Az örök Nő… Sokan és sokféleképpen próbálták már megfogalmazni a titkát. Annyi bizonyos, hogy nem lehet csak egyetlen tulajdonságba, jellemzőbe sűríteni mindazt, amitől igazán nő egy nő, hiszen a létének számos aspektusa van. Ezek az archetípusok valamennyi nőben ott munkálnak, a különbség csak abban rejlik, hogy éppen melyik erő kerekedik felül a természetükben. A nőnap kapcsán felvetődött bennem a kérdés – vajon mitől váltak halhatatlanná az utókor számára a világ híres asszonyai, milyen képességük emelte ki őket az asszonyi lét sorából? 10 legendás nő történetét hoztam el – az uralkodó, a szerelmes nő, a gondoskodó lélek, a tudós elme, a csábító démon, az üzletasszony, a szent, a konyhatündér, a harcos amazon és a földre szállt angyal –, hogy fellebbentsük a fátylat erről a titokról.

I. Erzsébet (1533–1603) angol királynő

A fiatal szem élesebben lát, az idős szem mélyebbre.

VIII. Tudor Henrik és a tragikus sorsú Boleyn Anna gyermekeként született. Miután a király kivégeztette édesanyját, őt pedig törvénytelen gyermekké nyilváníttatta, Erzsébet életét ármány és cselszövés árnyékolta be. 1558-ban mégis ő lett Anglia királynője, és a brit birodalom számára elérkezett az aranykor. A szigetország Erzsébet közel 45 éves uralkodása alatt gazdaságilag és politikailag egyaránt megerősödött, igazi nagyhatalommá vált. A királynő mestere volt a társalgásnak, magas intelligenciával és kiváló szónoki képességgel rendelkezett, és az angol nép körében mindvégig népszerűségnek örvendett. A „szűz királynő” – szerette, ha így emlegették – sohasem ment férjhez, és gyermekei sem születtek, életét az országnak szentelte, amelynek az élén állt, és tette ezt olyan tehetséggel, bátorsággal és elszántsággal, hogy méltán vált a történelem egyik legnagyobb uralkodójává.


Jane Austen (1775–1817) angol író

Senki más nem lehet olyan jó vezérünk, mint az a hang, amely önmagunkban szól: csak oda kell figyelni.

Ki ne ismerné a „Büszkeség és balítélet” vagy az „Értelem és érzelem” világhírű íróját, aki a romantika virágkorában élt és alkotott. Egy angliai kis faluban látta meg a napvilágot, édesapja az anglikán parókia plébánosa volt, aki tudós férfiként a tanulás szeretetére nevelte nyolc gyermekét. Jane mozgalmas és szeretetteljes családi háttere ösztönzően hatott az írásaira. A „szűz királynőhöz” hasonlóan ő sem ment férjhez, pedig nem kerülték el a beteljesületlen és tragikus szerelmek, ahogy a regényeiben szereplő hősnőket sem. Főszereplői intelligens, erkölcsileg erős nők, akik éles ellentétben állnak balga környezetükkel. Műveit szellemesség és határozott társadalomkritika jellemzi – ezek a szeretni való, kifinomult humorral átitatott írások kíméletlenül lerántják a leplet Austen korának elmaradott felfogásáról, a női szerepeket illetően. Tollából hat regény született, melyek irodalmi hatása vitathatatlan, így nem véletlenül tették írójuk nevét halhatatlanná az utókor számára.


Florence Nightingale (1820-1910) angol ápolónő és humanitárius, a „lámpás hölgy”

A sikerem titka abban rejlik, hogy soha nem adtam fel semmit, és nem kerestem a kifogásokat.

Jómódú, angol arisztokrata családban született, az itáliai Firenzében jött a világra, nevét a városról kapta. Apja komolyan vette lányai taníttatását, és a fiatal Florence-t lenyűgözték a tudományok, különösen a matematika világa varázsolta el. Rendkívül művelt volt, a modern nyelvek mellett görögül, latinul tanult, és falta a klasszikusokat. Már tizenéves korától mindene volt a segítségnyújtás. Neki köszönhetjük a nővéri hivatás és a betegellátás forradalmasítását. Florence alkalmazott először statisztikai megközelítést az ápolás hatékonyságának növelésére. Felvilágosult nézetei szerint az alapvető méltósághoz és a megfelelő ellátáshoz nemtől, nemzetiségtől és vallási felekezettől függetlenül mindenkinek joga van. Mint Austen, ő is lázadt korának nőkkel szemben támasztott társadalmi elvárásai ellen: a család helyett – „Isten hangjára” – a gyógyító hivatást választotta. Egy férfiak uralta világban a tudományos orvoslás előfutárának tekinthető. A „lámpás hölgy” hatására – még éjszaka is látogatta betegeit – a nővéri munka megbecsült hivatássá emelkedett, ezért tiszteletére minden év május 12-én – a születésnapján – ünnepelik világszerte az Ápolók Világnapját, és lett lámpása az ápolás jelképe.


