Én nem ismerek senkit, akinek Bilbao lett volna a szíve vágya, numero egyese. Egyáltalán, ahogy így elgondolkozom, olyat sem ismerek, aki már járt ott! – mondta egy kedves barátnőm, amikor elújságoltam neki a legújabb úti célunkat – pedig Dóri nagy utazó. Én viszont ismerek ilyen embert, hiszen azzal, hogy erre vettük az irányt, Baszkföld fővárosa, vagyis Spanyolország északi része felé, a férjem vágya teljesült – kipipálhattuk az egyik bakancslistás helyét. Horváthné Csortán Kriszta írása.

Egy-két szó azért még ide kívánkozik, mielőtt mesélek neked a bilbaói élményeimről. Nagy gondban voltam, amikor ezt az úti beszámolót tervezgettem, mert éreztem, hogy a leccei páros kalandunk leírása olyan jól sikerült, hogy azt nehéz lesz túlszárnyalni. Sokan magukra ismertek a néha feszkós, néha kissé ügyetlen, ám kívülről viccesnek ható kalandunkban, aminek halvány üzenete is átment remélem, hogy hajrá, próbáld meg bátran, megy ez újra együtt is – és talán nem csak az utazós része.


De mi legyen Bilbao üzenete? – azon felül, hogy nagyon, ismétlem, nagyon nagy élmény volt, és mostantól ez a város az én numero egyesem is. Legyen talán a frissessége, a dinamizmusa, a lüktetése, és az, hogy itt minden lehetséges, ha igazán akarod! Legalábbis sok minden, amiről itthon már kezdünk elfeledkezni – hogy is mondjam, hogy finom legyek – ebben az elkeserítő hangulatú közéleti zajban.

Igazából, szeretnék megmutatni neked néhány élénk színt és vonást, amit meg kell nézned, tapasztalnod ebben a városban, ha erre jársz – és ezúttal nem a ráncfelvarrásra fókuszálok. Persze azért meg kell említenem a nyüzsgő, modern település azon sajátosságát is, hogy még a zebra zöld lámpái is igazodnak az élveteg dámák és urak tempójához, akik délelőtt, délben, délután, tehát bármikor a nap során lesétálnak, vagy segítőikkel legurulnak, és a bárok teraszán találkoznak a barátaikkal. Ilyenkor vígan csacsognak egy-egy koktél, illetve sör mellett, hiszen a kávé nem biztos, hogy jót tesz a vérnyomásuknak. Azért megnyugodhatsz, kávézókat is számolatlanul láttam errefelé.

Bilbao nem csak azért különleges, mert ez az egykor álmos, óceánparti város az iparosodás korában robbanásszerű fejlődésen ment keresztül – nem túlzok, megsokszorozódott a lakossága –, hanem azért is, mert egy valóságos főnixmadár. Egyes leírások szerint, amikor még a vas és acél gyártása vitte a prímet a gazdaságában, bátran pályázhatott volna a legrondább helység címére, ám amikor egy árvíz elmosta az egyébként is hanyatlóban lévő ipar maradványait, egy tudatos döntés következtében a kultúra fővárosává lett – és nem mellesleg az egyik legzöldebb és legtisztább spanyol település. Vagyis képzeljétek el, akár még az is lehetséges, hogy ránk is egy új és jobb kor köszönt! Csak összetartanunk és terveznünk kell, haladnunk a szakemberek által kijelölt helyes úton – és igenis sikerülhet!


Mert ezt egy kisebbségben élő népcsoport is meg tudja tenni – összefog és közösen cselekszik. (Muszáj leírnom, még ha nem is akarlak ezzel a pár sorral kioktatni, de nagyon fontosnak tartom, hogy ismerd az előzményeket, azaz Baszkföld fővárosának történelmi hátterét.) A baszkoknak – bár Spanyolország határain belül élnek, és pár ezren Franciaországban – nincs rokonuk, és a nyelvük nem tagja egy nyelvcsaládnak sem, mégis erősen összetartanak. Sokat harcoltak a függetlenségükért, és büszkék a népükre – csak azért nem használom a nacionalista kifejezést, mert ezen a felületen nem ilyen dolgokról beszélünk, és nem ilyen fogalmakat taglalunk. Inkább azt mesélem el neked, hogy minden bilbaói szeme könnybe lábad, ha baszkul köszönöd meg a segítségét – még akkor is, ha első, sőt második hallásra is hihetetlenül nyakatekert szavaik vannak.

Egyszerűen lenyűgöző! – sokszor mondtam ezt a városra. Mert ez a dinamizmus, a régi és új, a komoly és játékos, a sötét és világos egymás mellettisége, együttélése valóban zavarba ejtően nagyszerű.

