Az egyik dolog az életben, amiért állítólag bármire hajlandó egy nő, hogy gyermeke szülessen. A kezdetektől bennünk él ez a biológiai és társadalmi késztetés, nem csoda hát, hogy mekkora lelki terhet tud ránk róni, ha természetes úton nem válhatunk anyává. A meddőség ugyan nem új keletű probléma, de napjainkban mégis egyre több párt érint. Mindennek hátterében a környezeti hatások felerősödése és a rossz irányba megváltozott életmód áll, karöltve a ma emberére jellemző stresszes életvitellel. Sokszor éppen ez utóbbi faktor válik igazi mumussá, mert nemcsak a meddőség kialakulásában játszhat szerepet, de sorozatos sikertelenség esetén egyfajta ördögi körbe is kényszeríthet. Jelenlét-podcastunk egyik korábbi részében Soltész Krisztinával, a Budai Termékenységi Centrum klinikai szakpszichológusával beszélgettünk a meddőség lelki hátteréről, most ebből az adásból ragadunk ki nyolc fontos gondolatot.
- Érzelmi hullámvasút
„A nők ebben az élethelyzetben nem szívesen találkoznak azokkal az ismerőseikkel, akik babát várnak, vagy akiknek gyerekeik vannak, ráadásul gyakran éreznek irigységet is. Ettől egyre jobban elszeparálódnak, és magukra maradnak az érzéseikkel, gondolataikkal, pedig ezek megjelenése természetes ebben az élethelyzetben, és szinte mindenkiből a felszínre törhetnek. Gyakran óriási önváddal és bűntudattal érkeznek hozzám a páciensek, és nekem szakemberként az a feladatom, hogy segítsem normalizálni bennük ezeket az érzéseket. Hogy lássák, ilyen helyzetben teljesen normálisak ezek az érzések és gondolatok.”
- Gondolkodjunk folyamatban!
„A lombikra általában úgy tekintenek a nők, mint a meddőség megoldásának kulcsára, ezért gyakran azt tapasztalom, hogy az első csalódásnál lelkileg mélyre zuhannak, mert úgy érzik, hogy az utolsó szalmaszál is elszakadt, amibe eddig kapaszkodtak. Adott esetben olyan mentális állapotba kerülnek, hogy már nem is akarnak tovább menni, már nem éreznek elég erőt a folytatáshoz. Pedig a statisztika azt mutatja, hogy a negyedik beavatkozásnál a teherbeesési arány nyolcvan százalék. Tehát, ha folyamatban tudnának gondolkodni, akkor kicsit könnyebb lenne a sikertelenséget követő időszakot átvészelniük, és nem feltétlenül adnák fel az első kudarcnál, így talán nem lenne akkora a veszteségélményük sem.”
- Az a bizonyos fal
„Van, akinek a lombik jelenti a falat, és inkább más alternatív utat választ, és van, aki még tizenegy lombik után is nehezen engedi el a dolgot. Én azt gondolom, hogy nem csak gyerekekkel lehet érzelemmel teli, értékes életet élni, éppen ezért egy nőnek sem kell önvádat éreznie, ha nem akar gyermeket vállalni, vagy éppen „csak” három lombikon vett részt. Mindenki máshogy mérlegel, és másként alkalmazkodik ehhez az élethelyzethez, de ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy esetleg nem szeretne igazán gyermeket, csak egyszerűen más lehetőségek is nyitva állnak előtte. Amikor valaki azt látja, hogy a lombik nem járható út számára, mert a harmadik-negyedik beültetés sem sikerült, akkor ott tényleg érdemes elgondolkodni más utakon.”
- Az életmód szerepe
„Ha a túlsúlyos ember – legyen az a pár női vagy férfi tagja –, pusztán öt százalékkel csökkenti a testsúlyát, akkor az harminc százalékkal megnöveli a teherbeesés lehetőségét. Speciális diétára azonban akkor is szükség lehet, ha többletsúly ugyan nincs, viszont jelen van mondjuk az endometriózis vagy PCOS. Én egyébként mindig javaslom a pároknak, hogy keressék fel a dietetikus kollégát, mert az életmód mind a férfi, mind a női termékenységre kihat.”
