Nemrég hat tippben írtunk arról, hogy a koronavírus terjedését megfékezni szándékozó intézkedések, a #maradjotthon, #otthonróldolgozom és a #vigyázzunkegymásra mozgalmak idején milyen praktikák szem előtt tartásával kerülhető el, hogy megkattanjon, aki hirtelen otthonról kényszerül dolgozni. Már ha ez kényszer, és már aki ezt megteheti, hiszen sokan nincsenek ebben a kiváltságos helyzetben. A cikk pontjain felbuzdulva gondoltam, hogy én is megpróbálom hozzátenni a magamét az „így üssük el az időt a járványveszély idején a négy fal között” típusú olvasnivalókhoz, amikor is valóban a legfelelősségteljesebb magatartás a személyes találkozások minimálisra redukálása, és csak akkor kimozdulni otthonról, amikor az tényleg halaszthatatlan (vásárlás, orvos, online nem megoldható ügyintézés).

Meredek párhuzam, de napok óta nem tudom kiverni a fejemből a „Szerelem a kolera idején” Márquez-klasszikus címét – elképzelésem sincs, hogy miért fészkelte be magát ennyire az agyamba – de gondoltam, ha már elhatároztam, hogy tavalytól többet fogok olvasni és negyvennyolc órája a világirodalom egyik leghíresebb regénynek a címén kattogok, megírom, hogy mi az a hat könyv, amit szeretettel merek ajánlani az otthon töltendő órákra. Amikor kész a meló, alszik a gyermek, megvitattátok az élet nagy dolgait, és akad még pár „énidős” perced, esetleg órád is, jó társaság lehet egy könyv. Íme, az én „hatosfogatom”, a ház hat helyiségébe – kihívás lehet, ha ott is olvasod őket, valamiért az egyes kötetekről ezek a házrészek jutottak eszembe.


Gyilkos a pincében
Patrick Süskind: A parfüm, egy gyilkos története
Örök kedvenc (amit a filmadaptáció összehasonlításával és elemzésével szakdolgozatom témájául választottam több mint egy évtizede). Ízekre szedtem ezt a regényt és a róla készült filmet, aztán újra összeraktam és megint szétszedtem, ezt ugyanis lehet. Nagyon eltérő élményt nyújt az írott forma, mint a mozis változat – egészen más Jean-Baptiste Grenouille, a XVIII. százai Párizs „szagtalan”, ám a kifinomult illatokra annál érzékenyebb szaglással megáldott szörnyetegének figurája és borzalmas tetteinek motivációja, amely végül őt, magát is felemészti. Ennél azonban sokkal fordulatosabb, változatosabb és izgalmasabb úton kíséri végig az antihős (?) életének történetét a könyv.

Csudamíves a padláson
Jessica Townsend: Nevermoor – Morrigan Crow négy próbája
„Azt mondják, ez az új Harry Potter”, ajándékozott meg a Nevermoor sorozat első kötetével anno kedvesem, az ajánló pedig – jól tudta – nem is lehetett volna telitalálatosabb. Harmincöt éves férfiként büszkén vállalom, hogy a mai napig imádom a Harry Potter-könyveket, filmeket, (a spin-offokat már kevésbé), és az ausztrál írónő története valóban felébresztette azt a bizsergést, „nem akarom letenni a könyvet” érzést, amit korábban J. K. Rowling váltott ki nálam. (Aztán elolvastam Rowling „Átmeneti üresedés” című felnőtt regényét, ami elképesztően jó könyv ugyan, de azzal például elérte, hogy soha többet nem akarom a kezembe fogni!) Vissza Nevermoorba és Morrigan világába: a felütés ifjú főhősünk halálának a napja (kéne, hogy legyen). Innen szép nyerni – gondoltam, mikor felcsaptam a könyvet, ami aztán egy varázslatos, mágikus, fergeteges, de hősünk számára nem minden veszélytől mentes világba repít.

