Ismét különleges epizóddal jelentkezik magazinunk podcastja, amely ezúttal nem merül ki az „elég jó szülőség” ezerszínűségében. Sajátos ízt ad ugyanis a beszélgetés témájának, hogy kifejezetten közkívánatra foglalkozunk vele, hiszen a Női Lét közösségi csoportjában közzétett szavazáson a legtöbb hallgatónk voksa szerint erre vagytok igazán kíváncsiak.

Alapvetésünk, hogy gyermekünk zavartalan testi-lelki fejlődéséhez nem tökéletes, csak „elég jó szülő” kell. Elég jónak lenni azonban sokkal komplikáltabb, mint amennyire magától értetődőnek tűnik a dolog. Éppen ezért egy szakértő bevonásával néztünk a felmerülő dilemmák, kétségek és tömegjelenségek mélyére. Gillich Panna főszerkesztőnk ezúttal Deliága Éva gyermekpszichológust kérdezi az „elég jó szülőségről”. Ez ugyanis egészen mást jelent gyermekünk életének különböző szakaszaiban, megszületésének pillanatától kezdve a csecsemő-, az óvodás- és kisiskoláskoron át, egészen a prepubertás- és kamaszkorig, sőt, az aktuális trendeket látva ma már a felnőttkorra is érdemes kitérni.



Szó lesz itt a túl korán kézhez kapott kütyükről, a határhúzás problémaköréről és a mamahotel jelenségéről is, melyek között lavíroznia kell korunk szülőtársadalmának. A helyzetük pedig – mint arra a szakember is rámutat – messze nem egyszerű, sem magától értetődő! Többek között azért, mert a XXI. századi anyukák és apukák mindennapjait megnehezíti az egyéni teljesítménykényszer, de a médiasztenderdek, és az egymáshoz hasonlítgatás sem könnyít rajta. Érdemes tehát egy óra énidőt szánnod a Jelenlét legújabb adására, mert tanulságos lesz! Alább pedig szokásos ízelítőnket olvashatod az epizódból.

– Ha megkérdeznénk a gyerekeket, hogy tökéletes vagy elég jó anyukát szeretnének, mit gondolsz, mit
válaszolnának?
– Ezt nehéz megmondani, hiszen ők egészen más szemmel nézik a világot. Az biztos, hogy sokat változtak a gyermeknevelési trendek az 1950-es évek óta, amikor Donald Winnicott elkezdte használni az „elég jó anya” kifejezést a könyveiben. Akkor sokkal inkább egy autoriter, tekintélyelvű nevelés volt jelen, arról nem is beszélve, hogy háború utáni korban jártunk, ami egy amerikai pszichiátert másképpen érintett, mint mondjuk a kelet-európai blokk társadalmát. A lelki tényezőkön kevesebb hangsúly volt akkor, ellenben a külsőségekre nagyobb figyelem helyeződött. Innen jutottunk el napjaink gyereknevelési trendjéhez, ami már partnerként kezeli a gyermeket, gyermekközpontúság jellemzi a demokratikus, a szabadelvű, valamint a kissé talán már túl engedékeny megengedő stílusig. Tehát az ötvenes években Winnicott biztosan egészen mást figyelt meg, mégis azt hiszem, hogy az emberi természet azon sajátosságát, hogy főleg az elsőgyermekes szülők hajlamosak szorongani, túlaggódni, ő is biztosan észlelte, és éppen ezt érthette az alatt, hogy el kell engedni a „mindent tökéletesen csinálni” koncepcióját, ami csak rádob a szülői szorongásra. Közben a gyerekek oldaláról is próbálta megragadni, hogy nekik mi számít igazán.
– És mi számít nekik?
– Erre ad választ az „elég jó szülő” definíciója, ami azt jelenti, hogy a szülő kevésbé erőlteti rá a gyermekére saját elképzeléseit, helyette szenzitíven észleli őt, és reakciókész az igényeit és szükségleteit tekintve. Ez hároméves korig kialakít a gyermekben egy stabil énképet, valamint egy biztonságos világba vetett hitet. Ebben a világban a szülő jelen van, a gyermek számíthat rá és törődik vele, így megjelenik a kötődés is. Ezek képezik az alapját az elég jó szülőségnek.
– Így elmondva magától értetődőnek tűnik mindez, de nehéz lehet jól csinálni…
– Itt jön be a feltétel nélküli szeretet fogalma. A szülői bűntudat első lépése, amikor világra jön az ükapámra hasonlító, piros, csúcsfejű kis béka, és a világ azt várja tőlem, hogy abban a pillanatban, már az első másodperctől elöntsenek az ősanyai érzések. Az esetek egy bizonyos százalékában sikerül is ráhangolódni erre a döbbenetesen nagy változásra, de ne felejtsük el, hogy a legtöbb gyermek nem otthon születik, háborítatlan körülmények között, hanem a kórházban, ahol van egy sor protokoll, ami vagy passzol az anya ritmusához vagy nem. Aztán előfordulhat egy sürgősségi császár, majd utána hirtelen a kezünkbe kapjuk a piros fejű kisbékánkat, miközben 24 óráig meg sem mozdulhatunk, hogy ne törjön ránk a fejfájás. Na, ilyen körülmények között várják el tőlünk, hogy elárasszanak bennünket az anyai érzelmek.




Szerző