A bájos tanárnő átváltozását folyamatosan nyomon követhettük, igazából a szemünk előtt nyílt ki. Az edzések, az új életmódja és a kezelések átformálták a testét, de mint kiderült, ez a folyamat befelé is hatott, lelkileg is megerősödött. Andi nemcsak a szakemberek tanácsaival, hanem egy új élménnyel lett gazdagabb. Nyolc héttel a BodyShape átváltoztató program után ültünk le beszélgetni.

– Milyen gondolatok keringenek most benned?
– Hálás vagyok a sorsnak, hogy ez a lehetőség az ölembe hullott. Azt mondtad nekem a program elején, hogy ez bizony oda-vissza hat, ha elkezdek figyelni saját magamra, változni fog a külsőm és közben lelkileg is épülök, sőt az önbizalmamra is hatással lesz. Ez így is lett. Rengeteget adott nekem a Body csapata, pozitívan hatottak rám a lányok, alig vártam, hogy mehessek edzeni és élvezhessem a kezeléseket. Végig támogattak, motiváltak, és azt éreztem, hogy hisznek is bennem.
– Sikerült elérned a célod?
– Egyik kedves ismerősöm megjegyezte, hogy kivirultam – én is így érzem. Emlékszem, a játék alá kommentben azt írtam, hogy nem érzem jól magam a bőrömben. De most újra nőies lettem, és ez örömmel tölt el. Szuper érzés a gardrób előtt állva kedvemre válogatni a kedvenc szettjeim között. Vagányabb ruhákat is bevállalok, mert eltűntek azok a felesleges kilók, amik rettentően feszélyeztek.
– Gondolom a környezeted is észrevette, hogy sokkal felszabadultabb lettél.
– Jól esett a szívemnek a pozitív visszajelzés, ezek még jobban megerősítettek abban, hogy jó úton haladok. Viszont felfedeztem több ember szemében az irigység apró jeleit is. Ez kezdetben elképesztően zavart, nehezen fogadtam el, hogy a boldogságomnak nem feltétlen mindenki örül, sőt… Ezen túl kellett tennem magam, hiszen csak annak a véleménye számít, akit szeretek és akinek a visszajelzése igazán fontos nekem.

– A drasztikus változás helyett a fokozatosság elvét követted. Ez a gyakorlatban hogy működött?
– Nehéz elképzelni, de én egy pillanatig sem éhezek, nem számolom a kalóriákat, mert pontosan tudom, miből és mennyit ehetek. Az első nehézséget a folyadékbevitel okozta, de mára már automatikussá vált, hogy iszom. Természetesen korábban erre én sem ügyeltem, pedig a folyadék méregteleníti, hidratálja a szervezetet. A táplálkozást folyamatosan alakítottam át, miután megtettem egy lépést és már biztos voltam benne, akkor jött a következő változtatás, lépcsőzetesen haladtam, mert a drasztikus változáshoz sokkal nehezebb alkalmazkodni és a motiváció is gyorsabban alább hagy. Nem gondoltam volna, hogy kibírom a pékáru nélkül, de rá kellett jönnöm, hogy nélküle sokkal energikusabb vagyok.
– Biztosan volt holtpont, emellett se menjünk el, hiszen ezzel mindenki szembesül, ha belevág egy életmódváltásba.
– Ezt a programot tudatosan felépítették Szandiék, a nyolc hét alatt a mélypont éppen a negyedik hét után érkezett el, de akkor még ott álltak mellettem a szakemberek, így a feladás meg se fordult a fejemben.
– Mi történt akkor?
– Teljesen kimerültem, úgy éreztem, hogy összeomlott a kártyavár, a munka mellett folyamatosan edzésre jártam, az étkezésemre odafigyeltem és nem mellesleg édesanyaként is igyekeztem helytállni. A negyedik hét után megtorpantam, ott rám zúdult minden. Emlékszem, azon a szombaton hazamentem a KiwiSun-ból, és egész nap pihentem, rendezni kellett a gondolatimat, újraterveztem a napjaimat. Szeretem az élet minden területén a tökéleteset nyújtani, igyekszem megfelelni mint feleség, mint anya és természetesen tanárnőként is. Magas elvárásokat állítok magam elé, és azon a ponton egyszerűen túlvállaltam magam, nem tudtam a kezembe tartani az irányítást.

