Ha mozaikcsaládban élsz, valószínűleg érezted már magad úgy, mint egy hadvezér, aki egy soha véget nem érő csatában, a frontvonalak kereszttüzében próbálja megteremteni azt a törékeny békét, amely csak kevés reménnyel lehet igazán tartós. Az „én gyerekem”, a „te gyereked” és a „mi gyerekünk” viszonyrendszere nem csupán szavak szintjén hordoz magában kihívásokat, hanem egy mélyebb, érzelmi szinten is állandó megküzdést kíván, ahol sok esetben a felnőttek hozzáállása és döntései alakítják a konfliktusok alapját, és hordozzák azok lehetséges megoldásait is. Kurucz K. Kata írása.

mozaikcsalád pszichológus Impulzív Magazin


Törékeny egyensúly
Elterjedt tévhit a mozaikcsaládokkal kapcsolatban, hogy bennük mindenkit egyformán kell (és lehet) szeretni, és minden gyermeknek egyenlő figyelmet szükséges kapnia ahhoz, hogy harmónia alakulhasson ki az új családi közösségen belül. Ez azonban nemcsak irreális elvárás, hanem sok esetben kifejezetten káros is, hiszen a gyerekek nem homogén érzelmi szövetek, hanem saját múltjukból, tapasztalataikból és kötődéseikből építkeznek.

A „mindenkit egyformán szeretünk” elv nemhogy elmélyítené az összetartozás érzését a mozaikcsaládban, hanem épp ellenkezőleg, fokozhatja az elégedetlenséget és a bizonytalanságot, amikor a valóság elkerülhetetlen módon eltér az idealizált képtől.

A gyerekek közötti konfliktusok – melyek sokszor látszólag jelentéktelen dolgok köré szerveződnek – valójában mélyebb, lojalitásalapú harcok megnyilvánulásai lehetnek. Ezek a harcok nemcsak közöttük zajlanak, hanem gyakran a szülők között is, akik saját bizonytalanságaikat és félelmeiket gyakran vetítik ki a gyerekek helyzetére.

Érzelmi csatározások
A mozaikcsalád nem pusztán új szabályokat és dinamikákat hoz az egyes tagok és az általuk alkotott újdonsült közösség életébe, hanem alapvetően megkérdőjelezi a gyermekek érzelmi biztonságát és identitását.

Minden egyes vita, félreértés vagy kimondatlan érzés mögött ott húzódik a kérdés: Hol van az én helyem ebben az új családban?

A bizonytalanság pedig általában féltékenységben, haragban vagy elutasításban nyilvánul meg, amelyet a szülők hajlamosak személyes támadásként értelmezni, holott a gyerekek egyszerűen csak válaszokat keresnek egy számukra ismeretlen és új érzelmi terepen. A szülők gyakran küzdenek azzal, hogy miként egyensúlyozzák ki a gyermekeik érzelmi szükségleteit az új partnerrel való kapcsolatuk megőrzése mellett. Ez a kettős nyomás nem egyszer ahhoz vezet, hogy maguk is összeomlanak a megfelelési kényszer súlya alatt, és ahelyett, hogy erős alapot biztosítanának a családnak, önkéntelenül további konfliktusokat generálnak.

Út a békés együttéléshez
A legfontosabb, hogy a szülők el tudják fogadni: a tökéletesség nem cél, és nem is elvárás. Az őszinte, nyílt kommunikáció és az érzelmek kimondása sokkal erősebb alapot adhat, mint bármilyen, kényszer mentén kialakított szabályrendszer erőltetett alkalmazása. Például, ha egy gyermek azt érzi, hogy hátrányban van az új családjában, akkor tagadás helyett – „nincs igazad”; „márpedig ez nincs így” –, érdemes elismerni az érzéseit: „Értem, hogy úgy érzed, hogy most nem kapsz annyi figyelmet, de számomra fontos, hogy mindannyiótokkal egyenrangúan törődjek.” Ez nemcsak a gyermek érzelmi szükségleteit elégíti ki, hanem bizalmat is épít. Fontos lépés még a közös terek és élmények kialakítása, amelyek nem az összehasonlítgatásról, hanem a családon belüli együttműködésről szólnak. Egy közös főzés, játék vagy kirándulás nem csupán jó szórakozás lehet, hanem lehetőség arra, hogy a családtagok jobban megismerjék egymást, és ezáltal építhessék és erősíthessék az összetartozás érzését maguk között. A mozaikcsaládok élete sosem mentes a kihívásoktól, és talán néha úgy érezheted, hogy a nehézségek mellett az örömteli pillanatok eltörpülnek, de ne feledd: minden kis lépés, amelyet a szeretet, az elfogadás és a megértés felé teszel, egy újabb alapkövet jelent az új, erős és összetartó családod építésében.

Lásd másként!
Nem kell mindent egyszerre megoldanod, és nem kell mindig mindenki számára tökéletesnek lenned.

Az igazi harmónia nem az akadályok hiánya, hanem az, hogy a nehézségek ellenére is képesek vagytok együtt haladni előre, és közösen megtalálni azokat a pillanatokat, amikor mindannyian igazán boldogok vagytok.

Higgy magadban, és higgy a családodban is! Az elfogadás és a türelem nem gyengeség, hanem a legerősebb alapok egyike, melyekre a mozaikcsaládod támaszkodhat. Lehet, hogy a kezdeti időszakban a darabok nem illeszkednek tökéletesen egymáshoz, de idővel – a szeretet és az elköteleződés hatására – a mozaik szépsége egyre jobban kibontakozhat. Emlékezz arra, hogy minden család más, és a ti utatok nem kell, hogy ugyanolyan legyen, mint másoké. Az út során lehetnek nehézségek, és lehet, hogy néha úgy érzed, elakadtál. Minden kis erőfeszítés, minden kinyújtott kéz és minden őszinte szó egyre közelebb vihet ahhoz, hogy a családod egy mindannyiótok számára támogató közösséggé váljon. Adj időt magatoknak, és legyetek türelmesek egymással – hiszen minden nagy műalkotás apránként épül fel. A mozaikcsaládod előtt nemcsak akadályok állnak, hanem lehetőségek is, hogy új érzelmi mélységeket és örömöket tapasztaljatok meg. A legfontosabb dolog pedig, hogy szeressétek egymást, és ne adjátok fel sem magatokat sem pedig egymást, még a legnagyobb nehézségek ellenére sem.

Szerző