És most jöjjön néhány élménykocka, hogy érzékeltessem veled, miért is volt olyan csodálatos ez a pár nap.


Gyakran emlegetik Bilbaóval kapcsolatban a Guggenheim-hatást, amely a várost sújtó árvíz rombolása és az országot elnyomó, nem éppen kultúrabarát Franco-diktatúra után születő nagyon merész döntés csodás eredményét jelöli. Meghívtak ugyanis egy kanadai sztárépítészt, és nem mellesleg őrült összegért megterveztették vele a mai városképet meghatározó Guggenheim Múzeumot. A titánlemezek borította, futurisztikus épület azonkívül, hogy beleég a retinádba, a világ legmeghatározóbb kortárs művészeti gyűjteményének ad otthont. És képzeld, ez a műalkotás, vagyis építmény azonnal vonzani kezdte a beruházókat, tervezőket, úgyhogy pillanatok alatt berobbantotta Bilbao hírnevét, kulturális életét. A világ pedig – úgy, ahogy én is, és egy kicsit sem túlzok – letérdelt a Guggenheim előtt. Innentől számítják a város fejlődésének legújabb szakaszát, amellyel mára Spanyolország egyik legfejlettebb településeinek, valamint Európa legélhetőbb régióközpontjainak egyike lett.

És egy újabb érdekesség róla! Aki egy kicsit is érdeklődik a foci iránt, az ismeri az Athletic Bilbao nevét, amely meghatározó Európa-ligás csapat. Ez az együttes úgy szerepel a kontinens és Spanyolország futballélvonalában, hogy kizárólag Baszkföldön született vagy nevelkedett játékosokat igazol. Nem adják alább a dolgot! Valóságos vallás náluk ez a sport – minden ivóban kint van a játékosok képe, aláírt meze, a csapat arénáját, a San Memés-t pedig A katedrálisnak becézik.


Ha netán erre jársz, mindenképp fedezd fel az 1900-as évek elején tapasztalt ipari fejlődés látványos mementóját, a Bizkaia-hidat. A tengerjáró hajók közlekedését is lehetővé tevő, hatalmas acélszerkezet a várost kettészelő Nervión folyó és az óceán találkozásánál áll. Drótkötelekre függesztett kompocskát közlekedtet a két part között, amely az erős áramlatok miatt nem tudna másként átkelni a vízen.

Ne hagyd ki semmiképp az óvárosi sétát sem, hiszen ez a sikátoros negyed a baszk sajttorta és az isteni pintxók Mekkája. És hogy mik azok a pintxók – amit ó, kedves, baszk kiejtést nem ismerő, tudatlan olvasóm ki nem találnál, hogy pincsóknak kell ejteni? Ízletes falatkák, vagyis miniszendvicsek spanyol sonkával, sajtokkal, tengeri falatokkal és tulajdonképp bármilyen jóféle ízzel. Persze feltétlenül igyál hozzá txakolit (segítek: csákolit), a baszkok üdítő fehérborát – meg kell ízlelned, igazán könnyed ital!

Sétálj a folyóparton, a parkokban, és pihentesd a szemed a panorámába erőlködés nélkül illeszkedő, modern épületeken, majd gyönyörködj a műalkotásszerű gyalogos hidakban, a pálmafákkal együtt lélegző lombhullatókban, a virágözönben, a régi és új élő találkozásában. Csodálkozz el azon is, hogy itt a hídon, az úton két sáv az autósoké, a másik kettő, vagy inkább három pedig a kerékpárosok, gyalogosok és futók terepe! Megjegyzem, rengetegen futnak, sportolnak errefelé.


Bilbao a tisztaság, a lüktetés és az élénk zöld – egy szóval az élet városa. Mindenhol suvickolják, ápolják, mossák, fényesítik, azaz egyszerűen élik! A tömegközlekedése modern és kiváló, a metrók, villamosok és buszok használata egyszerű, a biztonsága pedig tapintható.

Tudom, hogy nehéz átadni így egy élményt, de remélem, sikerült legalább pár részletet úgy bemutatnom, hogy a város neve úgy ragad meg benned, mint egyfajta lehetőség.

Egyébként erősen fontolgatom, hogy kiegészítem ezt a kicsit ismeretterjesztősre vett írásomat egy érzelmesebb, rám szabottan ráncfelvarrásos epizóddal. Mit gondolsz erről, kedves olvasó?

Addig is, míg ezt kitalálom: Eskerrik asko, Bilbao! Nagyon köszönöm, Bilbao! Azt hiszem, fogjuk még látni egymást.