Kényes téma, mégis elkerülhetetlen, hogy a mélyére ássunk a Jelenlét-podcast – Női lét sorozatának aktuális epizódjában, hiszen szinte kézzel foghatóan egyre többeket érint. Az adás fókuszában a meddőség és a lombikprogram áll, melyről Nagy Melinda biológus-embriológussal beszélget főszerkesztőnk, Panna.
Olyan terület ez, amely körül máig rengeteg a tabusítás. Ha egy gyermekáldásra váró pártól „késik a gólya”, előbb-utóbb felmerül bennük a továbblépés gondolata, de már ennek belátása sem egyszerű, nemhogy nekivágni a mesterséges procedúrának, amely még emberpróbálóbb feladat – kiváltképp, ha az előttük álló történéseket rémhírek, félinformációk és részinformációk festik ijesztővé.
Nem titkoltan ezekkel szemben veszi fel a kesztyűt a Női Lét új, soron következő epizódjában Panna, egy olyan szaktekintély megszólaltatásával, aki negyedszázados pályája során, embriológusi munkájával és kutató-fejlesztő biológusi gyakorlatával rengeteg gyermekre vágyó párt segített már át a fogantatás nehézségein, melyek kapcsán millió kérdés merült fel az érintettekben. Mikor forduljunk orvoshoz? Milyen orvostól kérjünk első körben segítséget? Onnan merre tovább? Mi is a lombikprogram, és hogyan „lesz belőle gyerek”? – csak néhány abból a rengeteg felvetésből, ami elhangzik ebben a tartalmas beszélgetésben.
Alább olvass bele, aztán bökj a lejátszóra, mert hidd el, érdemes rá időt szánni!
– A hozzátok forduló párok elvárásai mekkora súlyt helyeznek a szakember vállára?
– Természetesen nagy a felelősségünk, de ez egyben hatalmas bizalom is az irányunkba. Éppen ezért minden e területen dolgozó szakembernek kötelessége a legjobb tudását és a legodaadóbb figyelmét nyújtani a pácienseknek. Nyilván magam is érzem a feladat súlyát, de azt gondolom, hogy ugyanilyen teher nehezedik egy jó pedagógusra is, akire a szülők rábízzák a gyerekeiket, vagy akár egy jó orvosra, egy jó építészre. Nagyon szerencsés embernek tartom magam, hogy ilyen szakmát kaptam az élettől, és ennek a súlya nem teherként, hanem fantasztikus kihívásként nehezedik rám.
– Kezdetben dilemmáztál azon, hogy szabad-e beavatkozni a természet rendjébe?
– Persze, ezt az ember mindig megteszi. Most is annyit gondolkodom ezen, mint amikor elkezdtem a szakmát.
– És mire jutottál?
– Az igazság az, hogy a kivizsgálások minőségének javulásával egyre nagyobb szerepét látom annak, hogy a természet meghozza a maga döntését, mert olyan sejteket, spermiumokat és petesejteket ad a biológusok kezébe, amelyeket már eleve szelektált. Mi valószínűleg csak eszközök vagyunk ahhoz, amit a természet egyébként maga végzett el. A gyermekre vágyó pároknak és a leendő nemzedékeknek is meg kell adni azt a lehetőséget, hogy ne a legmesterségesebb úton legyenek kiválasztva, hiszen hosszú generációkra eldőlhet, hogy a lombikbabák szülőként képesek lesznek-e egészséges ivarsejteket összehozni. Ha belegondolunk, egy lombikprogram nemzedékekre meghatározhatja az adott család történetét. Nekünk, biológusoknak, ha van lehetőségünk rá, akkor minél inkább a legtermészetesebb eljárásokat kell előtérbe helyeznünk, ami persze nem mindig járható út.
– Csak nekem tűnik úgy, hogy egyre több pár küzd meddőséggel?
– Érzésem szerint ezt régen jobban titkolták az emberek. Anno nem tudtuk, hogy a negyvenvalahány éves szomszédoknak miért nem született gyermeke, és tény, hogy ma több esetről tudunk. Napjainkban egy nő az egzisztenciateremtés útján az idő előrehaladtával harmincéves kora körül érzi azt, hogy anya szeretne lenni. Én ’69-es születésű vagyok, és akkoriban az emberek huszonévesen váltak szülővé. Ez mára érzékelhetően kitolódott, és így halmozódott a gyermekre váró harmincasok aránya is. E tekintetben a sikeres fogantatás érdekében viszont rengeteg múlik az életmódon és a táplálkozáson is. Ezeken azonban nehéz változtatni, mert például hormonmentes élelmiszerekhez szinte lehetetlen hozzájutni.
