A téli álomból való kipislogás reggelén, amikor az ablakon kinézve konstatáltam, hogy bizonyos értelemben minden változatlan, talán puszta elvágyódásból az Óperencián túl találtam magam. És amikor kezdett megelevenedni előttem az Üveghegy is, az jutott az eszembe, hogy Meseországnak már van legmagasabb paszulya, kockásfülű nyula, leghosszabb orrú füllentője, de vajon a legnagyobb alvója ki lenne?

Egy ilyen fiktív verseny esetén bizonyára nem kellene erős mezőnnyel számolni, hiszen a klasszikus protagonisták még éppen állhatatos természetük és hőstetteik révén íródtak bele az emlékezetbe… Mégis a gondolatmenet végére maradt két figura: az egyikük Szundi, a Hét törpe közül, aki bár – nomen est omen – sokáig vezetett… Végül nem volt kérdés, annak kellett a dobogó első fokára lépnie, aki mintegy száz esztendőt átaludt, és maga mellett egy egész királyságra is ráragasztotta az álomkórt. A mesekönyvek legnagyobb alvója nálam tehát Lipót király lánya, Csipkerózsika, akit végül egy szerelmes csók ébresztett fel. Persze egy kevésbé szentimentális verzió szerint az a csók lehetett volna egész egyszerűen egy erős feketekávé is.


Csipkerózsika ébresztője: rózsás tiramisù (hab)tál
A herceg eljövetelével kapcsolatban tehát vannak fenntartásaim, mégis tudva azt, hogy Aurórának fel kell ébrednie idén is, a tiramisù újraértelmezett receptúrája elevenedett meg bennem. Ez a tányérdesszert tipikusan az az eset, ami egy váratlan vendég érkezésekor is bevethető, hiszen az elkészítés után a fagyasztóban hosszú ideig elvan. A recept négy nagyobb lépésből áll, ebből azonban akár kettő el is hagyható, ha egyszerűsítenénk.
Az írások szerint az olasz desszertet Sienában készítették el először. Etimológiailag a szó három részből tevődik össze: az első a tirare (húzni) ige felszólító módú alakja a „tira”, a második a „me” (engem), a szóvégen pedig a sù (fel) foglal helyet. Összeolvasva valahogy így hangzik: “Dobj fel!” – utalva arra az eufóriaadagra, amit a benne található kávé és kakaó energizáló hatása nyújt.
A négy lépés talán sokakat megijeszt, de elemeire bontva mind-mind igazán egyszerű. És kétségtelenül nincs semmi ahhoz a krémes, kávés édeni élményhez fogható, amit egy adag nyújt belőle.

* Én úgy szoktam csinálni, hogy néhány előkészületi lépést már az előző napon megteszek, és így a fennmaradó procedúra mindössze 20 percre törpül.

Lépések
I. Házi mandulatej és rózsa-esszencia
II. „Babapiskóta”
III. Növényi „mascarpone” krém
IV. Összeállítás 
* A tejet és a piskótát készen meg is vásárolhatjuk, és ha idegenkedünk a rózsa ízétől, az a lépés is kihagyható. Azonban ezt követően már kössük fel a kötényt, mert következik a krém, amely a klasszikus tojásos, mascarpone tajték átdolgozott verziója, és ez csak házi lehet.

I. Lépés: mandulatej házilag és a „rózsásítás”
A februári éléskamra az egyik legszegényebb, ilyenkor különösen örülünk a magvaknak, amelyek egész évben, tehát télvíz idején is rendelkezésre állnak! A növényi tejet a hozzám hasonló tejfehérje- vagy tejcukorérzékenyeknek, esetleg vegánoknak ajánlom, illetve mindazoknak is, akik nyitottak az alternatív, „zöldebb” dolgok iránt.


Hozzávalók 1-1,5 liter mandulatej elkészítéséhez (* A tartomány azért viszonylag tág, mert ha nem ragaszkodunk a nagyon sűrű italhoz, akkor több vízzel készítve, bár hígabb, de nagyobb mennyiségű eredményre juthatunk):
– 200 g (vagy 1 teli bögre) hántolt, egy éjszakára vízbe áztatott mandula
–1,2-1,7 liter víz (lehet szűrt-, ásvány-, sőt forrásvíz is, de szépen teszi a dolgát a közönséges csapvíz is)

Opcionális:
– édesítésnek: aszalt datolya, juhar-, rizs-, esetleg agavészirup vagy méz is optimális választás lehet, cukrozatlan verzió esetén ez teljesen el is hagyható
– plusz ízért: 1 vaníliarúd kikapart magjait vagy vaníliaaromát javasolnék

Elkészítés:
1. Mandulaszemek előkészítése jelen esetben a héjrészek eltávolítását jelenti. Ehhez nincs más dolgunk, mint fogjuk a kimért mennyiségű mandulát (barna), egy edénybe öntjük, majd felforralt vizet locsolunk rá és 5 percig türelmesen várunk. Az idő elteltével, leöntjük a vizet és két ujjunk között kicsit megnyomva könnyen kiugrasztjuk a „bőrükből” a mandulaszemeket.