Marie Sklodowska Curie (1867–1934) lengyel-francia vegyész és fizikus

Az életben nincs olyan, amitől félni kéne, csak amit meg kell érteni. Itt az ideje, hogy többet értsünk és talán kevesebbet fogunk félni.

Pedagógus szülők ötödik gyermekeként látta meg a napvilágot, Varsóban. Szellemi kiválósága már korán megmutatkozott, de akkoriban lengyelként és nőként, hazájában nem tanulhatott, így nevelőnőként megkeresett pénzéből Párizsba költözött. Ugyan nélkülöznie kellett, mégis évfolyamelsőként szerzett diplomát matematikából és fizikából a Sorbonne-on. Pierre Curie fizikussal – akivel közösen kutatott – kötött házasságából két lánya született. Curie volt az első nő, aki doktori címet szerzett Franciaországban, és taníthatott az egyetemen, és első nőként került be a francia nemzet nagyjai közzé. Ő volt a radioaktivitás úttörő kutatója, nevéhez fűződik két kémiai elem felfedezése, és kifejlesztett egy hordozható röntgenkészüléket is. Kutatásait sajnos védőfelszerelés nélkül végezte, így az általa felfedezett sugárzások áldozata lett. Marie Curie volt az első olyan személy, aki két (fizikai és kémiai) Nobel-díjat is kapott. Pályafutása során folyamatosan nehézségekkel és megkülönböztetéssel kellett szembenéznie, mert a tudomány világa akkoriban csak a férfiak sajátja volt. Úttörő, lázadó és zseni volt – egy nő, aki életét áldozta a hivatása, a tudomány és az emberiség jövőjének az oltárán.


Margaretha Geertruida Zelle, alias Mata Hari a „hajnal szeme” (1876-1917) holland táncosnő és kémnő

Nem elégedtem meg az otthonommal, úgy akartam élni, mint egy színes pillangó a napfényben.

A holland Leeuwarden városában született, édesanyját korán elvesztette, így gyermekkora az állandó költözködés jegyében telt. Alig 20 éves volt, amikor egy újsághirdetésre jelentkezve, hozzáment egy nála 20 évvel idősebb katonatiszthez, aki Holland Kelet-Indiában szolgált, így a házaspár először Jáva-szigetére, majd Szumátrára költözött. Két gyermekük született, de kisfiukat sajnos elveszítették, majd a kapcsolatuk is tönkrement. Margaretha Párizsba szökött, ahol táncolt és modellkedett. Ázsiai származást és misztikus élettörténetet talált ki magának, amelyet lenge, keleties hatású ruhákban előadott táncával tett hihetővé – ekkor vette fel a Mata Hari nevet is –, így hamar népszerű lett. Ám a siker nem tartott sokáig, és a legősibb szakma űzése közben a kémek világába csöppent. Vajon a németeknek vagy a franciáknak szerzett információkat, esetleg kettős ügynök volt, vagy csak egy vonzó nő, aki a férfiak akkori játékának, az első világháborúnak lett az áldozata? Tény, hogy akkoriban sokat mutatkozott magas rangú német katonákkal, valamint a francia politikai és gazdasági elit képviselőivel. A francia állam 1917-ben perbe fogta, majd kétes bizonyítékok alapján halálra ítélték, és kivégezték. Szülővárosa kérésére ügyét 2001-ben újratárgyalták, és Mata Harit rehabilitálták: az ellene felhozott vádakban ártatlannak találták. A filmekből ismert egzotikus kémnő tehát valójában „csak” egy gyönyörű, vonzó nő volt, akit normákat megszegő, rejtélyes élete és bilincseket nem tűrő, szabad szelleme tett különlegessé.


Gabrielle Bonheur „Coco” Chanel (1883-1971) francia divattervező, a Chanel divatház alapítója

A szépség abban a pillanatban kezdődik, amikor úgy döntesz, hogy önmagad leszel.

