„A dicsérettől jobban érezzük magunkat, a kritikától jobbak leszünk” – idézi egy nemrég olvasott cikk sorait Gillich Panna főszerkesztőnk a Jelenlét-podcast legújabb műsorának felütésében. Azonban egy közmondás is felsejlik epizódunk kapcsán, mely szerint „a pokolba vezető út is jó szándékkal van kikövezve”.

Enzsel Adél és Fejes Szilvia „Sziszi” szerkesztőink közreműködésével izgalmas érvek és ellenérvek, valamint élettörténetek sorakoznak fel amellett, hogyan lehet, vagy érdemes valakit dicsérni, bírálni, kritizálni, elismerni. Bár ezek maguktól értetődő dogoknak tűnnek, azonban a Jelenlét aktuális adásából éppen az világlik ki, hogy talán mégsem annyira azok, mert személy, személyiség, élethelyzet, vagy kapcsolati minőség függvénye, akár elismerő, akár bíráló szavakat intézünk a másik felé.

Aztán persze az sem mindegy, hogy azok egy jóbarát, egy kolléga, vagy egy családtag felé irányulnak, hiszen a fogadtatása is szituációfüggő lehet, amelyre megannyi, kiválóan tapintható, a mindennapi életből vett mozzanatot sorakoztatnak fel a beszélgető felek. Olyan helyzetek és történetek kerülnek elő, amelyekhez észrevétlenül kapcsolódhatsz hallgatóként, hiszen minden bizonnyal Neked is volt már részed hasonló pillanatokban.



Újabb felvetődő kérdések a téma kapcsán, hogy miért jövünk zavarba olyan dicsérettől, melynek csak simán jól kellene esnie, és vajon mi lehet a különbség a dicséret, illetve az elismerés között? És mi a helyzet a kritikával? Tudjuk-e akár egyiket, akár másikat fogadni – elfogadni? Tudtad-e, hogy életkori sajátosság, hogy a gyermekek felé irányuló adott számú kritika mellé mennyi dicséret kell, hogy „párosuljon”, hogy az ne borítsa fel a lelki egyensúlyt?
Izgalmas adással készült Panna, Adél és Sziszi, megérni velük töltened ezeket a perceket!

Szerző