A meddőség árnyéka egyre több párra vetül rá napjainkban, ezért is olyan fontos, hogy újra és újra beszéljünk róla. Az sem véletlen, hogy ennek a nehéz élethelyzetnek a kapcsán nem csak a vele küzdő nők pszichés támogatásáról kell szót ejtenünk, hiszen ez az állapot a párkapcsolat mindkét tagját érintő súlyos lelki teher. A meddőség által okozott pszichés, kapcsolati jelenségekről, buktatókról és azok megoldásairól Berzeviczy Réka okleveles pszichológus, autogén tréning gyakorlatvezető, a Budai Termékenységi Centrum szakembere beszélt nekünk. 
A pszichológus szerint a meddőség mint élethelyzet krízisnek tekinthető, hiszen ilyenkor a pár olyan kihívásokkal találja szemben magát, amelyekre nincs felkészülve, és így azokra hatékony megküzdési stratégiái sincsenek.
– Ugyanakkor mégsem természetszerű, és valójában sok mindentől függ, hogy a meddőség, mint komoly élethelyzeti kihívás krízist okoz-e a párkapcsolaton belül. Amikor a pár azzal szembesül, hogy esetleg csak nehézségek árán, vagy egyáltalán nem lehet gyermeke, az megingathatja a közös jövőképüket és a párkapcsolati identitásukat, ezért ezeket ilyenkor mindenképp újra kell gondolniuk, definiálniuk.
Olyan fontos kérdések mentén érdemes ekkor elindulniuk, hogy ugyanazt akarják-e mind a ketten az élettől, és biztosan szeretnének-e gyermeket. Ha a válasz igen, akkor mennyi mindent tudnak felvállalni érte lelki, fizikai vagy akár anyagi értelemben. Nem utolsó sorban azt is át kell gondolniuk, hogy mi lesz a kapcsolatukkal, ha mégsem születik gyermekük.
– Az, hogy a párkapcsolat a meddőség következtében válságba kerül-e, főként azon múlik, hogy mennyire sikerül a párnak átbeszélnie ezeket a kérdéseket, miként tudnak új szövetséget létrehozni, és mennyire tudják megtalálni az utat egymáshoz, miközben mindketten megfelelően támogatják a másikat. Igen fontos aspektus még kettejük párkapcsolati alapja, amelyre ez az egész élethelyzet nehezedik. Egy ilyen terhelt helyzetben ugyanis a már eleve meglévő konfliktusok és feszültségek még inkább felerősödhetnek, kiéleződhetnek. Ilyen lehet például, hogy mennyire hajlamos a pár elbeszélni egymás mellett, vagy mennyire veszik észre, hogy valójában mire is van szüksége a másiknak.
Gyakori tapasztalat azonban, hogy ha akár egyéni, akár páros konzultációs segítséggel meg tudják találni a közös nevezőt ebben a krízisben, akkor nemhogy gyengülne a kapcsolatuk, hanem épp ellenkezőleg – megerősödhet, fejlődhet.
Éppen ezért érdemes lehet szakembert felkeresni, aki tehát nagy segítség lehet abban, hogy a pár jól tudjon alkalmazkodni ehhez az élethelyzethez-
A legtöbb esetben traumaként éri a párt az a tény, hogy természetes úton csak nagyon nehezen, esetleg egyáltalán nem születhet gyermekük. Ilyenkor annak ellenére, hogy nem élnek át konkrét tárgyvesztést, mégis veszteségélményként élik meg a helyzetet, ezért a gyászfolyamathoz hasonló folyamatok zajlanak le bennük.
– Ezt fontos hangsúlyozni, mert nem csak akkor élhetünk át veszteségélményt, amikor valamit vagy valakit kézzelfoghatóan elveszítünk. Akkor is megélhetjük ezt, ha van egy reményünk, egy vágyunk vagy elképzelésünk, ami nem valósul meg. A meddőség esetében ez azt jelenti, hogy a pár elveszítheti azt az elképzelését, hogy természetes úton válhat szülővé. A sikertelen próbálkozások vagy beültetések kudarca is mind olyan veszteségélmény, amely mély, lelki fájdalmat okozhat, még akkor is, ha fizikailag nincs „látható” veszteség. A szexuális élet átrendeződését is idesorolhatjuk, hiszen a korábbi örömszerzés helyett az együttlétek gyakran menetrendszerű „feladattá” válhatnak, átalakulhatnak.