Egy Loire-völgyi kisvárosban jött a világra, négy testvérével együtt. Mata Harihoz hasonlóan ő is korán elvesztette édesanyját, édesapja pedig egészen Amerikáig szaladt a felelősség elől, míg a kis Gabrielle lánytestvéreivel egy árvaházba került. Később a munkáin megjelenő egyenes vonalvezetés, a semleges színek és a keményített gallérok, mind a zárdában töltött évek lenyomataiként köszöntek vissza. 18 évesen kitanulta a varrónői szakmát, és eleinte babaruhákat és kelengyéket készített. Később kalandvágytól fűtötten vidékre utazott egy nagybátyjához, ahol kávézókban lépett fel és sanzonokat énekelt, ekkor ragadt rá a „Coco” név az egyik legnépszerűbb dala nyomán. Fiatal volt és tehetséges, nem csoda, hogy a vagyonos férfiak is körbezsongták, általuk nyert „belépőt” a felső tízezer világába. Akkori szerelme miatt költözött Párizsba, és segítségével megnyitotta első ruhaüzletét, amelyet több másik is követett. Coco pedig élte a kiváltságosok életét, a család helyett barátokkal, híres művészekkel (Stravinsky, Picasso, Dalí, Cocteau) vette körül magát, akik inspirálták őt. Mint oly sok híres nő, ő sem ment férjhez soha, a modern, független és elegáns nő szimbólumává vált. Neki köszönhetjük azt a bizonyos „kis fekete ruhát” és a Chanel N°5 parfümöt, amely máig megőrizte varázsát világszerte. A divat nagyasszonya sajátos életfilozófiával, merész újításokkal és szenvedélyes, kemény munkával szerzett halhatatlan hírnevet magának. Páratlan tehetségével, bátorságával és elszántságával a 20. század egyik legkiemelkedőbb női személyisége volt.

Kalkuttai Szent Teréz (1910-1997) albán származású, római katolikus apáca, a Szeretet Misszionáriusai szerzetesrend alapítója

A kedves szavak rövidek és könnyen kiejthetőek, de a visszhangjuk valóban végtelen.

A mai Szkopje városában látta meg a napvilágot, Agnes Gonxha Bojaxhiu néven. 9 éves volt, amikor elvesztette az édesapját, ezután édesanyja – aki híres volt együttérzéséről, segítőkészségéről és szakadatlan erejéről, amellyel a szegényeket támogatta – szilárd vallási elvek mentén nevelte tovább a kis Agnest és testvéreit. A tizenéves lány tagja lett a Mária-kongregációnak, és önkéntesnek jelentkezett a bengáliai misszióba. 18 évesen döntött úgy, hogy Istennek szenteli az életét, a szerzetesi életre pedig már Indiában készült fel, ott tette le a fogadalmát is. Ekkor választotta Lisieux-i Szent Teréz, „Jézus kis virága” után a Teréz nevet, „mert hétköznapi dolgokat tett nem hétköznapi szeretettel”. 1946-ban a „sugallat napján” egy zsúfolt vonaton utazva szembesült a jézusi hívással, hogy életét a szegények között, őket segítve töltse. Ezek után öltötte magára a jól ismert egyszerű, kék szegélyű, fehér szárit, és a kalkuttai nyomornegyedben dolgozott, alapított iskolát és segítette a szegények életét, valamint létrehozta a gyógyító-gondozó Szeretet Misszionáriusai szerzetesrendet, mely az egész világon végzi segítő tevékenységét. Teréz anya 1979-ben a szegényekért és betegekért végzett szolgálatáért Nobel-békedíjat kapott, 2003-ban II. János Pál pápa boldoggá avatta, a szentek sorába pedig Ferenc pápa iktatta be 2016-ban. Kalkuttai Szent Teréz élete példaértékű, áldozatos munkájáért az egész emberiség elismeréssel adózik neki.

Julia Child (1912-2004) amerikai séf

Ez az én örök tanácsom az embereknek: tanuljanak meg főzni – próbáljanak ki új recepteket, tanuljanak a hibáikból, ne ijedjenek meg semmitől, és legfőképpen szórakozzanak jól.

A kaliforniai Pasadenában jött a világra. A főiskola után New Yorkba költözött, ahol gépíróként dolgozott és reklámok készítésében segédkezett. A második világháború alatt az OSS-hez (Stratégiai Szolgálatok Hivatala) került, akkor találkozott leendő férjével. Paul ismertette meg Juliával a francia konyhát, majd nem sokkal később Párizs lett az otthonuk. Az amerikai nőt itt érte el a kulináris megvilágosodás, és élete egy csapásra megváltozott. Beiratkozott a híres Le Cordon Bleu szakácsiskolába, és több mesterszakácstól is tanult. Egy főzőklubban találkozott Simone Beckkel és Louisette Bertholle-lal, akikkel közösen nyitott iskolát a főzés tudományának égisze alatt, valamint egy szakácskönyv írásába is belekezdtek. Ezután Julia és férje körbeutazták Európát, majd egy időre Amerikába költöztek, de a szívük visszahúzta őket francia honba. Mindeközben a három grácia folyamatosan tartotta a kapcsolatot születő szakácskönyvükön dolgozva. A mű hatalmas világsikert aratott, a mai napig beszerezhető, és több főzőiskola is alapműként tartja számon. Julia Child közel húsz könyvet írt, önállóan vagy másokkal közösen, utolsó könyve az önéletrajza volt. Televíziós főzőműsora 10 éven át futott nagy sikerrel, és az első tévés oktatósorozat volt, amit Emmy-díjjal jutalmaztak.  A szakmájában nyújtott kiemelkedő teljesítményéért megkapta a legmagasabb amerikai, polgári kitüntetést, az Elnöki Szabadság-érdemrendet, majd a francia Becsületrendet. A főzés iránti szenvedélyével örökre megváltoztatta sokak gondolkodását a konyháról és az étkezésről.

