Már az utca végéről kiszúrom a házat. Van benne valami, ami azonnal kíváncsivá tesz. Amikor pedig belépek, azt érzem: egyszerűen jó itt lenni. A világos falfelületek, az átgondolt részletek, a funkció-kényelem-esztétika hármasa, valamint a kert közelsége olyan természetességgel kapcsolódnak össze, hogy az egész helyből árad a harmónia – semmi sem akar többnek látszani, mint ami. Ahogy körbejárom az egyes tereket, egyre inkább az az érzésem támad, hogy itt minden jó okkal került oda, ahol van. Vokó-Scheibl Lilla belsőépítésszel a saját családi fészkében beszélgetünk arról, miért fontos a tudatos otthontervezés, hogyan születnek a jól működő terek, és mitől lesz egy házból igazi otthon.
Az otthon több mint szép bútorok összessége
– Mire törekedtél a házatok tervezésekor?
– Az otthonosságra, de emellett a praktikus elrendezés is fontos szerepet kapott. A nagy ablakoknak köszönhetően közel hoztam magunkhoz a kertet és a természetet – szinte a lakóterünk részévé váltak. Visszafogott pasztellszíneket választottam, és régi tárgyakat emeltem be a térbe. Szeretem azt, hogy őrzik a múlt egy-egy darabját, felújítva pedig egyszerre hordozzák magukban a régi értékeket és az időtállóságot.
– Mitől lesz számodra egy ház otthonos?
– Szerintem attól, hogy jól tudom érezni magam benne. Hogy jó a tér energiája, hogy nem zavarnak a felesleges dolgok, mert mindennek megvan a helye, és minden egyes elem a kényelmemet szolgálja, miközben önmagam lehetek. Talán ettől érzem azt, hogy igazán otthon vagyok.
– Az otthonotok terveinek elkészítésében mi jelentette a legnagyobb kihívást?
– Amikor egy ügyféllel dolgozom, általában van egy elképzelése, amiből kiindulhatunk, és azt formáljuk tovább közösen. A saját otthonunknál viszont nekem kellett meghoznom valamennyi döntést. A lehetőségek tárháza pedig óriási! A sok jó megoldás közül meg kellett találnom azt az egyet, amely valóban illik az elképzeléseinkhez és a ház egészéhez. Talán ez volt a legnehezebb: saját magamnak meghúzni a határokat, és eldönteni, merre induljunk tovább. Ilyenkor sokszor jól jött a férjem véleménye is, aki segített lezárni egy-egy döntési helyzetet.
– Milyen családi fészket szerettetek volna kialakítani? Mi volt a fő koncepció?
– Egy tágas közös térből indultunk ki, ahol az egész család együtt lehet, ugyanakkor tudatosan megterveztük a privát részeket is – emiatt is döntöttünk a tetőtér mellett. Mindig úgy gondolok egy házra – így a sajátunkra is –, hogy ne csak az aktuális élethelyzethez illeszkedjen, hanem hosszú távon is megadja a lakóinak azt, amiért jó ott lenni. Nálunk is folyamatosan változik az évek során, ahogyan a tereket használjuk. Nyilván nem tudhatjuk előre, mire lesz szükségünk tíz vagy húsz év múlva, de törekedtem arra, hogy az otthonunkat minél rugalmasabban alakíthassuk, ha úgy érezzük, hogy a jelenlegi elrendezés már nem szolgálja az igényeinket. Arra is gondoltam, hogy ha a gyerekek egyszer kirepülnek, az alsó szinten kialakíthassunk magunknak egy külön életteret, a tetőtér pedig akár teljesen leválasztható legyen.
Az építészettől a belsőépítészetig
– Eredetileg építészmérnökként végeztél. Mi vezetett a belsőépítészet felé?
