Számtalan oka lehet annak, ha a jól megérdemelt pihenést az otthonunkban vagyunk kénytelenek eltölteni: ha nincs miből, ha nincs kivel, ha nincs idő, ha nincs mivel. Mert nem futja rá, kevés a szabadság, vagy egyedül nincs kedvünk nyaralni menni. Kisgyerekkel macera, a nagy meg már nem szeretne velünk jönni.
Gyermekkoromban természetes volt, hogy minden évben Horvátországban nyaraltam. Azt hittem, a gyermekemnek is biztosítani tudom majd ezt az élményt. Nem így lett. A megélhetésért való küzdelem során ez már nem fért bele az életünkbe. Egyedülálló anyaként, albérletben élve egyetlen egy alkalommal, autóbusszal jutottunk el a Balatonra. Egy egyszerű, szerény apartmanban volt a szállásunk, mégis ez volt életem legszebb nyaralása. Csodás hetet töltöttem együtt kettesben a kilencéves fiammal. Társasoztunk, kártyáztunk, beszélgettünk. Néhány évvel később szélvészként söpört végig a kamaszkor az életünkön. Ekkor már nem igényelte a közös nyaralásokat. Azóta önerőből utazik, amire nagyon büszke vagyok. Hiszen amit én nem tudtam megteremteni, arra ő maga vált képessé. Lehetséges, hogy én pedig egész életemben hordozni fogom ezt az enyhe bűntudatot, hogy nem tudtam megadni neki azt, ami számomra gyermekkoromban annyira természetes volt.
Idén sem látom a Karib-tengert. Viszont megtanultam enélkül is értékelni az életet, a szabadságot. Minden évben visszanyúlok ahhoz a balatoni emlékhez. Akkor értettem meg, hogy nem attól az egy-két héttől lesz teljes az év, amit valahol eltöltünk. A tartalom teszi értékessé, mellyel kitöltjük a pihenés idejét – akkor is, ha épp sehova nem megyünk.
A nyaralás célja az egész évben felgyülemlett stressz és feszültség oldása kell, hogy legyen. Egy-két hét alatt szükséges bepótolni mindazt, amit addig nem sikerült beiktatni: pihenést, közös programokat a szeretteinkkel, feltöltődést, énidőt, az elvégzetlen feladatok kipipálását. Gyakran kifacsarva, lemerült elemekkel vágunk neki ennek az időszaknak.
Sajnos kevés ember rendelkezik bakancslistával. Pedig a bakancslista lenne hivatott tartalmazni mindazt a célt, amit szeretnénk megvalósítani még mielőtt „feldobjuk a bakancsot”. Segít abban, hogy tudatosítsuk az apró vágyakat. Segít kitölteni az időt hasznos, számunkra fontos tevékenységekkel. Ez lehet egy könyv elolvasása, új sport, vagy hobbi kipróbálása, egy különleges étel elkészítése. Mindaz, ami nem fér bele a hétköznapi rohanásba, megvalósítható abban az időszakban, amikor nem tudunk elutazni. Ha egész évben gyűjtjük a „bárcsak” kezdetű mondatokat, hamar megtelik a bakancslistánk. Tegyünk bármit, ami feltölti a lelkünket. Egy a lényeg, szakadjunk ki a mókuskerékből, álljunk le a pörgéssel. Számtalan dolog van, amit azért hagyunk ki az életünkből, mert nincs rá időnk. Nyaralás helyett alkalmunk nyílhat ezek megvalósítására.
A feltöltődés feltétele, hogy rúgjuk fel a napi rutint, és végezzünk olyan tevékenységeket, melyekre kizárólag most van időnk. A relaxáció, testmozgás, a szabad levegőn tartózkodás mellett határtalan azoknak az elfoglaltságoknak a beiktatása is, amelyeket itthon végezhetünk.
  1. A reggeli megszokott tevékenységek helyett, kikapcsolva az ébresztőórát ilyenkor végre megengedhetjük magunknak a lazulást, ágyban olvasást, kedvenc sorozatunk nézését. Nem mindegy, hogy hogyan indítjuk a napot.
  2. A világ nem dől össze akkor sem, ha nem gőzölög délben az ebéd az asztalon. Csomagoljunk össze néhány szendvicset, keverjük be az oly nagy gonddal elkészített bodzaszörpöt, pakoljuk össze a családot, és induljunk el egész napos kerékpártúrára a környéken. A legnagyobb töltőereje a természetnek van.
  3. Földrajzilag szerencsés helyen élünk. A Duna, a Szelidi-tó közelsége rengeteg látnivalóval és élménnyel kecsegtet. A strandolás, napozás elérhető karnyújtásnyira van tőlünk.
  4. Építsünk bunkit az udvaron, aludjunk kinn a gyerekekkel, vagy hagyjuk őket kinn aludni, mi pedig élvezzük az éjszakai csendet.
  5. Ha sikerül megfeledkezni az időről, és nem számon tartani a napszakokat, máris engedtünk a magunk által megkötött gyeplőn. Pakoljuk el a lakásban az összes órát!
  6. Ki emlékszik még arra, amikor hanyatt fekve unatkozott órákon keresztül? Év közben gyakran bármit megadnék egy ilyen élményért. Beiktatható!
  7. Átgondolva a mögöttünk álló időszakot, számot vethetünk önmagunkkal: a „mit nem sikerült megvalósítani” listáról helyezzük át a súlypontot a „miért lehetek hálás” történések leltározására.
  8. Év közben számtalan könyv, film, cikk mellett megyünk el idő hiányában. Itt a remek alkalom, hogy elolvassuk, megnézzük azokat.
  9. Legyen az régi, vagy új hobbi, mindenképpen merüljünk el benne.
  10. Felejtsük el az azon való rágódást, hogy mit nem tettünk meg a múltban, milyen feladatok várnak ránk a továbbiakban. Élvezzük a pillanatot, vesszünk el a jelenben!
Amennyiben megpróbáljuk a lehető legtöbbet kihozni a rendelkezésünkre álló időből, testileg-lelkileg feltöltődve, kipihenten fogunk visszaállni a mindennapi taposómalomba. Mérlegeljünk, hogy mi a fontosabb: a környezetünk rendbetétele, szeretteink kiszolgálása, a tisztán csillogó ablakok, vagy az egészségünk óvása annak érdekében, hogy az év hátralevő részét frissen és ragyogó életkedvvel vihessük tovább. A döntés csakis rajtunk áll!