Ha valaki néhány évvel ezelőtt megkérdezte volna tőlem, mit jelent az öngondoskodás, valószínűleg ezt válaszoltam volna neki: egy szabad hétvégét, egy pihentető wellnessnapot vagy néhány órát, amikor végre senki nem kér tőlem semmit.
Ma már egészen másként gondolkodom erről.
Rájöttem, hogy ha az öngondoskodást mindig egy-egy különleges alkalomhoz kötöm, akkor könnyen lehet, hogy hónapok telnek el anélkül, hogy valóban odafigyelnék önmagamra. A hétköznapok ugyanis ritkán lassulnak le maguktól. Mindig lesz még egy feladat, még egy telefonhívás és e-mail, vagy valaki, akinek éppen szüksége van rám.
Talán ezért is érintett meg ennyire a Női Lét-podcast legújabb beszélgetése, amelyben ismét Kovács Eszter volt a vendégem. Bár kiindulópontként a jógát vettük alapul, valójában sokkal többről szólt az adás. Arról, hogyan tudunk jobban jelen lenni a saját életünkben, és hogyan válhat az öngondoskodás a mindennapjaink természetes részévé.
A jóga több mint mozgás
Bevallom, a jógát én is sokáig csak a mozgással azonosítottam. Úgy gondoltam, hogy elsősorban a test rugalmasságáról, a nyújtásról és a különböző testhelyzetekről szól. Ma már tudom, hogy a jóga valójában egy szemléletmód.
Nem akkor kezdődik, amikor ráállunk a szőnyegre, hanem akkor, amikor megpróbálunk egy kicsit tudatosabban jelen lenni a hétköznapokban.
Amikor nem akarunk minden helyzetre azonnal reagálni.
Amikor észrevesszük, hogy elfáradtunk, és ezt az érzést nem söpörjük félre.
Amikor újra és újra megengedjük magunknak, hogy ne teljesítsünk állandóan, hanem egyszerűen csak legyünk.
Talán éppen ezért kapcsolódik olyan szorosan egymáshoz a jóga és a mindfulness. Mindkettő arra hív, hogy időről időre visszatérjünk a jelen pillanatba, még akkor is, ha körülöttünk éppen minden és mindenki rohan.
„A jóga nem feltétlenül választ ad. Hanem időt.”
Az öngondoskodás nem önzés
Sok nőben még mindig ott él az a gondolat, hogy előbb minden másról kell gondoskodnia – a családról, a munkáról, a gyerekekről, a szüleiről –, és ha ezekkel megvan, akkor talán majd önmagára is jut egy kis ideje. Csakhogy ez a pillanat ritkán érkezik el.
De mit jelent valójában az öngondoskodás? Semmiképpen sem azt, hogy minden esetben magunkat állítjuk az első helyre. Inkább azt, hogy időnként felteszünk magunknak néhány egyszerű kérdést.
Hogy vagyok most?
Mire lenne szükségem?
Mit tehetnék azért, hogy egy kicsit könnyebb legyen ez a nap?
És lehet, hogy a válaszunk erre nem egy hétvégi pihenés lesz – hanem egy rövid séta, egy nyugalomban elfogyasztott ebéd vagy egy mély levegővétel.
„Nem kell minden helyzetre azonnal reagálnunk.”
A belső egyensúly a hétköznapokban épül
Szeretjük azt hinni, hogy egy hosszabb szabadság, egy nagy elhatározás vagy egy új év majd mindent megváltoztat. Pedig az életünk valójában a hétköznapokban formálódik.
Azokon a reggeleken, amikor eldöntjük, hogyan indulunk neki a napnak. Azokban a pillanatokban, amikor választunk a kapkodás és a tudatosság között. És azokban a percekben, amikor észrevesszük, hogy már megint csak túlélni próbáljuk a napot.
Talán az öngondoskodás nem is egy különleges dolog.
Talán csak annyi, hogy időről időre visszatalálunk önmagunkhoz.
„Az öngondoskodás sokszor ott kezdődik, hogy végre figyelek önmagamra.”
Ha pedig arra vagy kíváncsi, mit taníthat neked a jóga a döntésekről, a türelemről, a tudatos jelenlétről és a belső egyensúlyról, akkor hallgasd meg a Női Lét-podcast legújabb adását. Biztos vagyok benne, hogy te is találsz benne olyan gondolatot, amelyet magaddal viszel a hétköznapokba.
