Egyre több fórumon válik beszédtémává a következő megállapítás: csalódtam a pszichológusomban. Az online tér bőséges lehetőséget kínál az ennek mentén megélt érzések, felmerült kérdések világba kiáltására, és bizony egy-egy írásos vagy videós formát öltő vélemény mögé hamar beállnak a sorstársak, akik hasonlókat éltek meg egy tanácsadási vagy terápiás folyamat során. Mégis hogyan történhet ez meg? Mi állhat a csalódás hátterében, és mit lehet tenni, hogy legközelebb ne menjen rá ingünk-gatyánk egy olyan folyamatra, amelyből végül elégedetlenül távozunk?

Ezen gondolatkör mentén igyekszem most megfogalmazni néhány segítő szándékú bekezdést, merítve a saját megélt tapasztalataimból, valamint a kliensek visszajelzéseiből.


A választás ereje

Változatos online fórumok állnak a rendelkezésére azoknak, akik segítő szakemberhez szeretnének fordulni, és sokan közülük egészen konkrét elképzelésekkel vágnak bele életük „nagy kalandjába”. Bizony nem véletlenül használtam ezt a kifejezést, hiszen az önmagunk felé fordulás számos meglepetést, váratlan felfedezést, nevetést és könnyet ígér, sokszor már az első pillanatokban. Ugyanakkor nem biztos, hogy a megfelelő kritériumok mentén keresi valaki azt a szakembert, aki a jövőben kíséri majd ezen az úton. Szó se róla, fontos és dicséretes a folyamatnak már ezen szakaszában is a tudatosság, de úgy vélem, a kritériumként támasztott elvárások sokszor inkább kívülről érkező, gyakran a mesterséges intelligencia által felsorolt kompetenciák, amelyek végeredményül nem biztos, hogy oda vezetik az érintett személyt, ahová jutni szeretne.

De akkor mégis mire érdemes odafigyelni? Az alábbiakat úgy mondom, vagyis írom – és ezt szigorúan tartsd szem előtt, kedves Olvasó –, hogy mindez az én személyes véleményem.

1. Valóban olyan szakember, amilyet keresel?

A kérdés lényegében az, hogy azon a területen szerzett-e tudást, amelyben te érdekelt vagy – tényleg pszichológus, mentálhigiénés szakember, coach, stb.? Sajnos ugyanis telis-tele vagyunk gyorstalpalót végzett „szakemberekkel”, és bár a magam részéről én nem kérdőjelezem meg a segítő beszélgetés valódi erejét – amire való készség megléte nem feltétlenül korrelál a végzettségi szinttel –, de a te saját, jól megfontolt érdeked, hogy valóban azt kapd, amit szeretnél.

A napokban láttam épp egy videót, ahol egy érintett személy aggályokat fogalmazott meg a vele dolgozó „pszichológussal” szemben, akiről a kommentszekciót olvasva végül kiderült, hogy valójában egy mentálhigiénés szakember. A kettő pedig nem ugyanaz, ugyebár. (Itt fordul meg a fejemben, hogy talán lenne igény egy ki kicsoda a segítő szakmákban című cikkre is, de ez már egy másik történet.)

Száz szónak is egy a vége: nézz utána, és olvasd el, hogy az adott szakember milyen végzettségű! Rendkívül kellemetlen ugyanis azzal szembesülni a folyamatod közepén, hogy te valójában pszichiáterhez akartál menni, mégis egy pszichológus ül veled szemben – vagy fordítva. Súlyosabb eset, amikor pszichológushoz szerettél volna járni, és akivel dolgozol az integrál tanácsadó. És nem, nem azért mondom, mert „csak” integrál tanácsadó – még mielőtt valaki a fejemet kívánná venni. Véleményem szerint ugyanis minden segítő szakmának megvan a maga létjogosultsága, és egyik sem áll a másik alatt vagy felett. Hanem azért, mert TE mást hittél! Innen pedig egyenes az út a következő pontig.

2. Legyen hiteles és transzparens

Ez esetben ugyanis nem fordulhat elő, hogy te valami egészen mást hiszel róla. A pszicho és mentál kezdetű „szakmai” jelzők rendkívül divatosak – jól csengők és bizalmat keltenek, nem véletlenül használják őket előszeretettel – a terapeuta megnevezésről már nem is beszélve.

Éppen ezért rendkívül fontos, hogy egy szakember egyértelműen tisztázza, jelezze és feltűntesse, hogy pontosan mit takar az a fajta képzettség, amivel rendelkezik. Amennyiben erről nincs információ, esetleg csak ködösen – ráadásul sok-sok aloldalt megnyitva, kifejezetten rákeresve sem találsz róla semmit, vagy ha mégis, akkor az nem teljesen egyértelmű –, hát, az akkor magáért beszél.

3. Önismeret, önismeret – és még egyszer ÖNISMERET!

Ez az, amit a magam részéről mindenkinek előírnék, aki emberekkel dolgozik – például az asztrológusnak is, hiszen ő is egyfajta életviteli tanácsadást nyújt. Legalább annyira fontosnak tartom azt, hogy egy szakembernek van-e befejezett önismereti folyamata, esetleg aktuálisan dolgozik-e önmagán, mint azt, hogy milyen módszerspecifikus képzéssel bír. Bár utóbbiak teljesítése feltételezi az előbbit, egy módszer ismerete a saját szakmai területen hordozott elakadásokat nem írja felül és nem teszi a helyére.

