Megnéztem az Udvari Judit klinikai szakpszichológussal készült legújabb Női Lét-epizódot, és megragadott belőle az a mondat, amely azt taglalta, milyen fontos megvizsgálni, mennyi erőforrás van abban a kapcsolatban, melynek javítására kísérletet tesz a pár egy terápia során. Ha ugyanis kiderül, már kevés a közös, ráfordítható energia, akkor érdemes a felek saját erőforrásaira koncentrálni, hátha azokat újrateremtve többet tudnak beletenni a kapcsolatukba. Horváthné Csortán Kriszta ajánlója a Női Lét-podcasthez.
Nekem meggyőződésem, hogy a párterápia nagyon hasznos lehet, mert sok dolgot teljesen más kimondani egy idegen füle hallatára, mint csak magunkban zsolozsmázni. Ez a fajta „kiterítem az asztalra a lapjaimat” magatartás nagyon nehéz, de igazán felszabadító érzéssel járhat. És rengeteg szembesüléssel. Szóval, hiszek benne, hogy nagyon sok párra ráférne ez a gyógyító „beavatkozás”, még akkor is, ha inkább az elkerülés a módszerük. Ugye tudjátok, mire gondolok? A jó öreg szőnyeg alá söprésre. Amikor odébb megyünk, ha problémával találkozunk, ahelyett, hogy a megoldáson törnénk a fejünket.
Így hát, engem nem kellett meggyőzni a párterápia kapcsán, inkább arra voltam kíváncsi, hogy miben mond újat számomra erről a gyakorlott szakember. Az Udvari Judit által alkalmazott terápia a sémák feltárásán alapul. A sémákról is olvastam már – igyekszem is elhagyni a sajátjaimat –, az azonban teljesen új volt számomra, hogy a párterápia alatt mennyire hasznos megértenünk, és így kikerülnünk, sőt talán felül is írnunk a társunk sémáit. Egészen egyszerűen ezt még nem raktam így össze magamban, de most, ahogy Judit bemutatta, rögtön világos lett az alaptézis: a párom egy-egy helyzetben a gyermekkorából hozott sérülésekre reagál a válaszával, és nem engem akar bántani, hanem saját magát megvédeni egy mélyről gyökerező kínzó érzéstől, amit egy réges-régi seb gyógyítására fejlesztett ki. Ezek a sebhelyek bizony érzékenyek, csak vékony védőréteg fedi őket, ezért akaratlanul is könnyű beléjük „vakarnom”.
Hiszen játszva belecsúsznunk mindannyian a másik hibáztatásába, és annak feltételezésébe, hogy rosszat akar nekünk – mint azt megtudtuk Kozma-Vízkeleti Dánieltől, aki a párkapcsolatok eltérő valóságáról beszélt a Lélekmelegítők évadzáró estjén. Kívül kell helyezkednünk a szituáción ahhoz, hogy megértsük: ez nem így van, hiszen „ez is csak egy gondolat, nem a valóság” – ahogy a család-pszichoterapeuta mondta. (Annak, aki ott volt az előadásán, biztosan a fülében cseng még ez a sor. Igazam van?) Ennek a feltárásában segít a sématerápia, ha elakadtunk a kapcsolatukban, mert általa elkaphatjuk és megérthetjük a pillanatot, amikor a partnerünk érzelmi válasza valójában egy régi fájdalmat idéz meg, nem pedig bántani akar.
Ehhez viszont egy szakember kell, mert vele könnyebb, és több sikerrel kecsegtet ennek az útnak a végigjárása. Talán így megóvhatjuk magunkat, a párunkat, a gyermekeinket és a szüleinket a csalódástól, az újabb sebzésektől. Talán így kevesebb keserűséget növesztenénk, kevésbé lennénk ingerültek, és néha gonoszak egymással. Talán jobban szót értenénk. És nem csak a párunkkal. De elsősorban vele, mert szeretjük. Még. Mindig. Elvégre ezért választottuk őt.
Tudom, nagyon nehéz ezt szem előtt tartani, ezen dolgozni, és olykor úgy tűnik, sokkal könnyebb lenne továbblépni.
De ez nem igaz! Higgyétek el. És egyébként is, egy próbát megér. Ugye?
