Folytatódik exkluzív interjúnk Hrivnák Tünde divattervezővel, aki többek között azzal vált helyi (és országos) híradások visszatérő szereplőjévé, hogy autentikusan, helyi mesterek közreműködésével kezdte felvezetni alkalmi viseletre a kalocsai népi motívumokat. Tervezett ő ilyen bolerót a Pussycat Dolls világhírű énekesnőjének, de készített kifejezetten vadászoknak szánt kollekciót az ókalocsai motívumok felhasználásával. Interjúnk első feléből kiderült, hogyan vált a hazai divatvilág egyik fontos szereplőjévé az édesanyja és nagymamája nyomdokaiba készülő tótkomlósi kislány. A folytatásban elárulja, hogyan látja missziója jövőjét és érzékeli-e még a néhány éve tombolt „kalocsai reneszánszt”?
– Picit előre szaladtunk! Régi álmod volt tehát, hogy a divatvilágban helyezkedj el. Itt helyben, Kalocsán mi nyolc évvel ezelőtt hallhatuk a nevedet…
– Igen, mert akkor keresett meg Török Ferenc, aki akkor Kalocsa polgármestere volt és 2011-ben kezdtünk közös munkát, közös gondolkodást.
– Ami úgy indult, hogy…?
– Úgy indult, hogy Ő látta a tótkomlósi ruháimat, és mint utóbb kiderült, az általános iskolai rajztanárom a csoporttársa volt, úgyhogy gyorsan találtunk közös pontokat is az életünkben. Elkezdtem megismerkedni a várossal, az emberekkel. Nem egyből az történt, hogy nekiestünk motívumokat ruhákkal összefésülni. Az első kalocsai mintával díszített ruhadarabunk, egy boleró volt, amit akkor készítettünk, amikor Lewis Hamilton és Jenson Button forma 1-es pilóták kalocsai mintás overallt viseltek, ami szegről-végről tükrözte a kalocsai népművészetet. Ekkor született meg az ötlet, hogy a versenyzők párjainak, így például az énekesnő Nicole Scherzingernek, aki akkortájt Hamilton partnere volt, készítsünk egy eredeti ruhadarabot. Aztán jött a folytatás. Az vitathatatlan, hogy kellettek hozzá világsztárok is, hogy az emberek ismét a magyar népművészet csodái felé forduljanak.
– Igen akkortájt volt tele a sajtó például Nicole Kidmannel is, akit ugyancsak autentikus, kalocsai mintás ruhában kaptak lencsevégre egy repülőtéren…
– Emlékszem rá! Sokan kerestek is, hogy az én ruhám volt-e rajta, de nekem ahhoz nem volt semmi közöm. Érdekesség egyébként, hogy ha már a kalocsai népviseletről beszélünk, az én ruháimon nincsen paprikamotívum. Ica néniéktől tudtam meg, hogy az autentikus hímzésvilágban és eredeti kalocsai népviseletben nem szerepelt paprika a minták között, hanem idővel a piacosok kérték, hogy tűnjön fel a paprika a virágok között. Ellenben az első kalocsai mintás kollekciómat a paprikagyárban és az Érsekkertben fotóztuk. Így végül Kalocsa város fontosabb részeit is meg tudtuk jeleníteni.
– Ica néni neve nagyon sokszor elhangzott már. Mit jelent ő, és mindaz, amit képvisel?
– Bolvári Andrásné Ica néni kalocsai népművész, akit szerintem nagyon sokan ismernek. Ő az én alkotótársam. Ő egy olyan pont az életünkben, akitől rengeteget tanultunk úgy a népművészetről, mint általában a kalocsai hagyományokról, étkezési szokásokról, vagy éppen az itteni kulturális eseményekről. Büszkén mondhatom, hogy az egyik legjobb barátom is lett és olyan ősi élettapasztalatokat, gondolatokat oszt meg velem, amitől minden egyes alkalommal több vagyok, amikor elmegyek Kalocsáról.
– Merthogy nem annyira köztudott, de viszonylag rendszeresen megfordulsz nálunk!
– Hetente, kéthetente szoktam jönni. Havonta háromszor-négyszer biztosan megfordulok.
– Hogy néz ki a közös munka? Mi történik azután, hogy megérkezel?
