Nyáron talán többször engedjük meg magunknak azt a luxust, hogy önmagunk felé forduljunk, hogy családi grillezést rendezzünk, hogy időt szorítsunk egy közös koccintásra a barátokkal, vagy csak merjünk néhány órát a vízparton tölteni, kezünkben egy könyvvel, amitől ha mást nem is, de némi énidőt kaphatunk. Elérkezik azonban az a pont az életünkben, amikor az „egy-egy pillanat magamnak” már kevés, és komolyabb váltás szükséges. Többek között ehhez kaphatsz izgalmas iránytűt az aktuális Jelenlét Extrában, amelyben Panna főszerkesztőnk Kovács Eszterrel, a Mat On The Moon közösség alapítójával, a Köszi, jól című könyv szerzőjével beszélget.


Eszter nem csak azt tudja első kézből, hogy milyen kiégni – ugyanis volt hozzá „szerencséje”. Mint oly sokan, ő sem látta tisztán, hogy milyen út vezetett idáig, és hogyan lehetséges az, hogy az álommunka lassan csepegő méreggé vált az életében, ami annak minden területére (a munkahelyen kívül is) rányomta a bélyegét. Többek között ezért tartja rendkívül fontosnak tisztán látni a kiégés tüneteit és hatásait, és hangsúlyozni azt, hogy ezt az állapotot igenis kezelni kell. Nem állítja, hogy a zsebében hordja a bölcsek kövét, abban viszont hisz, hogy léteznek olyan technikák, gyakorlatok, és lelki állapot, ami segít átbillenni és pályára állni. Hogy miképp lelt rá erre a saját életében, és hogyan léphetünk a nyomdokaiba? Mit adhat nekünk a Köszi, jól című könyve, vagy miért érdemes követni a közösségi médiában közzétett posztjait? És végül, hogyan válhatunk már ennek az epizódnak a meghallgatását követően is szinte azonnal egy hangyányit elégedettebbé, pontosabban a „jobblét útjára lépő emberré”? Tarts velünk, és megtudod! Íme, egy kis ízelítő a beszélgetésből.

– Ha visszatekerjük az idő kerekét, hogyan emlékszel vissza a mindfulness jóga előtti életedre? Honnan tudtad, hogy valami nem stimmel benne, és valamin változtatnod kell?
– Egy idő után tudatosult bennem, hogy kiégtem, amit jó perfekcionistaként már 26 évesen sikerült megtapasztalnom. Akkoriban kint dolgoztam Londonban, egy szuper cégnél. Nem is a munkával volt a probléma, hanem azzal, hogy magas pozíciót töltöttem be stresszes munkakörrel. Ebből is látszik, hogy a kiégésnek semmi köze ahhoz, hogy szereted-e a munkádat. Én imádtam az enyémet! Oktatástechnológiával foglalkoztam, és magas minőségű tudást szerezhettem ingyen, bejárva a világot. Ez egy igazi álommunka volt. A kiégésem okát a tartós, rosszul menedzselt munkahelyi stresszben kellett keresni. Sokan azt mondják, hogy „hiszen én szeretem, amit csinálok”, éppen ezért nem értik, mégis mi történik velük ott, legbelül. Nálam látványos és fájdalmas tünet volt az alvászavar, ami a kimerültségen keresztül burjánzott be az életem minden területére. Sokkal türelmetlenebb voltam másokkal és önmagammal, zuhant a hatékonyságom, elveszett a motivációm, ami teljesen érthetetlen volt, hiszen büszke voltam arra, amit csinálok. Amikor aztán az orvos szembesített azzal, hogy bizony a kiégés jeleit látja rajtam, én is egyből rávágtam: de hát én szeretem a munkámat! Erre az ő határozott válasza az volt: ennek a munka szeretetéhez semmi köze…
– Hanem a stresszhez.
– Így igaz!



– Ezután mennyi idő kellett, mire tudatosan dolgozni kezdtél a változáson? Vagy az orvos szavai azonnal intő jelként hatottak rád?
– Azonnali figyelmeztetésnek tekintettem, ami változtatásra ösztönzött. Ha ugyanis az ember nem alszik jól, az elég motiváló tud lenni. Nekem két utat ajánlottak, és a hozzám fordulók elmondása szerint, ez ma sincs másképp. Az egyik az étrend-kiegészítős és gyógyszeres segítség, a másik pedig a fizikai-mentális wellbeing healthhez (egészségügyi jóllét – a szerk.) kapcsolódik, úgy, mint a jóga, a mindfulness és a meditáció. Ezeket konkrétan is említette a doktornő. Akkor elhatároztam, hogy én először a saját testemben és elmémben szeretnék megpróbálni megoldást találni a problémámra, mielőtt bármit elkezdenék szedni.
– Még így is szerencsés voltál, mert jellemzően csak az első alternatívát szokták javasolni…
– Nagyon szerettem azt a gondolatot, hogy odafigyeljek a testem jelzéseire és reagáljak rájuk. De az is teljesen rendben van, ha valakinek olyan tünetei jelentkeznek a kiégés miatt, hogy időszakosan kénytelen valamilyen gyógyszerrel vagy étrend-kiegészítővel kezelni azokat, amíg megtalálja a saját módszereit, amelyek segíthetnek, hogy később már akár gyógyszerek nélkül is boldoguljon. Szóval semmiféle bírálat nincs bennem e tekintetben, mindössze arról van szó, hogy én más utat választottam.

Erről az útról beszélget Panna és Eszter legújabb epizódunkban!