2. A hántolt mandulát (immár fehér) vízbe áztattam egy hosszú éjszakára.
3. Másnap leszűrtem a víztől megdagadt szemeket.


4. Aprítógépbe tettem, felöntöttem vízzel és magas fokozaton addig forgattam a gépet, amíg a mandula-víz párosból egynemű, tejfehér színű, testes, mégis folyékony massza nem vált.


5. Gézen vagy egy apró lukú szűrőn átpréseltem. (Az így kapott mandulatejbe ezen a ponton tehetünk plusz ízt, például a fentebb már szóba kerülő vaníliát.)
6. Ezt követően üvegekbe töltöttem.

* A gézen/ vagy a szitán megmaradt mandula apraja-nagyja nem kell, hogy az enyészeté legyen, ugyanis szuper egészséges! Sűrű palacsintatésztába, zabkásába beletehető, kiszárítva „mandulalisztként” hálálkodó sütemények összetevője is lehet.


Szavatosság: az elkészítést követően néhány napig eláll a hűtőben.

Rózsa nyelven beszélő mandulatej?


Hozzávalók:
– 2 evőkanál organikus szárított rózsaszirom
– 2 bögre mandulatej
– 1 vaníliarúd kikapart magjai (tetszőleges)
– egy kevéske kardamom


Elkészítés:
1. A mandulatejet, a kardamomot és a rózsaszirmokat egy forralóedénybe tettem.
2. Közepes lángon megpároltam.
3. Levettem a tűzhelyről és hagytam állni 5 percig, hogy a rózsa íze tovább megbűvölje a mandulatejet.
4. Végezetül leszűrtem és félretettem.

II. Házi „babapiskóta”


Hozzávalók:
– 350 g liszt: 50 g mandulaliszt (a megmaradóból dehidratálva – kinyomkodva belőle a nedvességet), 150 g zabpehelyliszt, 150 g tönkölyliszt
– 280 ml növényi tej
– 2 evőkanál mogyoróolaj vagy egyéb növényi olaj
– 3 teáskanál sütőpor
– 1 csipet só
– 1 tasak vaníliás cukor

Elkészítés:
1. Főztem egy kávét, félretettem kihűlni.
2. 180 fokra előmelegítettem a sütőt.
3. Egy keverőtálban összekevertem a mandulatöretet a lisztekkel, a sütőporral és a cukorral.
4. Egy másik tálban egyesítettem a nedves hozzávalókat is, tehát a növényi tejet, az olajat és jól elkevertem.
5. A lisztes tálhoz hozzáöntöttem a nedves hozzávalók elegyét.
6. A masszát egy (négyzet alakú 20-23 cm-es) sütőformába kanalaztam.
7. Az eddigre felmelegedett sütőben 30 perc alatt készre sütöttem.
8. Megvártam míg kihűl és a szintén lehűtött hosszú kávéba a „babapiskótákat” egyenként bemártottam, majd kivettem és félretettem.


III. A hab: vegán „mascarpone”

Hozzávalók:
– 350 ml egy éjszakán át behűtött kókusztej
– 2 púpozott evőkanál porcukor
– 200 g előre beáztatott nyers kesudió
– 110 ml mandulatej (vagy egyéb)
– 4 evőkanál tetszőleges folyékony állagú édesítőszer
– vanília vagy vaníliaaroma
– csipetnyi só

Elkészítés:
(kesudiókrém)
1. A pürésítéshez a kesudiót beáztattam 1 órára kétszeres mennyiségű vízbe. (Ha időhiányban szenvednénk, 30 perc is elegendő lehet, ez esetben a kesuszemeket forró vízzel öntsük nyakon.)
2. Az idő leteltével leszűrtem a kesudióról, majd egy aprítógépben sima, homogén állagúra varázsoltam. Hozzáadtam a mandulatejet, a vaníliát és a választott édesítőt.
3. Az így kapott masszát egy bő órácskára mélyhűtőbe tettem.


(kókuszkrém)
1. Egy éjszakán át hűtőben (vagy 2 órácskán át mélyhűtőben) hűtöttem a kókusztej konzervet.
2. A hűtést követően kikanalaztam a szükséges mennyiségű kókuszkrémet (a kókuszvizet későbbre félretettem turmixhoz).
3. Hozzáadtam a porcukrot a kókuszkrémhez és egy elektromos habverővel addig dolgoztam össze, amíg egy bárányfelhő nem köszönt vissza rám a tálból. (Ilyenkor illik visszaintegetni.)
4. A kesudiókrémet egy spatula segítségével beleforgattam a kókuszkrémbe.


IV. Az összeállítás


1. Végezetül egy tepsiben/tálban egymás mellett szorosan elhelyeztem hosszanti irányban a piskótaszeleteket.
2. A krém felét rákentem a sorra.
3. A babapiskóták maradékából kiraktam a második sort is.
4. Majd rákentem a maradék krémet is.
5. Egy habkártya segítségével az egész tetejét elsimítottam egyenletesre.
6. Fogyasztásig hűtőben pihentettem.


Ez az én februári mesém. És a Tiéd?

Fotó: Éva