– Ica néninek van egy kis műhelye, ahol ők egyébként porcelánt is festenek. Ott szoktunk találkozni. Hozom a kiszabott szabásmintákat, amire be van rajzolva selyempapíron, hogy mettől meddig tart a minta. Leegyeztetjük, hogy nekem mi volt az elképzelésem, milyen motívum legyen a központ, merre tartson, a többi pedig már az alkotói gondolataira bízom. Miután megrajzolja, kiszúrja, feldrukkoljuk, a hímzőasszonyok kihímzik, majd feladják postán. Így jut hozzám vissza a hímzés, azután varrjuk össze a ruhát.
– Az első ténylegesen kalocsai kollekciód az a „By Me Spicy” (Tőlem – csípősen / fűszeresen) volt. „By Me”, vagy „By Me Spicy” a hivatalos neve, ezt már akartam is kérdezni!
– A „By Me” (Tőlem) a márkanév és minden motívumvilágnak van egy neve, a kalocsai a Spicy (csípős, fűszeres).
– Hogyan készültek a Spicy kollekció darabjai? Mi volt vele a cél? Kiknek szántátok?
– A cél egy olyan minőségi kollekció létrehozása volt, ami méltó ehhez a motívumvilághoz és kulturális kincshez. Olyan elegáns köntösbe szerettük volna önteni, ami az aktuális öltözködési kultúrával összhangban van, de az eredeti formájában adja vissza a motívumvilágot. Az eredeti színezések mellett egy fekete-fehér-piros színkombináción alapuló kollekciót is megalkottunk. A fekete-fehér kombinációja az állandóságot szimbolizálja, az eredeti motívumokkal díszített kézi hímzés pedig az értéket adja hozzá. Az összes BY ME ruhának az alapgondolata, hogy az értékeink legyenek állandók. A nők, akik megvásárolják ezeket a ruhákat azok pontosan tudják, hogy mit viselnek és amikor ebben a ruhában megjelennek egy rendezvényen, akkor ezzel a gondolattal tudják hordani az adott ruhát. Ezekben a ruhákban a megjelenés olyan kisugárzást, energiát sugall, ami kiemel a tömegből.
– Hogy váltak ezek keresett termékké? Hogyan tártátok ezeket a nagyvilág elé?
– Mi főképp az interneten népszerűsítettünk, amiben kulcsszerepe volt a közösségi médiának. Miután senki másnak nem volt rajtam kívül ilyen Haute couture (magas szabászat) jellegű kollekciója, ami magas színvonalú, exkluzív, egyedi gyártású kivitelezés takar, és adott az is, hogy hány ember, mennyit dolgozik egy bizonyos ruhadarabon. Azért mondom, hogy jellegű, mert nem biztos, hogy 20 nőt minden egyes darab elkészítésekor fel tudunk mutatni, ami egyébként akár cél is lehetne a kalocsai hímzés esetében… Legyen mondjuk harminc nő, akinek folyamatos munkát ad egy Haute couture kollekció, művészi szintre emelve így a ruhakészítést. A gondolat egyébként onnan származik, amikor Kuala Lumpurba meghívást kaptam a One Academy egyetemre, ahol az ESMOD francia divattervező iskola is működik. Itt a legelismertebb francia divat szakemberek oktatnak. Az ottani tanszékvezető mondta, hogy gyakorlatilag a munkám vetekszik a párizsi Haute Couture-rel, ami szakmailag eddig a legelismertebb vélemény, amit kaptam. Számomra mégis az a legfontosabb, hogy nyolc éve elkezdtünk együtt alkotni és ezt a mai napig együtt csináljuk. Amerikában, Malajziában, egyetemeken, workshopokon, divatbemutatókon jelentünk és jelenünk meg, hihetetlen sikerrel.
– Mindez a netes kampányoknak köszönhetően? Ott kezdett terjedni a híreket?
– Igen. Az ottani megjelenések aztán elkezdték generálni a megkereséseket, meghívásokat. Az első pillanattól sikeres volt ez a történet. Úgy gondolom, hogy egy ilyen vérfrissítés már nagyon kellett a magyar népművészetnek. A divatkedvelő körökig ugyanis jó ideje nem tudott már eljutni, de azáltal, hogy mi ezt elkezdtük ötvözni, kiszélesedett a folklór látótere.
– Vannak olyan követőid, akik hasonló szakmai nézeteket vallanak?
– Sokan hozzányúltak és nyúlnak a népi világ kincseihez, csak azt látom, hogy időt, pénzt és energiát nem szánnak rá mélységében. Pedig pont ez lenne ennek a témának a lelke. A népművészet közösségekről, emberek alkotómunkájáról, gondolatcseréiről szól. Fontos, hogy lélekben és mélységében meg lehessen élni az alkotás örömét, ahhoz pedig meg kell ismerni a motívumvilág történetét, hagyományát és őrzőit!