– Évekig építészként dolgoztam. Érdekes módon mindig én kaptam az alaprajzokkal kapcsolatos feladatokat is – valószínűleg azért, mert ebben még inkább kiélhettem a kreativitásomat. Egy idő után rájöttem, hogy sokkal jobban érdekel az, hogyan működik egy épület belülről, mint az, hogy kívül milyen „köntöst” kap. Ez vitt egyre közelebb a belsőépítészethez. Később, amikor a lányaim megszülettek, már úgy éreztem, nem is szeretnék mást csinálni. Ekkor költöztünk haza Budapestről, és úgy döntöttem, hogy a magam útját járom tovább – ekkor fordultam végleg a belsőépítészet felé.
A jó tervezés a lakók életéből indul ki
– Azt gondolom, hogy a tervezés egyik kulcseleme, hogy feltérképezd az ügyfél igényeit.
– Abszolút! És ehhez az kell, hogy beleláthassak a mindennapjaiba, mert ekkor olyan élethelyzetek és szokások is felmerülhetnek, amik aztán befolyásolják a munkámat. Úgy hiszem, hogy a jó tervezésnek mindig abból kell kiindulnia, hogyan használjuk az egyes tereket a hétköznapokban. Általában mennyi időt töltünk otthon? Fontos-e számunkra, hogy a konyhának közvetlen kapcsolata legyen a terasszal? Gyakran fogadunk vendégeket? Esetleg odahaza dolgozunk? Ezek mind olyan kérdések, amelyek segítenek megérteni, hogyan lehet egy teret valóban az ott élőkre szabni.
– Hol húzódik meg a határ a megrendelő elképzelései és a saját ízlésed között?
– Nem gondolom, hogy ugyanazt kellene szeretnünk ahhoz, hogy jól tudjunk együtt dolgozni. Számomra a tervezés nem arról szól, hogy minden projektben a saját ízlésemet valósítsam meg, hanem arról, hogy megértsem, mire van szüksége az ügyfélnek. Természetesen vannak olyan irányzatok, amelyek közelebb állnak hozzám, és olyanok is, amelyek kevésbé. Talán a luxusorientált, túlzottan technológiai központú világ az, amellyel nehezebben tudok például azonosulni. Ennek ellenére mindig arra törekszem, hogy a megrendelő személyiségét és életmódját tükrözze a végeredmény, ne az enyémet.
– Általában milyen nehézséggel találkozol leggyakrabban a tervezés legelején?
– Azt tapasztalom, hogy az ügyfelek – főként felújításkor – gyakran esnek abba a hibába, hogy túlzottan is a ház már meglévő adottságaiból indulnak ki, és nem mernek elrugaszkodni attól. Adott egy épület a hozzá tartozó alaprajzzal, a megszokott elrendezéssel, és automatikusan azt tekintik kiindulópontnak. Pedig szerintem először azt kellene végiggondolni, hogyan szeretnék majd használni a teret, és csak utána megnézni, hogy ehhez képest mit lehet kihozni az otthonuk jelenlegi adottságaiból.
– Sokan azt gondolják, hogy egy nagy ház megtervezése jóval nagyobb kihívást jelent. Egyetértesz ezzel?
– Én szakmailag gyakran izgalmasabb kihívásnak tartom a kisebb terek megtervezését, mert egy nagy épületben általában mindennek találunk helyet, viszont egy kisebb lakás esetében sokkal tudatosabban kell gondolkodnunk. Már a tervezés elején számolnunk kell néhány praktikus dologgal: hol lesz a porszívó, a felmosóvödör, a kabátok vagy a szezonális ruhák helye. Egy harminc négyzetméteres lakásnál például, gyakran csak egyetlen igazán jól működő megoldás létezik, és nekem azt kell megtalálnom.
– Olykor nehéz lehet egyensúlyt teremteni a praktikum és az esztétikum között. Te mit gondolsz erről?
– Szerintem az egyensúly megvalósítható, de mindig a funkcionalitásból kell kiindulni. Én azt vallom, hogy először egy praktikus teret kell kialakítanunk, és utána már stílusosan kiválaszthatjuk hozzá a berendezéseket – fordítva ez sokkal nehezebben működik. Ha egy tér jól használható, akkor meg lehet találni azokat a megoldásokat, amelyek esztétikailag is örömet szereznek. Szerintem azonban nem éri meg kizárólag a látvány kedvéért olyan döntéseket hoznunk, amelyek a mindennapokban kényelmetlenséget okoznak.
