Mostanában sokan kérdezték tőlem, hogy a szülést követően, mikor fogok rendszeresen jógaórákat tartani. Akik részt vettek a legutóbbi szabadtéri Impulzív-jógán, azok láthatták, hogy időközben mennyire megváltozott a gyakorlásom módja. Be kell látni ugyanis, hogy egy hasi műtét után sok mindent újra kell tanulni, és tanítani a testnek, így most jó pár mozdulatot másképp végzek. Ez a cikk éppen arról szól, hogyan sikerült visszatérnem a jóga gyakorlásához a császármetszést követően.

Mivel nem vagyok a területtel foglalkozó gyógytornász, ezért az alapvető edzéselméleti elvek mellett leginkább a jóga rendszerének legfontosabb tanítását, az ahimszát, azaz az erőszakmentességet vettem figyelembe a gyakorláshoz való visszatérésem során. Szerencsére korábban már mélyebben is foglalkoztam ezzel a témakörrel, de persze teljesen más volt megélni és megtapasztalni az elveket, mint csak tanulni róluk vagy másoknak iránymutatást adni. Sajnos a Császárvonal oldalt leszámítva, nem találtam hiteles útmutatást a műtét utáni mozgáshoz való visszatéréshez, arról nem is beszélve, hogy kimondottan magyar nyelvű császár utáni jógás programot sem sikerült felkutatnom. Ezért is maradtam a saját tapasztalati út végigjárása, megfigyelése és összegzése mellett. Kicsit erről is szól ez az írásom.

Néhány pontban összeszedtem, hogy milyen konklúziókra jutottam. Fontosnak tartom azonban hangsúlyozni, hogy ezek főleg a saját testem ritmusa szerint alakultak így. Mivel minden szülés és minden császármetszés más, ezért elképzelhető, hogy nem mindenkinek ugyanez a tempója. Mivel nekem nagyon érzékenyek a szöveteim, ezért csak lassan tudok haladni a felépüléssel, és ehhez kellett hozzáigazítanom a jógában való elmélyülésemet is. A fő elvem tehát az erőszakmentesség mellet a szantósa, azaz a megelégedettség. Tehát elfogadva az aktuális állapotomat, erőltetés és erőszak nélkül kezdtem hozzá a testem regenerálásához és a gyakorláshoz is.


Általánosságban ezek voltak az első lépéseim:

1. Az orvosi engedély megszerzése, vagyis a négy- vagy hathetes kontrollvizsgálat eredménye, hogy megkezdhetem-e a mozgást. A hivatalos álláspont szerint hat hét után vissza lehet térni a fizikai aktivitáshoz – ez persze teljesen egyénfüggő. A legtöbb kliensem és magam is azt tapasztaltam, hogy a minőségileg aktív mozgást inkább csak a hatodik hónap után tudtuk jólesően elkezdeni.

2. Amit már a korai időszakban is végezhetünk, az a gátizomtorna. Én szinte mindenkinek kötelezővé tenném már a várandósság alatt is, mert nagyon sok szövődményt előzhetünk meg vele, például a záróizom-gyengeséget, az inkontinenciát, az aranyeret, vagy a méhsüllyedést.

3. A hegkezelés megkezdése is a korai szakaszban ajánlott. Bár általában a szülészeten nem része a tájékoztatásnak, ugyanis sokszor az egészségügyi dolgozók sincsenek tisztában a hasznával, mégis javasolt.

4. Mindenképp ellenőrizni kell, hogy szétnyílt-e a hasizom, ez ugyanis nagyban befolyásolja, hogy milyen módon tudunk újra visszatérni a mozgáshoz. Ez a szülés utáni állapot ugyanis hosszú távon is befolyásolja az életmódot.

5. Az olyan aktív mozgások – mint például a futás – még a természetes úton való szülés után sem javasoltak a hatodik hónapig. A hasi szülést követően pedig természetesen a heg állapota határozza meg, hogy mikor kezdhetjük el az intenzívebb sportokat.

