Kemény szavakkal zárul magazinunk Jelenlét podcastjának heti adása, amelynek középpontjában a környezettudatosság, a „zero-wasting” és a zöld gondolkodás áll. Mielőtt felsóhajtanál, és az ég felé tekintenél – mondván „már megint megmondják a frankót, hogyan kéne élnem” –, hidd el, hogy érdemes a cikk végi lejátszóra kattintanod.

Ahogy azt a Jelenlét stábjától már megszokhattad, olyan témákat, jelenségeket igyekszünk kéthetente felkarolni, amelyekről ugyan nem ezekben a műsorokban hallhatsz először, és talán nem váltják meg a világot, de akár tetszik, akár nem, hatással vannak mindennapi életedre, gyakran észrevétlenül is. Ilyen téma a „zöld gondolkodás” – a háztartásokban termelődő és a hulladéklerakókon végző szeméthegyek csökkentésére irányuló „zero wasting” (nulla pazarlás) felfogás, vagy a megszokásból vásárolt különböző termékek „környezetkímélőbb” típusra való lecserélése.

Úgy hangzik mindez, mint egy nagy halmaz hókuszpókusz, ami „úri huncutság”, hiszen „kinek van ideje a szemetet szétválogatni”, igaz? Arról nem is beszélve, hogy már azelőtt sorakoznak a fejünkben az ellenérvek – „ami innovatív, az általában jó drága is” –, hogy egyáltalán belekóstolnánk, menne-e nekünk ez az „öko-dolog”. Pedig hidd el, a társadalmi szemléletformálásra nagyon is igaz az elcsépelt, de tökéletesen ide vágó klisé: cseppenként telik meg a tenger! Merthogy, ha a változásban – ami azt eredményezi, hogy például csökken a Föld műanyagszemét-terheltsége –, csak egy pici porszemnyi részt is vállalsz, már tettél valamit unokáid, ükunokáid szebb jövőéért.

József Attila szavaival élve, hogy lehetsz ebben az „öko-fűszálban egy pici él, hogy aztán nagyobb lehess a világ tengelyénél”? Erről beszélget aktuális Jelenlét epizódunkban Gillich Panna főszerkesztőnk Enzsel Adél és Póli Emma szerkesztőinkkel!



Szerző