- Eltérő megküzdés
„A nő gyakran szeretne beszélni mindarról, ami lejátszódik benne. Együttérzésre vágyik, és ha ezt megkapja, akkor úgy érzi, hogy nincs egyedül – mintha letenné a terhe felét. Ezzel ellentétben a férfi sokszor nem beszélni szeretne, hanem konkrét megoldást nyújtani, amit viszont nem tud, ezért inkább kivonul a helyzetből. A nő ebből azt szűrheti le, hogy egyedül maradt a nehézséggel, ha pedig úgymond bagatellizálva érzi a problémáját, az valószínűleg párkapcsolati eltávolodáshoz vezet.”
- Párkapcsolati hatás
„Akik ezt az utat végigjárják, és együtt maradnak, azok közben olyan megküzdési módokat tanulnak meg, melyekkel az élet későbbi konfliktusait, kihívásait és kríziseit jobban meg tudják oldani. Ugyanakkor viszonylag hamar megjelenhet a párkapcsolatban az a jelenség, amikor a szexualitás örömszerző együttlét helyett feladatmegoldássá válik, hiszen ilyenkor nem a spontaneitás, hanem a tervszerűség jellemzi. A szexualitás egyébként, mint közös, örömteli együttlét valódi összekovácsoló erő lehet, de ez a szerepe ebben az élethelyzetben sajnos átmenetileg csökken, sőt meg is szűnhet.”
- Bűntudatból fakadó túlkompenzálás
„Ha valaki nagyon sokat küzdött a gyermekéért, akkor sokszor az anyaságot tökéletesen akarja csinálni. Százszor megfogadja, hogy a gyerekvállalás minden percének örülni fog, ami persze lehetetlen. Mert igenis vannak nagyon dühítő, fárasztó és aggodalommal teli pillanatai, amikor nem olyan rózsaszín felhős ez a történet. És ekkor azoknál, akik nagyon sokat vártak az anyaságra, bizony hatalmas bűntudattal és komoly önváddal jár, hogy nem tudnak minden pillanatának őszintén örülni. Annyira tökéletesen akarják csinálni, hogy sokszor túlféltik, túlvédik a babát, ami persze teljesen érthető, hiszen a kudarccal teli évek lenyomata nem múlik el nyomtalanul. Fontos azonban tudatosítania magában az édesanyának, hogy ő bizony az átlagosnál sokkal jobban félti, óvja a gyermekét, és ezzel talán érdemes szakemberhez fordulnia. Mert ha túlzott mértékben aggódik a kicsiért, akkor ez az ő oldaláról ugyan „csak” anyai féltés, de a pici mégis azt éli meg, hogy nem képes egyedül megküzdeni, és a világ olyan veszélyes hely, ahol mindig jobb félni, mint megijedni.”
- A lehetséges megoldás
„Fontos megtalálni azt a specialistát, akivel a páciens jól tud együttműködni, akivel emberileg is megvan köztük az összhang. Ez mellett a pár mindkét tagjának tennie kell azért, hogy mindez sikerüljön. Egy ilyen helyzetben nyilván sokan javaslatokkal rukkolnak elő, és ez teher tud lenni, hiszen nem lehet minden irányba megfelelni, úgyhogy érdemes határt húzni. Amikor a páciens megtalálta azt az orvost, akiben megbízik, és ő maga is mindent megtesz a gyógyulásért, akkor az ad egyfajta kontrollélményt, amellyel már könnyebb elfogadni a kontrollálhatatlan történéseket. Azt tanácsolom, hogy a pár minél hamarabb kérjen szakmai segítséget a helyzetük lelki oldalának megerősítéséhez, mert meglepő talán, de a meddőség betegségterhe vetekszik a daganatos páciensekre nehezedő lelki teherrel, és ebben a krónikus krízisben bárkinek szüksége lehet támogatásra.”
Ha kíváncsi vagy a teljes beszélgetésre, akkor kattints a lejátszóra!
