A szerelem ködén túl, idővel már másként nézünk egymásra – valahogy lehull rólunk a rózsaszín szemüveg, és nem értjük, miért lett más a párunk. Hiszen eddig olyan jól egyetértettünk mindenben, most meg… Valami megváltozott, mintha más mozit néznénk, pedig ugyanarra a filmre váltottunk jegyet.

Amit valóságként élünk meg, tulajdonképpen a saját valóságunk, melyet az átélt tapasztalataink, élményeink és emlékeink alakítanak, és ez bizony komoly hatással van arra, hogyan alakul a közös életünk, hiszen a társunk is a saját „mozijával” érkezik a kapcsolatba. Ezért a sok konfliktus, egymásnak feszülés, amiből egy idő után lehet, hogy inkább szabadulnánk, vagy egyszerűen behódolunk a „zsarnoknak”, hogy béke legyen otthon. Vajon csak ez a két út létezik, vagy van más lehetőség is a családi harmónia megőrzése érdekében? A Lélekmelegítők júniusi vendége, Kozma-Vízkeleti Dániel család-pszichoterapeuta utánozhatatlan, szórakoztató stílusában megválaszolja a kérdést, miközben rengeteg életből vett, számunkra is ismerős példával illusztrálja, hogyan férhet meg két teljesen eltérő valóság egyazon párkapcsolaton belül. De előbb egy kis ízelítő, hogyan látja a témát a szakember.

 
– Mi jut eszébe a Lélekmelegítők szóról?
– Mifelénk a pálinkát hívják így. Komolyra fordítva: kedvelem az érzékletes kifejezéseket, a szívmelengető szót magam is gyakran használom. Kapcsolati nehézségek során gyakran úgy érezzük, hogy „fázik a lelkünk” – ilyenkor jól jön egy, a belső tartalékainkat mozgósító, melegséggel eltöltő üzenet.
– Mi okozza a párkapcsolatokban a konfliktusok többségét?
– Mifelénk úgy mondják: „a dolgoknak nem oka, hanem története van”. Vagyis, noha általában azt gondoljuk, hogy egy okra vezethető vissza a nehézségünk – amit ráadásul legtöbbször a párunknak tulajdonítunk –, a konfliktus rendszerint egy kölcsönösen alakított, együtt létrehozott folyamat eredménye. Nézeteltérés legtöbbször a kapcsolat kiegyensúlyozatlanságából, a hiányzó kölcsönösségből, a kibeszéletlenségből, a játszmákból és az elhallgatásokból fakad.
–  „Annyira egyértelmű, hogy nekem van igazam, a párom mégsem látja” – mit tehetünk egy ilyen helyzetben?
– Érdeklődjünk a párunknál, ő hogy látja. Valószínűleg számára pedig teljesen egyértelmű hogy neki van igaza. Ilyenkor egyeztetésre, beszélgetésre, nyíltságra, egymás iránti érdeklődésre lesz szükségünk. Ítélkezésre, hibáztatásra vagy címkézésre biztos nem.
– Hogyan értheti meg egymást két ember, ha alapból különböző szemszögből nézik ugyanazt a helyzetet?
– Teljesen természetes, hogy máshogy szemléljük ugyanazokat a dolgokat. Így azonban rá vagyunk utalva a sok-sok egyeztetésre, hogy beszélgetés, érdeklődés, kérdés, meghallgatás, nyíltság és nyitottság révén megismerhessük egymás látásmódját, elképzeléseit, következtetéseit. Azt hisszük, mindenki ugyanazt érti mint mi – ám erre semmilyen garanciát nem tudok adni.
– A valóság és az igazság egy és ugyanaz?
– Húha, egy fenomenológiai-filozófiai akadémikus értekezésbe csöppentem… Röviden? Nem, noha legtöbbször rokon értelemben használjuk. A valóság a külvilági létezők összességére vonatkozik, az igazságban viszont benne van a magunk jelenléte és megtapasztalt valósága is.
– Fontos, hogy egy párkapcsolatban valakinek mindig igaza legyen?
– A kapcsolat szereplői számára nagyon fontos, és az is, hogy pont neki legyen igaza. Távolabbról ránézve, számtalanszor visszaigazolható mindenki valósága, mert mindenki igazsága megmutatkozik, mégis versenyt folytatnak hogy melyiküké valódibb, érvényesebb, pontosabb, aktuálisabb. Ha el tudom fogadni, hogy a kapcsolatom fontosabb, mint hogy mindig nekem legyen igazam, akkor valami lényegeset tettem a kapcsolatom fenntartása érdekében.