Már az első oldalon a döbbenet lett úrrá rajtam. Erős, szívbe markoló kezdés után a folytatásban sem csalatkoztam. Őszinte, fájdalmas és megindító az új címmel és borítóval kiadott Bíborszín, eredeti címén Kedves Jóisten.Celie-ről szól a történet, akit igazán főhősnek hívhatunk. 14 éves korától egy emberöltőn át kísérjük végig életét és jelentékeny fejlődését. Egyedül van a még számára is ismeretlen érzelmeivel a világban, így történetét Istenhez írt leveleiből ismerjük meg – innen a (régi) cím: Kedves Jóisten.
A könyvet nem könnyű olvasni a nyelvezete miatt – az iskolázatlan, „nyers”, gondolati síkról papírra vetett, sokszor durva sorok megdolgozzák az ember figyelmét és néhol lelki teherbírását is. De Celie szeretetből és reménységből ír. Ha túlhaladunk a kezdeti kidolgozatlan, bárdolatlan stíluson, ahogy haladunk előre a regényben és főhősünk is fejlődik, úgy épül bele ez a fejlődés a nyelvezetbe is.
Celie leveleiből egy olyan asszony képmása rajzolódik ki, aki a szeretet csak hírből ismeri, vagy talán még onnan sem, ezért mikor figyelemre méltatják, azt magába szippantja. Ez segít neki a túlélésben. És a felfogása, ereje, hogy képes átlagos önmaga lenni.
„Isten tebenned van, meg mindenki másban.Istennel jössz a világra. De csak azok talájják meg akik belül keresik.”
A férfiak által megalázott asszony, akinek még vezetékneve sincs egy olyan korban és közegben él, amiről a legjobb, amit elmondhat, hogy túlélte. Alice Walker regénye felemelő és olyan üzenettel rendelkezik, amely átível időn, földrészeken és embertípusokon: soha ne add fel és merj önmagad lenni!
„Lehetek szegény, lehetek nigger, lehetek csúnya, és meglehet hogy főzni se tudok…De itt vagyok.”

Rengeteg könyv lapul még Pécsi Vivien könyvespolcán. A Bíborszínt választotta a #Borító rovat…

Közzétette: Impulzív Életmód Magazin – 2019. január 22., kedd

Szerző