Már sok pozitívumot és negatívumot hallottam, olvastam a nevelőszülőségről, és most hogy közelebb kerültem a gyermekvédelemhez, elkezdtem jobban fókuszálni az ilyen jellegű területekre.

Induljunk el az alapkérdéstől, ki lehet ma nevelőszülő Magyarországon? Minden 24. életévét betöltött, cselekvőképes, büntetlen előéletű magyar állampolgár, bevándorolt vagy menekültként elismert személy, aki a gondozásába helyezett gyermeknél legalább 16 és legfeljebb 45 évvel idősebb, és megfelel a gyermekvédelmi törvényben meghatározott alkalmassági feltételeknek.
Az alkalmasság feltételei: · Egészségügyi alkalmasság · Pszichés alkalmasság · Gyermeknevelésre alkalmas környezet · Eredményes részvétel a működtető által biztosított tanfolyamon
A nevelőszülő jelölt feladata és célja az, hogy tudatosan készüljön és a környezetét is készítse fel a vállalt feladatra, figyelembe véve a családtagokra háruló többletterheket. Tegye alkalmassá otthonát a nevelt gyermek fogadására, teremtse meg a személyes életteret. Legyen képes szakmai csoport tagjaként együttműködni a vérszerinti családdal, a működtetővel, a gyámhivatallal. Elégítse ki a gyermek egyéni gondozási, egészségügyi, mentálhigiénés, továbbá tanulmányi szükségleteit. A nevelőszülő adjon példát, biztosítsa a családi élet értékrendjének elsajátítását. Alakítsa ki az önálló életre való nevelés elveit, a személyiség intellektuális és erkölcsi kibontakoztatásával fejlessze a leválás képességét. A nevelőszülő és az őt támogató szakmai csoport – lehetőség szerint – segítse elő a vérszerinti kapcsolattartást, a családi összetartozást és a szülői kompetenciák megtartását.

Egy hiteles és kompetens személyt kerestem, akit faggathatok még a témáról, és meg is találtam.
Csupor Mónika a Kalocsai Nebuló Általános Iskola, Szakiskola és Egységes Gyógypedagógiai Módszertani Intézmény vezetője, nem mellesleg szülő, egykori nevelőszülő és örökbefogadó.
Hogyan ötlött fel a gondolat a nevelőszülőségről?
Akkor merült fel bennünk, amikor legkisebb gyermekünket kórházi kezelésekre hordtuk és a gyermekosztályon volt egy gyönyörű, göndör hajú kislány, akit „ottfelejtettek”. Akárhányszor ott jártunk a kórházban, mindig felmerült bennem, hogy három gyermekünk mellett neki is jutna hely, ennivaló és szeretet.
Mi volt a következő lépés, mit kellett tenniük?
Ahhoz, hogy magunkhoz vehessünk gyermeket, már akkor is tanfolyamot kellett végezni, így a gondolatot el kellett  hessegetnünk.
Pár évvel később kezünkbe akadt egy felhívás, hogy a Máltai Szeretetszolgálat nevelőszülő képzést indít, ahová azonnal jelentkeztünk. A képzés jó volt, nagyszerű emberekkel ismerkedtünk meg – van, akivel azóta is tartjuk a kapcsolatot -, de gyermekeket nem kaptunk tőlük. Az akkori Területi Gyermekvédelmi Szakszolgálattól igen.
…
A cikk folytatását az Impulzív Életmód Magazin 2017/7. számában olvashatjátok el.

Szerző