért a rögös útért, amelyen elindulva egyre fényesebbé csiszolódom.

Hálás vagyok a rengeteg tanításért, amelyet az elmúlt tíz évben a tanítóimtól kaptam.

Hálás vagyok a klienseimért, akik nap mint nap bebizonyítják, hogy ez az út mély támogatást nyújt a fizikai síkon túl is.

Hálás vagyok a rengeteg tanítási lehetőségért, amit eddigi utamon kaptam.

Hálás vagyok, hogy visszataláltam a természettel való kapcsolathoz, hiszen mind egyek vagyunk.

Hálás vagyok, hogy a munkám mára a hivatásom lett, így minden nap átadhatom mindazt a csodát, amit én kaptam a jógától az elmúlt húsz évben.

Kedves Olvasó, biztosan furcsán tekintesz a sok „hálás vagyok” mondatra, de hidd el, a hálaadás a legmagasabb szintű energia. Így ezen a napon, mikor olvasod e sorokat, folytasd tovább a saját hálaimáddal, és meg se állj száz pontig. Hidd el, mire odáig érsz, nem tudod majd abbahagyni.

Hálás vagyok…