„Rómából nem jössz el a Colosseum, Londonból a Big Ben, Milánóból a csipketemplom, Indiából pedig a Taj Mahal nélkül” – egy beszélgetés során hangzott el ez a mondat, melynek minap, a vonaton voltam fültanúja. Nagyon megfogott ez a gondolatmenet, mert rájöttem, hogy én mennyire nem így utazom. Számomra egy utazás egyáltalán nem erről szól… Például nincs Róma a tengerpartja nélkül, London egy jó vega, karibi étterem nélkül, Milánó a Naviglio nélkül és India Vrindavan nélkül. Akkor érzem értelmét egy útnak, ha tágítja a látókörömet, így segítve a fejlődésemet, akár lelkileg is.
Számomra a csúcs India, a váratlan impulzusaival, sokrétű, színes kultúrájával. Amikor az emberek Indiára gondolnak, gyakran sztereotípiákat emlegetnek: kosz, bűz, nyomor, nők elleni erőszak, koldusok. A csodás kulturális értékeket és kincseket már kevesebben említik. Pedig aki Indiát a maga teljességében nézi – az anyagin túl kulturális és spirituális szinten is –, akkor végtelennek tűnő kincsek tárházára bukkanhat.
Egy indiai út számomra mindig befelé vezet, mindig ad egy tanítást, amely új nézőpont kialakítását eredményezi. A jóga és az ájurvéda gyakorlójaként, a lelki tudás keresőjeként India számomra Kánaán. Egy utazás során minden szinten olyan tapasztalások érik az embert, amelyek belső, transzformatív folyamattá növekednek, és képesek feljebb emelni minden szinten, ha valaki ezt hagyja. Tény azonban, hogy Ázsiát valaki vagy imádja, vagy gyűlöli – átmenet nincs.
A leginkább mélyreható élmények a szent helyeken érhetnek bennünket, mint például Vrindavanban. Az ötezer templom városába szinte mindenki a lelki elmélyülés miatt érkezik – sok zarándok jár ide a világ minden részéről. Ez a város tekinthető Krisna (a vaisnava kultúrában a Legfelsőbb Személy, azaz Isten) szülőfalujának, ezért úgy mondjuk, hogy nem különbözik a lelki világtól. Anyagi értelemben itt sem beszélhetünk kimondott gazdagságról, de virágzó lelki életről annál inkább. Aki errefelé jár, mindenképpen látogasson el ide, mert egy életre szóló élményt tartogat az útkeresőknek. Számomra az itt megjelenő legmélyebb hatás, az élő hit ereje. A vallás Vrindavanban nem egy mindennapoktól elzárt, ünnepnapokra korlátozott rendszer, hanem ez határozza meg a napi élet ritmusát. Például hajnal 4:30-kor a templom már tele van emberekkel, így indul a nap a városban. A nap zárásaként újra összegyűlnek a templomban, és a mi értelmezésünkben hatalmas esti „transzcendentális bulit” tartanak, amely igazából egy közös mantra énekléseként és egy tradicionális táncként manifesztálódik.
Természetesen az elmélyült lelki életen túl India számos csodát rejt magában. Számomra az ájurvédának, azaz az élet tudományának a közelebbi megismerése is egy ilyen fontos elem. Fantasztikus látni az ázsiai fűszereket, gyógynövényeket élőben, a valós környezetükben. Megérteni miért olyan drága a kardamom, vagy hogyan is kerül le a banán a fáról, hogy nyerik ki a kesudióból az olajat, és hogy van fiú és lány ananász is. Megtapasztalni, hogy a legtöbb étel, amit ott készítenek, önmagában ájurvédikus, hiszen ez a tudás a legtöbb ember életében napi szinten jelen van.
Abban is segít, hogy megértsük, miért nem jó a globálissá vált piac. Ugyanis egy ananász vagy egy mangó sosem lesz olyan finom és érett nálunk, mint ott. Az ájurvéda is azt tanítja, hogy mindenki azt fogyassza, ami a saját éghajlatán és környezetében megterem az évszaknak megfelelően.
Persze a globális piac kérdése nemcsak a gyümölcsökre vonatkozik, hanem magára a jógára is. A jóga gyakorlása nem csupán az ászanázásban, vagyis a testhelyzetek gyakorlásában merül ki, hanem a teljes életmódra kiterjed. Itt kevésbé hangsúlyos a jóga testmozgásos oldala, inkább a lelki gyakorlatokra, a tisztító eljárásokra és az ájurvédikus táplálkozásra gyakorolt hatása jelentős. Bár a globalizáció hatásai ezen a területen is nagyon szembetűnnek: India lassan kezdi elveszíteni egyedi hangulatát. Ez a folyamat főképp a nagyvárosokban érezhető, és a nyugati világ követésének tudható be. Az egyedi indiai hangulat sajnos sokat veszített a hatásából az elmúlt néhány évben, ezért érdemes a kisebb városokat felkeresni, mert ott még érezhetőbb, élhetőbb az indiai miliő.