A szülés utáni hónapokban minden mozgáshoz kapcsolódó döntésünk persze attól is függ, hogy meddig szoptatunk.

A jógagyakorláshoz való visszatérésem tapasztalatai:

1. A műtét utáni nyolc hétben kész edzésnek éreztem még a mindennapi élet megszokott mozdulatait is, így egyéb mozgásformát nem választottam.

2. Kilenc héttel a szülés után segítségül hívtam a regenerációs folyamatomba az aktívabb légzőgyakorlatokat. Emellett kimondottan ebben az időszakban javasolt a baba-mama jóga, ha már gyakorolgattunk egy kicsit. Mi a tizedik héten kezdtünk a babás tornára járni, ami már intenzívebb terhelésnek mondható. Ezek nagyon lágy és könnyed mozgások, nehezítés nincs bennük, de egy hasi műtét után ezek is nagyon fárasztónak hatottak.

3. A 12-20. hetekben főképp ízület- és mirigytisztító gyakorlatokat végeztem a műtéti heg védelme miatt. Ezek a mozdulatsorok elsősorban a himalájai jógatradíció sorozataiban találhatók meg, és nagyban támogatják a szervezet regenerációs és tisztulási folyamatait.

4. Ezt követően könnyed, 25 perces slow flow órákat vezettem be a mindennapjaimba. Ennél a gyakorlástípusnál adott az idő, amely egy-egy ászana felvételéhez és abban való elmélyüléshez szükséges. Amire figyelnem kellett az a csípőnyitások módosítása volt, figyelembe véve a hegszövetem rugalmasságát.

5. Most, a 26. hétre jutottam el abba a fizikai állapotba, hogy már fájdalom nélkül tudom végigcsinálni a gyakorlásomat. Mit értek ez alatt? Maradtam a kb. fél órás időtartamnál, a szükséges módosításokat még mindig alkalmazom, amelyek főképp a hason fekvő, mellkas- és csípőnyitó ászanákat jelenti.

6. Még a közelében sem vagyok annak a szintnek, ahonnan elindultam a várandósságomat megelőzően. Igazság szerint ez egy ideig nagyon zavart, néha még haragudtam is a testemre, hogy szinte mindent újra kell tanulnom. Végül hosszas önmunka által sikerült azt az elméleti tézist átültetnem a gyakorlatba, hogy türelmes legyek a testemmel, és hálát érezzek iránta, mert egy kis életet hozott a világra.

7. Az általam ismert nők elmondása szerint nagyjából 1,5 – 2 év kell egy hasi szülés utáni regenerációhoz, hogy újra teljesen otthon érezzék magukat a testükben. Ebből kiindulva én is ennyi időt adtam magamnak, hogy visszatérjek az „eredeti” formámba, ami a jóga ászanázást illeti.

Ez a folyamat megtanított a megengedésre, az elfogadásra és a kitartásra. Hosszú még az út előttem, azonban nőként fontos megengedni magamnak, hogy az életem ciklusait szorongás nélkül éljem meg. Az anyaság rengeteg változást hoz mind mentális, mind érzelmi és fizikai szinten, és mindez kihat a jógagyakorlásomra is. Amit picit hiányoltam az online elérhető tartalmakban az a realitás, az élet áramlásának engedése. Egy kisbabával ugyanis nagyon mások a mindennapok, így meg kellett tanulnom megengedni magamnak, hogy a szülés utáni testem maga diktálja a regenerációja ütemét, s én azt csak kövessem. A különböző postpartum gyakorlások sajnos azt az üzenetet közvetítik, hogy minél hamarabb nyerjük vissza az eredeti alakunkat, elfelejtve azt a tényt, hogy a hormonális változások és a szöveti átalakulások csak újabb kilenc hónap alatt képesek rendeződni egy egészséges női szervezetben. Éppen ezért olyan fontosak azok a női körök és szövetségek, ahol a versengés helyett, egymás támogatása a cél.

Fotó: Panna