Ezekben a figyelemreméltó könyvekben nők írnak nőkről – olyanok sorsáról, akik dacolva a korral, a történelem viharaival, járványok és háborúk közepette is ragaszkodnak önmagukhoz, az emberséghez, az élethez. A három magyar szerző köteteinek lapjain a múlt nem pusztán háttér, hanem élő, lélegző díszlet. Benne különleges életutak, szerelmek és barátságok elevenednek meg a társadalmi korlátoltság, a bűn és pusztítás árnyékában, ahol a remény és újrakezdés mindig utat tör magának még a legnehezebb időkben is. Ezek a történelmi témájú könyvek nemcsak időutazásra hívnak, hanem megmutatják a női lélek erejét is – a nőt, aki a saját útját járja, rendíthetetlenül.


Mörk Leonóra: Saját utakon

Kézbe véve a könyvet elfeledett, ám a maguk korában kiemelkedő képességű és az átlagtól eltérő sorsot választó nőkkel ismerkedhetünk meg. Társadalomból való kiemelkedésük azt is jelentette, hogy nem fojtották el a tehetségüket, hogy azzal megfeleljenek a kor elvárásainak, hanem kitartottak a céljaik mellett.

Mörk Leonóra női szemszögből közelíti meg a témát: „nőtörténeteket” állít a figyelmünk fókuszába, és állást foglal amellett, hogy akkoriban különösen nehéz volt nőként ilyen teljesítményt elérni. Kötete mégsem feminista megközelítésű, hiszen bárki számára csodálatra méltó lehet ezeknek a „hősöknek” a hozzáállása, kitartása, rendületlen szorgalma és akaratereje.

Az írónő tárgyilagos, tömör mondatokkal, röviden foglal össze egy-egy példaértékű női sorsot – a 16-18. század egészen elképesztő alakjait idézi meg, akikkel más regényeire készülve, anyaggyűjtés közben találkozott. Ma is lenyűgöző, ahogy ezek a nők anyaságuk, a család és a háztartás vezetése mellett is képesek voltak megvalósítani az elképzeléseiket egy férfiak uralta világban.

Azonban ne legyünk álszentek, napjainkban is számtalan területen boldogulnak könnyebben a férfiak, és nem annak okán, hogy sokkal tehetségesebbek nálunk, nőknél, hanem mindössze azért, mert a társadalom nagyobb elfogadással fordul feléjük mind a tudományok, mind az üzleti élet, sőt még a művészetek terén is. Éppen ezért példaértékű a kötetben szereplő tizenöt múltbéli nő élete.

Szívből ajánlom neked a Saját utakon című könyvet, ha nőként büszke vagy arra, amit elértél, vagy csak inspirálódni szeretnél az utad kezdetén. Ez az ösvény nehéz lesz ugyan, de nézd csak – hányan és hányan bizonyították már, hogy nem járhatatlan! (Horváthné Csortán Kriszta ajánlója)


Schmöltz Margit: Nincs semmi baj – Szerelmek a tatárjárás árnyékában

A történet az 1241–42-es tatárjárás idején, Esztergom ostromának fagyos telén játszódik. Az írónő különleges módon, fejezetről fejezetre váltogatva, a két ellenséges nép szemszögén át meséli el az eseményeket. Eleinte ösztönösen a magyarok pártját fogtam, nekik drukkoltam, aztán jött a következő fejezet, és már azon kaptam magam, hogy a mongol nép érzéseit is értem – sőt, együttérzek velük.

A regény két fiatal lány, a magyar Mandula és a mongol Tungalag sorsán keresztül mutatja meg, hogyan próbálta mindkét oldal megőrizni emberi mivoltát még a legkegyetlenebb időkben is. Nemcsak véres csatákat látunk, hanem azt is, hogyan küzdenek egymásért, azért, hogy megvédjék szeretteiket és megmentsék őket a halál torkából, miközben megpróbálják élni a saját életüket. A nők számára a boldogságkeresés és az anyaság nyújt kapaszkodót, míg a férfiak a legkönyörtelenebb helyzetekben is próbálnak társak lenni, tisztelettel és védelmezőn óvni szeretteiket. A nincs semmi baj mondat mintegy mantraként tér vissza a szereplők szavaiban – ezzel próbálják szívükben megőrizni a reményt és túlélni a pusztulás közepette.

A könyv gyönyörűen mutatja be a korabeli magyar és mongol szokásokat, és olyan részletgazdagon írja le mindezt, hogy szinte látni, hallani, érezni lehet minden egyes jelenetet – akár egy filmet néznénk. A történet végkifejlete különösen szívhez szóló: a háború romjai között, a remény és az egymással való őszinte törődés öleléséből mély szeretet születik.

Schmöltz Margit regénye számomra arról szól, hogy még a legnagyobb borzalmak közepette is van helye az emberi jóságnak, szeretetnek és őszinte törődésnek. (Korsós Nóra ajánlója)



Papp Noémi: Az ezüstpénz átka – A bártfai füvesasszony

A könyv egy özvegyasszony és egy hóhér nyomozópárosáról szól, akik a bártfai gyermekgyilkos nyomába szegődnek. A történet főhőse maga a 45 éves füvesasszony, Zsófia, akinek mindennapjait a családjáról való gondoskodás mellett a gyógyfüvek termesztése, a velük való gyógyítás és a szappankészítés tölti ki.

