Amikor a kisbabánk megérkezik az életünkbe, a megszokott rutinjaink és így a hétköznapjaink is szinte teljesen felborulnak. Tapasztalatom szerint jó néhány hét kell ahhoz – legalább a gyermekágyi szakasz –, mire újra kialakul valamiféle rendszer az életünkben. Ennek persze már része a pici is, sőt leginkább ő alakítja azt. Ebben az időszakban gyakran érezheti úgy az újdonsült vagy akár többszörös anyuka, hogy a kicsiről való gondoskodás mellett a mozgásra már nincs se ideje, se energiája, vagy egyszerűen nem tudja beilleszteni a napirendjébe. Azt gondolom, ennek a nézetnek van ugyan létjogosultsága, most mégis azokat a tapasztalatokat gyűjtöttem össze, amelyek az ellenkezőjét támasztják alá: vagyis azt, amiért lehet és kell is mozogni a babánkkal együtt.
Számomra is kihívás volt anyaként újrakezdeni a mozgást, különösen a kezdeti nehézségek, a fájdalmak és a műtéti heg mozgást korlátozó hatása miatt. Aztán amikor zöld utat kaptam az orvosomtól, ugyan tele félelmekkel és aggodalmakkal, mégis elkezdtem a gyakorlást a kisbabámmal együtt. A jógás múltam és a jógaoktatói munkám kapcsán egyértelmű volt, hogy a baba-mama jógát választom. Kezdetben online órákon vettünk részt, mert a téli hidegben körülményes volt kimozdulni. Ez tökéletes volt arra, hogy egy kicsit barátkozzam az „új” testemmel, és megismerjem a vele szemben támasztott kihívásokat. A babácskám ebből főképp annyit érzékelt, hogy anya nem a megszokott módon emeli és mozgatja őt.
Amint lehetőségem adódott és a körülmények engedték, elkezdtünk csoportos foglalkozásokra járni a kislányommal. Ez teljesen más élmény volt az otthoni magányos gyakorlás után, és meglepetésemre nagyon jól esett. Annak ellenére, hogy nem egyszerű kimozdulni egy kisbabával – különösen, ha egy másik városba kell átutazni –, mégis bátran mondhatom, hogy megérte.
Anyaként és nőként ezeket kapom a közös, csoportos gyakorlás során:
- Amíg mozgok, nincs szüksége külön felügyeletre a kislányomnak, mert velem van.
- A babás élet elég beszűkültté válhat, de ilyenkor egy kicsit megnyílik a világ előttem.
- Szakember felügyelete mellett kezdhetek újra mozogni, és közben figyelembe veszik, hogy a testemnek sajátos igényei vannak a szülést követően.
- Találkozhatok más anyukákkal, akiktől tanácsot kérhetek, vagy egyszerűen csak beszélgethetek velük. Ez igazi felüdülést jelent számomra, ugyanakkor sokszor már egy-egy fél mondattal is támogatni tudjuk egymást, hiszen egy cipőben járunk.
- A gyakorlás segíti a testemhez való visszakapcsolódást, tudatosítva annak érzeteit, üzeneteit. Mozgás közben külön figyelmet kapnak az olyan kihívások, mint a szétnyílt hasizom vagy a császársebbel való mozgás.
- Az elmúlt hónapok során nagy terhelésnek kitett gátizomzat is fókuszba kerül, és a tornával való támogatással elkezdődhet a regenerációja.
- Erősödik a babácskámmal való kapcsolatom, és nagyban segíti, hogy magabiztosabban bánjak vele a mindennapokban.
- Mint nő újra kapcsolódni tudok a testemhez, amely a szülés során megváltozott. Megadhatom neki a mozgás általi megkönnyebbülést, az ellazulást és a stresszoldás élményét.
A kisbabám számára ezt jelenti a közös mozgás – a saját tapasztalataimmal kiegészítve:
- Mivel a gyakorlásba őt is bevonom, így támogatom az ideg- és mozgásszervrendszeri fejlődésének folyamatát.
Többféle fogástechnikát is megtanultam, amiket a mindennapokba is be tudtam építeni, és ez nagy magabiztosságot adott ahhoz, hogy az otthoni játék biztonságos, mégis izgalmas legyen a babám számára. Szerintem ennek az előnye abban is megmutatkozik, hogy egy-egy új mozdulatot szinte tanulás nélkül épített be a kis életébe.
- Az életkorának megfelelő szinten gyakorol velünk, így az idő múlásával egyre komplexebb módon vonódik be a gyakorlásba.
Mivel a babácskám mindig új élményeket keres, így sosem unatkozik az órákon, hiszen ahogy nő, úgy egyre több gyakorlatba vonhatom be.
- Már egészen korai életkorban elkezd közösségbe járni, így közvetve a szocializációs képességei is fejlődnek.
A kislányom nagyon szereti figyelni a többieket, és ha egy nála nagyobb, már járni tudó baba jön a közelébe, akkor nem ijed meg, sőt nagyon barátságos vele. A kicsik pedig egyenesen lenyűgözik, nagy érdeklődéssel nézi őket.
- A mozgás szeretete és a több irányba történő mozgatás (hintázás, fejjel lefelé emelés, stb.) hosszú távon kedvezően hat a beszédkészségének kialakulására is.
Ebben még nincs saját tapasztalatom, de logopédiai kutatások igazolják, hogy a változatos mozgás stimulálja az idegrendszert, így hozzájárul ahhoz, hogy a picik beszédkészsége megfelelően fejlődjön.
- Az „anyás” babáknak sem kell nélkülözniük az anyukájukat, és ha az élet úgy hozza. akár aludhatnak is, amíg a mama gyakorol.
Néha úgy jön ki a lépés, hogy az óra ideje alatt inkább enne vagy aludna a babácskám, de ezzel sincs gond, mert ez a helyzet is könnyedén megoldható. Mindkettőre volt már példa, mégsem bántam meg, hogy elmentünk mozogni.
- A rövid babamasszázsnak hála csökkenthető a pocakfájás mértéke.
A kislányom nagyon szereti a masszírozást. A korai időszakban, amikor érintettek voltunk a pocakfájásban, még nem alkalmaztuk a masszázst, így csak annyi tapasztalatom van, hogy a picinek nagyon jó kedve lesz tőle. Néha nevetgél, néha csak elalszik közben, tehát biztosan jól esik neki.
- A baba alvásminősége is javulhat a rendszeres mozgás hatására.
Egy-egy közös gyakorlás után, aminek a kisbabám is aktív részese, mindig könnyebben megy az alvás. Ha pedig éppen alszik az óra ideje alatt, akkor a hatás azonnal jelentkezik: mély álomba zuhanva piheni ki a nap fáradalmait, amíg én mozgok egy kellemeset.
Összességében elmondható, ha nem lennék jógaoktató, akkor is kipróbáltam volna ezt a fajta közös gyakorlást a kislányommal, mert rengeteg pozitív hatása van mindkettőnkre. Minden anyukának csak ajánlani tudom, mert egyszerűen fantasztikus!