– Milyen tanulságot szűrtél le ebből?
– Be kell látni, hogy ha szeretnék „énidőt” teremteni, jelen esetben nekem a sport és a Bodys kezelések jelentik a kikapcsolódást, akkor a másik oldalon le kell mondanom például arról, hogy minden edzésen a pálya széléről figyeljem a gyermekemet. Egészen egyszerűen újra kell a családi életet keretezni, csak így lehet saját időm. És ha erre nyitott a család, akkor ez gördülékenyen működik.
– Az átváltoztatás lelkileg is formál, az énidő pedig arra szolgál, hogy befelé figyelj. Mire jöttél rá magaddal kapcsolatban?
– Elkezdtem szemlélődve figyelni a körülöttem lévőket, ezáltal rengeteg dolgot szűrök le. Azt veszem észre, hogy más szemüvegen keresztül látom az embereket és igyekszem a minőségi kapcsolatokat keresni.
– Meglepett, hogy a közös ruhaválasztásnál abszolút ránk hagyatkoztál. Mi volt ezzel a célod?
– Végre sikerült elengednem a kontrollt és rátok bízni magamat. Szerettem volna más tükrén keresztül látni saját magamat, hiszen ha én válogatok, akkor megint a komfortzónán belül maradok, így viszont egy teljesen új oldalamat ismertem meg. Más szemmel néztek engem, és én erre voltam igazán kíváncsi. Olyan ruhákat próbáltam fel, amiket egyébként biztosan átlapozok, pedig a tükörben láttam, hogy ez is én vagyok.
– Elégedett vagy önmagaddal?
– Félve merem kimondani, de igen! Ez most elfogultnak hangzik… ugye?
– Bátran vállald fel!
– A 40-es éveimet szeretem a legjobban, nem vágyom arra, hogy újra húszéves legyek, mert most érzem igazán nőnek magam, teljes az életem és nyitott vagyok a világra. Rájöttem, hogy eddig csak felszínesen próbáltam jól érezni magam, és ha belül nincs minden a helyén, akkor sosem lehetek magabiztos. Ez idő alatt elkezdtem lelkileg is helyre billenni, és ez hatással van a külső megjelenésemre is. Úgy érzem, most boldog vagyok!

– Ennek szívből örülök, mert megérdemled, hiszen a sors nem kímélt…
– Annyi pofont kaptam az életemben, a veszteségeket fel kellett dolgoznom, közben pedig óriási űr maradt bennem. Hirtelen kellett felnőnöm, egyedül kellett helytállnom, és ez megerősített, de egyben meg is keményített. Ezért sokan nem ismernek igazán, csak azt látják, hogy én mindig olyan kiegyensúlyozott vagyok, boldog család vesz körül. Mindent megteszek, hogy megteremtsem a harmóniát otthon, hiszen csak ők vannak nekem. De szerintem meg kell tanulni boldognak lenni.
– Ezt lehet tanulni?
– Nekem meg kellett. Amikor mélyponton voltam, mert elveszítettem a szeretteimet, a padlóról kellett összekaparnom magam. A negatív spirálból ki szerettem volna lépni, ezért például minden reggel beidőzítettem egy motiváló idézetet a telefonomba, amin elgondolkodtam és pozitívan hatott rám. Ráébredtem, hogy minden napban meg kell találni az apró boldogságokat.
– Most véget ért ez az „utazás”, nem lesznek már meg körülötted a biztonságot nyújtó keretek. Mi jön most, Andi?
– Most már egyedül kell helytállnom! Nem véletlenül már decemberben beszereztem az Impulzív Plusz kártyát, mert éreztem, hogy ez a változás éve lesz, és szükségem van a motivációra, amit egészen eddig ez a fantasztikus program adott, most pedig a kártya fog emlékeztetni arra, hogy igenis ugyanúgy szakítanom kell magamra elegendő időt. Már készültem a végére, tudtam, hogy folytatni szeretném az InfraShape edzéseket, a kezeléseket, mert szükségem van rá, mint testileg, úgy lelkileg is, ezért már megvettem a bérleteket, jövő héten ugyanúgy lesz minden, mint eddig. (nevet)
– Ha egy mondatban kellene összefoglalni ezt a nyolc izgalmas hetet, mit mondanál?
– Remélem, hogy még sokan átélhetik ezt a csodás élményt, mert ezt mindenki megérdemli!Fotó: Panna

(X)