Mániás depressziós a nappaliban
Vámos Miklós: Anya csak egy van
Néhány éve rádiós szerkesztőként a kalocsai könyvtár korábbi igazgatója felkért, hogy vezessem le az Ünnepi könyvhét kalocsai programjának főattrakciójaként hirdetett közönségtalálkozót Vámos Miklóssal. Bizony, a József Attila-díjas író, forgatókönyvíró, dramaturg, kiadóigazgató, műsorvezető, újságíró Vámos Miklóssal, akinek minél mélyebbre ástam magát az életművében, annál kevésbé éreztem méltónak magam a feladathoz. Az „Anya csak egy van” volt az első regénye, amit elolvastam, és azonnal Vámos-rajongóvá tett (ezt azóta az „Álmaimban valahol” novelláskötet, a „Hogy volt” irodalmi portrékötet, és az „Apák könyve” regénygigász követte). Sodró, lendületes, az író közismerten mániás depresszióban szenvedő édesanyjának és fiának furcsa kapcsolatát és lelki világát önti fejezetekbe, kihagyhatatlan módon! (Kalocsaiak számára érdekesség: az említett közönségtalálkozón mesélte el az író, hogy regényének első változatát, „Anya” címmel, a kalocsai laktanyában töltött hónapjai alatt írta egy négyzetrácsos spirtálfüzetbe, amit megsemmisített és újraírta az egészet.)
Kandúr a kamrában
Mihail Bulgakov: A Mester és Margarita
Kicsit sem könnyű olvasmány, de életem egyik meghatározó könyvélménye volt, bár tizennyolc évesen talán kicsit idejekorán került a kezembe. (Mindenesetre ezért a könyvélményért sosem lehetek elég hálás Farkasné Bekes Rita, akkori magyartanáromnak – innen is nagyon köszi, Rita!) Olyan térben-időben-cselekményben, sőt, történelmi fejezetekben is Moszkva és Jeruzsálem között ugráló, biblikus és a fekete mágiát idéző szemelvényekkel tarkított regény ez, amit akkor érdemes a történet fekete kandúrjától, a sátáni Woland szolgájától, Azellótól elfogadnod, ha már a felütéskor elengeded a valóságot, és nem akarod annak szálát kényszeresen megtalálni és a kezedben tartani.
Magány a hálóban
Gabriel García Márquez: Száz év magány
Amikor a világban éppen tombol az új koronavírus-járvány, aminek a szele még csak e sorok írása közben kezdi meg-megérinteni kis hazánkat, és napról napra szembesülünk azzal, hogy életünk folyása egészen más mederbe terelődik, mint az csörgedezett eddig, a regénybéli Macondó már nem is tűnik annyira szürreális helynek. A Buendía család évszázadokat felölelő históriája egy olyan regényben, ami megteremtette a „mágikus realizmust”, mint terminus technicust egészen üdítően hat, még ha fogalmunk sincsen már az olvasmány végére, honnan a „malacfarkú átok”, hány éves is volt a família „ősanyja”, amikor végleg lehunyta szemét és hová repült Szép Remedios. A szürke hétköznapoktól történő elrugaszkodás képessége – akárcsak Bulgakov könyve esetében – erőteljesen ajánlott.Kuflik a gyerekszobában
Avagy Mohamanyi, a lábascsiga, szőrteknőc és barátaik
Dániel András Kulfli-mesekönyvei kislányom születése után egészen új megvilágításba helyezték Bartos Erika teljes életművét és a „Bogyó és Babóca” összest. Miután ugyanis megismerkedtem a „nem is kupac, nem is kifli, simán kuflik” világával, a katicalány és a csigafiú kalandjai kis barátaikkal olyan valóságosnak tűntek, mint Balzac Goriot apójának a „penziószaga”. Ez a szivárványos, fel- és kifordító, imádnivalóan irracionális könyvsorozat egyetlen darabja sem okozott még csalódást, a „Kuflik és a szélpostától” a „Kuflik és a Mohamanyi”-n át (személyes kedvenc) a „Kuflik a hóban”-ig. Könyvben-mesében, garantált agy-cseppfolyósítás, ami néha talán még jól is esik.