Emellett számos olyan kihívással is szembe kell nézniük a pároknak, melyek az őket körülvevő környezetből erednek, például a stimgatizációval, az áldozathibáztatással és az elszigetelődéssel. Ehhez még hozzáadódhatnak olyan anyagi, életszervezési és munkavégzési kérdések is, melyek szintén akadályt gördíthetnek eléjük. Nem meglepő, hogy ezek a nehézségek rengeteg stresszel és szorongással járnak, és ugyan vannak megragadható különbségek a férfiak és nők megélésében, az azonban egészen biztos, hogy egy ilyen élethelyzet mindkét felet, sőt magát a párkapcsolatot is próbára teszi.
A meddőség diagnózisát követően sok pár hasonló érzelmi és pszichológiai állapotokon megy keresztül. Bár az egyéni és párkapcsolati dinamika eltérő lehet, az alábbi állomások gyakran megfigyelhetők a meddőséggel szembesülő párok útján, mondja Berzeviczy Réka.
– Amikor kiderül, hogy esetükben mesterséges megtermékenyítésre lesz szükség, megjelenhet bennük az ijedtség és a bizonytalanság, hiszen ezen a ponton még információhiánnyal szembesülnek: nem tudják merre induljanak el, mik a lehetőségeik, és mikkel kell számolniuk az úton. Gyakran felmerül bennük az okok keresése is, az önhibáztatás, valamint a „miértek” hajszolása. Ez érthető reakció részükről, hiszen az emberek ösztönösen igyekeznek érthetővé és kezelhetővé tenni a számukra bizonytalan helyzeteket, hogy ezzel is csökkentsék a szorongásukat. Ugyanakkor fontos felismerni, hogy az okok keresése időt és energiát vonhat el a meddőségi kezelések és az aktív megoldáskeresés elől.
Ezért érdemesebb a „miértek” helyett arra koncentrálniuk, hogy milyen módokon tudnak a leghatékonyabban megküzdeni a helyzettel, hogyan tudják csökkenteni a szorongásukat, és milyen erőforrásokat találhatnak, amelyek segítik az érzelmi és fizikai gyógyulásukat.
Miután szembesült a meddőség diagnózisával, a pár többféle úton is elindulhat. Akár a mesterséges megtermékenyítés, a donáció vagy az örökbefogadás mellett döntenek, akár a gyermekvállalás helyett más alternatívát választanak, az egyéni és párkapcsolati mentális egyensúlyuk megtalálása, helyreállítása egyaránt szükséges és fontos feltétele a továbblépésnek.
– Ez az út gyakran egy érzelmi hullámvasút, mivel a kezelések fizikailag és érzelmileg is megterhelők lehetnek, különösen, ha egymás után többször is sikertelenek. Éppen ezért rendkívül fontos a stresszkezelés és a támogató környezet jelenléte a folyamat során, valamint a reális elvárások megfogalmazása. Az örökbefogadás vagy a donáció lehetőséget nyújt a párnak a családalapításra, de érzelmileg nagyon átfogó felkészülést igényel a részükről, hiszen leendő szülőként el kell fogadniuk, hogy nem hagyományos módon lesz gyermekük. Ez az út pszichológiai értelemben a meddőség okozta veszteség feldolgozását is megkívánja, miközben új kapcsolati mintákat és kötődéseket kell kialakítaniuk. Ilyenkor rendkívül fontos a társas támogatottság, emellett nagyban segíthetik őket a különböző támogató csoportok is. Egyesek azt is választhatják, hogy a gyermekvállalás helyett más célok felé fordulnak, például karriert építenek, utaznak, önkénteskednek vagy kreatív tevékenységet folytatnak. Ez az opció pszichológiai rugalmasságot igényel a pár tagjaitól, hiszen az életcéljaik újradefiniálása nem könnyű feladat. Az önelfogadás és az újfajta „értelem” megtalálása segíthet nekik az érzelmi egyensúlyuk helyreállításában. Azonban bárhogy is döntsenek, ami igazán lényeges ebben az időszakban, hogy támogassuk őket abban, hogy képesek legyenek egymás „védőhálójaként” funkcionálni, és közösen végigmenni a választott úton.
