Franciaországba még egyedül merészkedett ki Erasmusszal, feltalálta magát annak ellenére, hogy még a nyelvet sem beszélte igazán. Beleszeretett az új kultúrába, élvezte, hogy egy más világ tárul elé, azóta is ezt hajtja, amikor utazásra kerül a sor. A közösségi oldalán már követni sem egyszerű, éppen merre jár Szeitz Klára doktornő lánya, aki – micsoda véletlen – éppen olyan cégnél dolgozik, amely folyamatosan utazásokat szervez. Munkája közben pedig maga is kedvet kap, amikor a precízen összeállított menetrendet átadja az ügyfeleknek.

Minden évben készít egy albumot, amibe összegyűjti az emlékeket, felírja a fotókhoz kapcsolódó élményeket, így a történetek is örökre megmaradnak. Fellapoztuk ezt az albumot, és néhány oldalnál elidőztünk, hogy megossza velünk hasznos tapasztalatait és meséljen pár izgalmas történetet.

#KreatívkodásPortugáliában
Idén Portugáliában jártunk, ahova már régóta vágytam, mert rendszeresen szervezek oda utazásokat, az összes szegletét „ismerem”. A nyáron végre élőben is gyönyörködhettem benne. Szeretem azokat a helyeket, ahol tengerpart is van, de mellette gyönyörű látványosságokat lehet felfedezni. Sok időt töltöttem azzal, hogy megtaláljam azokat a szépségeket, amiket mindenképp szeretnék megnézni. Az a típus vagyok, akinek a tengerparti kikapcsolódásra is szüksége van, de a csodák felfedezésére még jobban. Portugália híres a festett csempéiről, ezért a bakancslistámon szerepel, hogy legközelebb részt vegyünk egy workshopon, ahol festhettünk csempéket, kiégették őket, és haza is hozhatjuk. Ezek olyan programok, amik örök élményt jelentenek.

#ANyelvGyorsanRagad
Akkor nyílt ki előttem a világ, amikor fél évre kimentem Erasmusszal Franciaországba, ahol nem várt rám senki, nekem kellett a nyakamba vennem a várost. Nem aggódtam, mert tudtam, hogy feltalálom magam még annak ellenére is, hogy a francia nyelv akkor még kínai volt nekem. (nevet) Az utazás előtt egy intenzív nyelvtanfolyamra azért beiratkoztam, ami éppen csak arra volt elég, hogy legalább ne adjanak el. Édesanyám rettentően aggódott értem. A franciák meglehetősen diplomatikusak, még akkor is korrektül válaszolnak, ha egy adott pillanatban mást is gondolnak. Imádom a különböző kultúrák helyi ételspecialitásait is, mindent kipróbálok, új ízekkel találkozom, például szerettem Franciaországban a csigát is, amitől más ódzkodik.

#AmerikaNemTávolság
Kétszer jártam az óceán túlpartján, ahol gyermektáborban dolgoztam, a megkeresett pénzből pedig bejárjam egész Amerikát. Ott úgy éreztem, hogy haza se szeretnék jönni. Nem volt honvágyam, mert a családommal mindennap tudtam beszélni, az életük része tudtam lenni kint is az online világnak köszönhetően.

#AHajóNemVáltBe
Az óceánjáró nem az én világom, mert úgy érzem, mintha egész nap csak a szállodában lennék. Persze megáll mesés városok partjainál, de mégsem olyan szabad, mint egy szárazföldi nyaralás.

#ArcmimikaNemJátszik
Indiai ügyfelekkel dolgozunk, de az ő hazájukban még nem jártam. Az biztos, hogy sokszor kultúrsokként élem meg a velük való találkozást. A szingapúri ügyfeleink arcáról jóformán semmit nem lehet leolvasni, amit nehéz volt megszokni, mert így nincs visszacsatolás.

#AzOlaszSzieszta
Hétfőn érkeztünk Pisába, és amit akkor még nem tudunk, hogy az olasz városokban hétfőn nincs élet, olyan volt, mintha egy szellemvárosban sétáltunk volna. Meglepett minket, főként azért, mert az olaszos nyüzsgésre számítottunk.

#ASzabadságszoborKörül
New Yorkban helikopterről csodáltuk meg a felhőkarcolókkal zsúfolt várost. Nagyon fáztunk a gépen februárban, mert a gép nyitott volt. A végén már nem éreztem a végtagjaimat, ennek ellenére óriási élmény a tornyok fölé emelkedni, és onnan lenézni a városra.