–  Korábban azt mondtad, hogy ráfért a népművészetre, hogy úgy is hozzányúljanak, ahogy azt ti teszitek. De mi a helyzet a By Me Spicy ruhákkal? Keresettek még a kalocsai mintás darabok? Érezhető még az a reneszánsz, ami néhány éve tapintható volt?
– Nagyon szép íve van a kalocsai motívumnak. Miután én folyamatosan követem az aktuális divatot, van egy állandó része minden egyes kollekciónak. Szezonálisan, a fekete, a fehér, a bézs, a piros klasszikus, és ezek jól kombinálhatók az aktuális trendekkel. Sok külföldön élő magyar vendégünk van. Magyarországon pedig olyan nők hordják a ruháimat, akik nagy cégeknél vezető pozíciót töltenek be és fontos, hogy a megjelenésükkel prezentálják, hogy kik ők, honnan jöttek és hogy büszkék a kultúrájukra – akár ezeken a ruhákon keresztül. A kalocsai és a matyó minta természetesen a legnépszerűbb. Nehéz lenne megmondanom, hogy mikor, melyik. Ezt inkább embertípusa válogatja. Egyébként nekem az a tapasztalatom, hogy az extrovertáltabb típusú nők, akik közlékenyebbek, nyitottabbak, a kalocsai mintát preferálják, ami vizuálisan is csokrosabb, lazább szerkezetű, míg a matyó sokkal zártabb, szűkebb szerkezetű. Ezeket a ruhákat a megfontoltabb típusú nők vásárolják, de van olyan vendég, akinek mind a két motívummal díszített ruhája is van. Tehát abszolút van jelene a kalocsai hímzéseknek, viszont sokszor felhívnak a hímzőasszonyok, hogy látták a tévében, hogy milyen borzasztó példák is visszaköszönnek. Mondjuk, amikor terítőket varrnak fel ruhákra. Ez ellen én egymagamban semmit nem tudok tenni, csak azt, hogy továbbra is Kalocsára jövök és az itt élő elismert népművészekkel és profi hímzőasszonyokkal dolgozom, képviselve azt a tudást és azt az értéket, ami a kezük munkájából fakad.
– Ha pedig kalocsai, a beszélgetésünk elején említett előadásodban kitértél egy másik kollekciódra is, ami talán kevésbé került a széles köztudatba nálunk, mint a By Me Spicy, de ez is újraálmodta a kalocsait. Konkrétan az ókalocsait…
– Igen, ez a WONDEER márkanevet kapta, ami mozaikszó az angol wonder (csoda) és a deer (szarvas) szavakból áll. A magyar tradicionális vadászkultúra világhírű, és rengeteg külföldi jár ide vadászni. Ezért készült el saját márkanévvel ez a kollekció, amit szeretnénk nemzetközi szinten is bemutatni és értékesíteni, új lehetőséget biztosítva hazai kulturkincsünk szélesebb körű megismertetéséhez, hiszen a tradíció és az érték ott van ebben is.
– Azt is mondtad, hogy minden nap, amikor felébredsz, jó szerencsét kívánsz magadnak. Miért?
– Én Isten hívő ember vagyok. Tavaly a REFORMÁCIÓ 500 kollekciómmal ezt nyíltan fel is vállaltam. Úgy érzem, hogy fontos ma Istenről beszélni, illetve a hitről. Ez olyan erkölcsi normát ad az élethez, ami megszabja a tisztesség határait, ami legalább olyan fontos kell, hogy legyen a következő generációnak, mint az, hogy az autentikus népművészetet és a hozzá tartozó kultúrát megismerjék. Ez is egy misszió, ami minden hívő ember életében ott van!
– Milyen jövőt látsz magad előtt?
– Én mindenképpen szeretném továbbvinni azt a gondolatomat, hogy a világ ismerje meg az eredeti magyar népművészeti motívumokat, hiszen páratlan gazdagságú kincs van ebben az országban. Nekem száz élet is kevés lenne, hogy mindegyikkel dolgozzak…
– Legnagyobb álmod?
– Hogy ha egyszer már sikerült kijutnunk a párizsi Fashion Weekre (divathét), jussunk ki még egyszer!
Fotó: Perl János / Perl Creative

Szerző