Papp Noémi rendkívül korhű képet fest a 15. századi Bártfáról – lebilincselő részletességgel mutatja be a Mátyás-korabeli mesterségeket, igazságszolgáltatást és kereskedelmet, egyszóval a mindennapi életet. Zsófiáról olyan részletes lélekrajzot készít, hogy azt hihetnénk, ő maga is űzi a füvesasszony mesterséget. A történetszövésből megtudhatjuk, hogy nem volt könnyű nőnek lenni az 1400-as években: sok lány és asszony élt kiszolgáltatott helyzetben, és bizony az erőszak is erőteljesen jelen volt a mindennapjaikban.

A mű elején két idegen balesetet szenved Bártfa közelében, ezért a városban kell maradniuk egy időre: míg az apa, a füvesasszony, addig fia a helyi hóhér, Mihály vendégszeretetét élvezi. Szinte ezzel egyidejűleg egy gyermekgyilkosság híre rázza meg a bártfaiak addig nyugodt életét. Miközben Zsófia és Mihály az elkövető kilétét próbálja meg kinyomozni, sok másra is fény derül: például, hogy milyen úton-módon kerülhetett hamis pénz a városba. Tehát ebből a szemszögből nézve azt mondhatnánk, hogy egy történelmi krimit tartunk a kezünkben.

A történet másik oldalán viszont ott látjuk Zsófiát, a mélyen érző, erős nőt, aki biztos pont a bártfaiak életében: gyermekeket segít a világra, konfliktusokban vállalja a békebíró szerepét, és ha kell, vigasztal vagy éppen igazságot szolgáltat. És mivel a közte és vendége, Andreas között lassan kibontakozó, szerelmi szál sem marad el a regényből, így a könyvre tulajdonképpen romantikus, történelmi műként is tekinthetünk.

Az ezüstpénz átka lebilincselő és kellemes kikapcsolódást nyújtó olvasmány a benne feltáruló gonosz és szívet tépő események ellenére, hiszen a hősnő jelleme, cselekedetei, valamint a megjelenő, mély emberi érzések határozott ellenpontként szolgálnak benne. (Fogas Kitti ajánlója)


Papp Noémi: A gyepfehérítők titka – A bártfai füvesasszony 2.

Az idén megjelenő kötetet hatalmas kíváncsisággal vettem a kezembe, mert ötletem sem volt, hogyan szövi tovább a szálakat a szerző az első rész után. A történet ugyan Andreas nélkül folytatódik, de ismét néhány különleges pénzérme felbukkanása köré szövődik. Az utánuk folytatott nyomozás indítja el az események sorát, amely helyenként olyan szövevényesen, hogy alig lehet összeilleszteni a kirakós darabjait.

Papp Noémi nagyon érzékletesen mutatja be az emberi sorsok alakulását. Zsófia unokája, a kis Anci például a szemünk előtt érik nővé és esik szerelembe életében először, miközben nagyanyja minden tudását magába szívja. Az érzelmi szálak megjelenítésével és kibontásával is mesterien bánik az írónő, hiszen könnyen a női szereplők helyébe tudjuk képzelni magunkat. Attól sem riad vissza, hogy az olvasó szívének kedves karaktereknek búcsút intsen még akkor is, ha így elmarad a várva várt happy and.

Végső soron A gyepfehérítők titka egy reneszánsz korabeli családregény, amely varázslatosan mutatja be, a város, Bártfa életét Mátyás király halálát követően. Ahogyan az első kötetben, itt is realisztikus képet kapunk a letűnt korról és a benne élőkről. A szerző most sem fél megmutatni a legrosszabb emberi tulajdonságokat – nem szépít, sorai tökéletesen átélhetővé teszik az akkori valóságot.

Örülök, hogy nekem jutott a „feladat”, hogy ezt a két gyönyörű, éldekorált kötetet elolvassam és ajánlót írjak belőle. Izgatottan várom a folytatást, ahogy az írónő újabb könyveit is. (Fogas Kitti ajánlója)


Mörk Leonóra: Cukrászbolt a narancsfához

Az írónő regénye remek olvasmány lehet az év bármely időszakában, de különösen időszerű a rövidülő nappalok és a hideg időjárás beálltával. Érdemes vele bekuckózni egy csésze kávé és egy adag finom, fahéjas-szerecsendiós keksz társaságában.

Az 1660-as évek Amszterdamjának szemléletesen leírt decembere és benne a csemegesütödét belengő keleti fűszerek illata elrepít bennünket a holland aranykorba. A bájos szerelmi történet kibontakozásával feltárul előttünk a könyv két fiatal szereplőjének tragédiákkal és csalódásokkal kísért múltja, miközben bepillantást nyerünk a pestisjárványból éledező Amszterdam mindennapjaiba. A fényűzés és pompa mellett megismerhetjük a város árnyoldalát is egy izgalmas mérgezéses bűneset felgöngyölítése során.

Mörk Leonóra otthonosan mozog az 17. század Hollandiájában, és történetmesélése közben érdekes dolgokat tudhatunk  meg a botanikáról, a gyógyszerészetről,  a cukorfeldolgozásról és a kávéról. A kötet különlegessége, hogy eredeti, holland süteményrecepteket is találunk benne, amelyek ma is elkészíthetők.

A Cukrászbolt a narancsfához üzenete, hogy a feltétel nélküli szeretet könnyebbé teszi az életünket – átsegít bennünket a nehéz időszakokon, és végül még a kilátástalannak látszó helyzetek is megoldódnak általa. (Póli Emma ajánlója)