A nehezített gyermekvállalás, a közösen átélt kudarcok bár komoly kihívást jelentenek, mégis sokszor megerősítik a párkapcsolatot, ha a két félnek sikerül közösen, támogató módon megküzdenie ezzel az élethelyzettel.
– Az együtt megélt komoly nehézségek azáltal tudják közelebb hozni egymáshoz a párt, hogy közben megtapasztalhatják, milyen a valódi teherviselés és összetartás. Például erőt adhat számukra, ha együtt vesznek részt az orvosi konzultációkon, és közösen döntenek a kezelési lehetőségekről, vagy egyszerűen csak ott vannak egymás mellett, amikor a másiknak szüksége van arra. Ez a folyamat gyakran javítja a felek közötti kommunikációt is. Egyes párok ilyenkor tanulják meg igazán kifejezni, hogy mire van szükségük, vagy hogy miként hangolódjanak jobban egymás érzéseire. Egy támogató mondat vagy egy apró gesztus – mint egy váratlan ölelés a nehéz nap végén – rengeteget jelenthet. Emellett fontos, hogy mindketten megtanulják megfogalmazni a saját igényeiket, mondjuk, hogy „szeretném, ha ma este beszélgetnénk erről” vagy „most úgy érzem, egy kis egyedüllétre van szükségem.”
Ahhoz azonban, hogy ezek a pozitív változások valóban létrejöhessenek a párkapcsolatban, elengedhetetlen, hogy a pár közös problémaként kezelje a meddőséget, ne pedig úgy, mintha annak megoldása csak az egyikük feladata lenne.
Ha például az egyik fél hajlamos lenne magát hibáztatni, a másik segíthet őt emlékeztetni arra, hogy ebben a helyzetben csapatként vannak jelen. Fontos az is, hogy mindketten olyan megküzdési stratégiákat alkalmazzanak, amelyek mindkettejük számára működnek. Nem szükséges, hogy ugyanúgy dolgozzák fel a helyzetet – lehet, hogy az egyikük sportolással vezeti le a feszültséget, míg a másik a barátokkal való beszélgetésben talál megnyugvást –, de fontos, hogy ezek a stratégiák kiegészítsék egymást, és megférjenek egymás mellett. Végül, a tudatos kommunikáció és önreflexió is különösen fontos. Bár ez nem mindig könnyű, főleg érzelmi hullámvölgyek idején, de egy-egy ilyen kihívás segíthet abban, hogy a felek jobban megértsék egymást, és a kapcsolatuk hosszú távon is erősebbé váljon.
A szakember elmondása szerint minden pár életében kialakul egyfajta dinamika, és a meddőség, mint lelkileg megterhelő élethelyzet erre a saját működésre nehezedik rá, melynek következtében változhat a partnerek kapcsolódása, kapcsolata.
– Mivel mindketten egyénileg is próbálnak a saját érzelmi hullámvasútjukon egyensúlyozni, így néha egyszerűen elcsúsznak egymás mellett, és nehezebben találják meg az utat egymáshoz. Ez főként akkor jellemző, ha a pár tagjai másképp reagálnak a nehézségekre. Ha például az egyikük feszültségét az csökkenti, ha beszélhet az érzéseiről, a másikukban viszont éppen ez okoz feszültséget, akkor nem a „beszéljünk róla” lesz a megoldás a helyzetre, hanem az arany középutat kell megtalálniuk. Ebben az első lépés az, hogy kommunikáljanak egymással, hallgassák meg, hogy mi esik jól másiknak, és mi nem, hogy mi segít neki ebben a helyzetben. Miután átbeszélték ezeket, tisztábban láthatják a másik működését. Ha például a párjuk nem szeretne beszélni az érzéseiről, akkor ahelyett, hogy úgy értelmeznék, hogy „biztosan azért nem beszél róluk, mert nem fontosak neki”, azt láthatják, hogy valójában azért nem teszi, mert az feszültséget kelt benne. Ez persze nem azt jelenti, hogy a feleknek nem jogos az az igényük, hogy beszélni szeretnének a problémáról, hiszen az teljesen természetes, és fontos is, hogy őszintén kifejezzék. Ugyanakkor nem mindig kell, hogy a partner legyen az egyetlen, aki meghallgat és támogat. Sokszor az is nagy segítség lehet, ha egy családtaggal, baráttal vagy akár egy szakemberrel, például pszichológussal osztják meg az érzéseiket.