Indira Gandhi (1917-1984) indiai politikus, miniszterelnök, „India anyja”

A mai cselekvések formálják holnapunkat.

Indira Prijadarsini Nehru néven született, politikus felmenők között. Bár ifjúkorára rányomta bélyegét apja akkori politikai üldöztetése, mégsem távolodott el a közélettől. Indira hazai és brit egyetemeken folytatta politikatudományi és közgazdasági tanulmányait, majd hazatérve bekapcsolódott India politikai életébe, de tevékenysége miatt börtönbüntetésre ítélték. Miután az ország elnyerte függetlenségét, és édesapja lett a miniszterelnök, a harcos nő a munkatársaként tette a dolgát. Házassága nem volt boldog, férjétől valószínűleg politikai ambíciói és nézetei választották el, de a férfi későbbi halála nagyon megviselte az erős asszonyt. Indira édesapja halála után lett India kormányfője. Apja útját járva az el nem kötelezett országok mozgalmát és a demokráciát támogatta, miközben a szegénység felszámolására, valamint India megerősítésére törekedett. Három évre ugyan távoznia kellett az ország éléről, de visszatérve folytatta korábbi munkáját. Kormányzása eredményeként India politikai és gazdasági helyzete javult, miközben igyekezte megfékezni a túlnépesedést, és harcos amazonként küzdött nemzete felemelkedéséért – népe India anyjaként tekintett rá. Azonban elnöki testőrségének két tagja személyében elérte a végzete: az országon belül feléledő hindu-szikh viszály gyilkos hevében a két férfi orvul lelőtte India karizmatikus miniszterelnökét. Erős akaratú, független és magabiztos nő volt, emlékére békedíjat hoztak létre, melyet a nemzetközi béke, fejlődés és új gazdasági rend érdekében tett erőfeszítések elismeréseként ítélnek oda évről évre.

Audrey Hepburn (1929-1993) angol-holland származású, amerikai színész

A nő szépségét a szemében találod, mert a szem bejárat a szívhez, ahol a szeretet lakozik.

Az angyalian bájos színésznő Brüsszelben született Audrey Kathleen Ruston néven. Mivel édesanyja nemesi származású volt, így a kislányt egy angol leányiskolába járatták. A szülők válása után az anya Hollandiába költözött gyermekeivel. A törékeny kislányban mély nyomot hagyott a tudat, hogy édesapja lemondott róluk, amit a német megszállás szörnyű időszaka csak tetézett. A háborút követően Audrey balettozni tanult Amszterdamban, majd a család Londonba költözött, ahol a kis balerina a maga módján igyekezett pénzt keresni, hogy segítsen eltartani a családot: musicalekben táncolt, modellkedett és színészkedett. Ekkor fedezték fel, és választották ki a Gigi című Brodway-darab főszerepére, és közben megkapta első Oscar-díjas főszerepét is a Római vakációban. Ezután sorra jöttek az emlékezetes filmszerepek híres férfi partnerek oldalán. Audrey lett a divattervező Givenchy múzsája – kislányos bájával és szelídségével mindenkit elbűvölt, ő testesítette meg a földre szállt angyal női megfelelőjét. Magánélete azonban nem alakult olyan sikeresen, mint a karrierje, de minden vágya az volt, hogy anya lehessen. Miután álma valóra vált, háttérbe szorítva színészi pályáját elsősorban az anyaság örömeinek élt. 1988-ban az UNICEF jószolgálati nagykövete lett – elkötelezetten, óriási hittel és szeretettel járta a világ éhínség, szegénység és háború sújtotta országait, hogy segítse az ott élő gyermekeken, ezért 1992-ben Elnöki Szabadság-érdemrendet kapott. Kívánságára a fiai gyermekalapítványt hoztak létre a halála után, a világ éhező gyermekeinek megsegítésére. Finom, törékeny és elegáns megjelenésével, kedves, szeretetteljes lényével nemcsak a filmvásznat, a közönséget és a divat világát hódította meg, hanem az egész világot.

10 nő, 10 életút és 10 recept a halhatatlanságra. Mi volt a titkuk? Nehéz megmondani. Amit viszont biztosan állíthatunk, hogy ők sem voltak tökéletesek, és életük korántsem nevezhető habkönnyűnek, nevük és történetük mégis fennmaradt, mert önmaguk tudtak maradni a legnehezebb körülmények között is – őrizték lelkük ama bizonyos isteni szikráját.