Ahhoz, hogy egy szakember elfogadóan és attitűdmentesen tudjon viszonyulni a klienseihez, elengedhetetlen, hogy tisztában legyen önmagával. És nem baj, ha például egy párterapeuta elvált. A baj az, ha a terápiás folyamatokat a saját válása során megélt tapasztalatokkal terhelten vezeti, ahelyett, hogy a tőle segítséget kérők igényeire fókuszálna.

4. Milyen módszerrel dolgozik?

Ezt a kérdést én inkább így tenném fel: milyen módszert ismer? Hogy miért? Elmondom.

Véleményem szerint, minden ember egyedi teremtmény, és így az aktuális elakadása is sajátos. Mondhatom én azt, hogy kognitív, művészetterápiás vagy imaginációs technikákkal dolgozom, hogy ilyen-olyan szemlélettel és meggyőződéssel segítem a hozzám fordulókat, nem feltétlenül a leghatékonyabb eszköz pusztán egyféle irányelvhez, technikához ragaszkodni a folyamat során.

A magam részéről emberközelibbnek érzem, ha a szakember által ismert módszerek az adott kliensre, illetve annak problémájára szabottan „reagálnak”. Akár többféle eljárást is integrálva haladhatnak a közös folyamatban annak figyelembevételével, hogy közülük melyik illeszkedik legjobban az illetőhöz, mi az, ami számára a legkomfortosabb, leghatékonyabb.

5. Mit mond el magáról? – mert fontos a szimpátia

Tegyük fel, hogy az a szakember, akit kinéztél, hiteles, visszakövethető, dolgozott vagy dolgozik magán és a módszerei is tetszenek. Akkor olvass róla-tőle! Nézd meg, mit és hogyan mond el magáról.

Ha az illető aktív az online felületeken – ma már nagyon sokan azok –, akkor akár videóban is megfigyelheted, hogyan beszél, milyen a hanghordozása, szóhasználata, milyenek a gesztusai. Lehet, hogy minden kritériumnak megfelel, mégsem tudsz szimpátiát érezni iránta. Ha így van, valószínűleg nem tudtok majd jól együtt működni.

6. Érezhető köztetek a kémia? – az első találkozás mindent eldönt

Hogyan érzed magad a társaságában? Komfortos-e a jelenléte? Megtisztel-e a figyelmével? Jó-e beszélgetni vele? Milyen érzésekkel távozol az első alkalom után?  Alig vártad a végét, vagy egy pillanatnak tűnt az egész, és sajnálod, hogy már vége van?

Megannyi szubjektív tényező, amelyek közül mindenkinél más és más bír döntő jelentőséggel. Ugyanakkor a fenti kérdésekre adott pozitív válaszok elengedhetetlenek ahhoz, hogy a hosszabb távú közös munka kielégítő és eredményes legyen. Úgyhogy kérlek, ha a válaszaid nem pozitívak, ha nem érzed azt, hogy „ő az én emberem” menj tovább!

Egy kellő önismerettel és szakmai felkészültséggel rendelkező, önmagára nézve igényes szakember ezeket maga is pontosan tudja, és nem fog megsértődni azon, ha nem őt választod. Nem lehet mindenki mindenkivel kompatibilis, és bármennyire is fontos a tudás és szakértelem, a segítő szakmák nagy részében hangsúlyos a szakember személyiségének szerepe – és bizony van az úgy, hogy valami nem működik.

7. Ahol mindennek van tere – még a kritikának is

A jó szakember mellett biztonságosnak érzed jelezni, ha valamivel nem értesz egyet. Nála nem okoz gondot felhozni, ha úgy érzed elakadtatok, vagy nem arra megy a folyamat amerre szeretnéd – mert a jó segítő nyitott erre. Ő szívesen beszél veled az aggályaidról, és nem sértődik meg, ha kritikát fogalmazol meg, vagy nem értesz egyet – sőt teret enged az erről való részletes diskurzusnak, hiszen a benned megjelenő érzéseknek a folyamat szempontjából jelentősége van.

Így egy biztonságos térben dolgozhattok együtt ezekkel a kérdésekkel, és jó eséllyel még választ is kaphatsz rájuk. Nem utolsósorban pedig nem lesz szükséged arra, hogy más fórumokon hangot adj a benned felgyülemlett kételyeknek, feszültségnek.

A fentiek az én gondolatmenetemet és az általam kritikusnak vélt pontokat tárgyalják, amelyek szubjektív vélemények – a saját tapasztalataimra hagyatkozva kerültek megfogalmazásra azzal a szándékkal, hogy mankóul szolgáljanak, ha arra nyitott segítségkereső vagy.

Ezért írásomban a kliens szemszögből igyekeztem vizsgálni a téma mentén felmerülő kérdéseket, és olyan szempontokat megfogalmazni, amelyek a segítségedre lehetnek, ha megéltél már negatív tapasztalatot-e téren, ahogy akkor is bátran nyúlhatsz hozzájuk, ha csak most készülsz arra, hogy megtaláld a számodra megfelelő segítőt.