Miattad felébrednék címmel jelent meg Papp Noémi legújabb könyve, és a benne olvasható novellák miatt én is ébren maradtam jó néhány éjszakán át – annyira magukkal ragadtak a történetek. A bártfai füvesasszony életéről szóló regényei után a szerző most novellákban mesél a mindennapok ismerős kudarcairól, vágyairól és felismeréseiről, mindig úgy, hogy a végén nehéz nem magunkra ismerni.
Lebilincselő, olykor meglepő fordulatokkal teli, hol megmosolyogtató, hol pedig a szemünkbe könnyet csaló emberi sorsok és élettörténetek tárulnak elénk a sorok olvasásakor. Bármilyen érzelmet is váltanak ki belőlünk a novellák, az kétségtelen, hogy egyik mellett sem tudunk közönyösen elmenni, és hamar megkedvelhetjük, vagy épp ellenszenvet érezhetünk egy-egy szereplőjük iránt.
A kötetben felsorakoztatott témák spektruma rendkívül színes: olvashatunk a szerelem beteljesedéséről, a hűtlenségről, a szakításról vagy épp az öregedésről, a betegségről és a generációk közötti különbségekről is – csak hogy néhány példát említsek. Egyik történet végéről sem hiányzik a műfajra jellemző csattanós lezárás, amely sok esetben továbbgondolásra készteti az olvasót.
Papp Noémi nem ereszti bő lére a mondandóját. Történeteiben nincsenek felesleges sallangok, csak a fő cselekményszál néhány szereplővel, és azzal a finom, lélekre ható írásmóddal, amelyet szerintem sokan kedvelünk a műveiben. Ezekben a novellákban sem találunk barokkos körmondatokat, és a harsány stílus is távol áll tőlük, mégis mindegyikük a szívünk kellős közepébe talál – akár napokra is a hatásuk alá kerülhetünk.
Igazán közel érezhetjük magunkhoz a karaktereket, hiszen ugyanolyan hétköznapi emberek, mint bármelyikünk, és a velük megtörtént eseményeknek akár mi is lehetnénk a szereplői. Hozzánk hasonlóan őket is ugyanolyan gondok gyötrik, vagy éppen a miénkhez hasonló örömöket élnek át. Olyan tulajdonságokat is felfedezhetünk bennük, amelyekre mi magunk is büszkék vagyunk, vagy éppen nem kedvelünk önmagunkban.
A Miattad felébrednék történeteit az írói képzelet és a való élet tökéletes egybeolvasztása hívta életre, így könnyedén előfordulhat, hogy kísérteties hasonlóságot vélünk felfedezni a könyvben leírtak és a velünk, illetve a környezetünkben élőkkel megtörtént események között. Máskor viszont olyan érzésünk támadhat a sorokat olvasva, hogy az előttünk megelevenedő dolgok olyannyira képtelenek, hogy a mindennapokban biztosan nem fordulhatnak elő.
Vagy talán mégis? Hiszen olykor épp az élet a legnagyobb rendező, aki a leglehetetlenebb helyzetekbe sodorja szereplőit – vagyis minket, embereket, akik ezt az életnek nevezett játékot játsszuk.
Nem csalódtam, a Miattad felébrednék novelláskötet olvasása igazi élménybomba volt a lelkemnek, amit ezúton is szeretnék megköszönni a szerzőnek, Papp Noéminek.
Fotók: Panna