Fenntarthatóság és időtállóság
– Milyen trendeket látsz most pozitívnak?
– A fenntarthatóságot mindenképpen ilyennek érzem, és remélem, hogy ez nemcsak divat marad, hanem hosszú távon is meghatározó szemlélet lesz.
– Mit jelent számodra a fenntartható belsőépítészet?
– Elsősorban azt, hogy egy átalakítás során minél kevesebb bontással próbáljunk dolgozni, és nézzük meg, mi az, ami megtartható vagy felújítható. Sokszor találhatunk ugyanis olyan elemeket, bútorokat vagy szerkezeti megoldásokat, amelyek új életet kaphatnak. Sajnos nem minden esetben lehet megmenteni a dolgokat, és vannak helyzetek, amikor valóban a nulláról kell elindulnunk. Emellett előnybe részesítem a környezetbarát anyagok használatát, illetve azt is, hogy lehetőség szerint a helyben vagy közelben gyártott termékeket válasszunk.
– Akkor az időtállóság előrébb való, mint a trendek követése?
– Alapvetően nem szeretek kizárólag a trendek alapján tervezni. Persze teljesen nem lehet kivonni magunkat a kor hatása alól, hiszen mindenki találkozik aktuális irányzatokkal és inspirálódik. Egy otthonon sokszor évek múlva is látszik, hogy melyik időszakban készült. Én azonban arra törekszem, hogy a végeredmény hosszú távon is szerethető legyen, és ne csak egy aktuális divathullámot kövessen.
A jó terek nem véletlenül születnek
– Sokan összekeverik a belsőépítészi és lakberendezői feladatkört. Mi a különbség közöttük?
– Van átfedés a két szakma feladataiban, de ez sokszor attól is függ, hogy ki milyen végzettséggel és tapasztalattal rendelkezik. A belsőépítészet gyakran túlmutat a berendezésen és a dekoráción. Sok esetben szerkezeti átalakításokkal, alaprajzi módosításokkal és térszervezéssel is foglalkozik. Ezért is áll hozzám különösen közel az alaprajzokkal való munka, mert ott már a tér használatának alapjairól gondolkodhatok.
– Mikor érdemes bevonni egy belsőépítészt a projektbe?
– A legjobb az, amikor már a tervezés kezdetén jelen tudunk lenni, és nem csak akkor kapcsolódunk be, amikor már állnak a falak, vagy megszülettek a fontosabb döntések. Minél korábban kezdődik a közös gondolkodás, annál több lehetőség van arra, hogy valóban a használók igényeihez igazodjon a végeredmény.
– Milyen felkérések találnak meg mostanában?
– Több olyan megkeresésem is van, amelyekben kifejezetten alaprajzi átalakításban kérnek tőlem segítséget. Ezek a munkák közel állnak hozzám, így külön szolgáltatást is kialakítottam erre a feladatkörre. Azt tapasztalom, hogy sokan nem feltétlenül szeretnének végigmenni egy teljes belsőépítészeti folyamaton, ugyanakkor kíváncsiak arra, hogy egy meglévő házból vagy lakásból mit lehet kihozni. Ez számomra az egyik legizgalmasabb feladat.
– Melyik elkészült munkád áll különösen közel a szívedhez?
– Terveztem egy kávézót Budapesten, amelynek minden mozzanatát nagyon élveztem. Ebben a munkában is fontos szempont volt a fenntarthatóság, ezért igyekeztünk minél több használt vagy újrahasznosítható elemet bevonni, és a felújítást egyszerűen, ésszerűen megoldani.
– Mitől lesz számodra szép egy otthon?
– Ez egy nehéz kérdés. Szerintem a szépség inkább egy érzés, és nem feltétlenül kötődik egy határozott stílushoz, színhez vagy trendhez. Ez egyfajta kellemes benyomás, amely akkor jelenik meg bennünk, amikor az adott térbe lépve egyszerűen jól érezzük magunkat. És végső soron talán éppen ez az, amit minden munkám során keresek.
(X)
