A novemberi hónapba való átfordulás izgalmas lélektani pillanata az évnek. A szeptember és október őszi romantikáját felváltja egy köztes állapot – amikor az idő már borongósabb arcát mutatja, a karácsonyvárást idéző kora tél viszont még nem érkezett meg. Ehhez párosul a hónap eleji ünnepkör: a mindenszentek és a halottak napja, amikor azokra emlékezünk, akik testi valójukban már nem lehetnek velünk. Ez az alapgondolat és lelkiállapot, valamint a témához kapcsolódó, „A veszteségeink megélésével lehetőséget kapunk arra, hogy értékeljük az életet” című cikkünk határozta meg a legújabb Jelenlét podcastepizód vezérfonalát.
„Minden halál tanít valamit”, hangzik a közel egyórás beszélgetés vége felé… és itt most hagynánk is egy nagy lélegzetvételnyi szünetet, hogy emésztgessük, ízlelgessük ezt a mondatot. Való igaz, hogy minden, ami az életünkben történik, taníthat valamit számunkra, ha azt a hasznunkra tudjuk fordítani. De ilyen magától értetődő lenne ez egy szerettünk elvesztésekor is? Nyilván nem, és az előbb idézett szerkesztőtársunk, Enzsel Adél sem így gondolja. Ellenben hosszú okfejtés, sok-sok történet, érzelmi hullámvasút és kérdezz-felelek juttat el a beszélgetés ezen pontjáig, amelyet Gillich Panna főszerkesztőnk folytat Adéllal és a Jelenlétben immáron második alkalommal vendégszereplő Fejes Szilvia „Sziszi” szerkesztőtársunkkal.
Borzasztóan nagy fába vágta a fejszéjét a három hölgy, hiszen olyan témák kerültek az adás középpontjába, mint az elmúlás, a gyász, a továbblépés és az ezeket segítő szavak, gesztusok – egyszóval csupa-csupa olyan dolog, amelyekről bár egyre nyíltabban merünk beszélni, de mindennapjaink során mégis tabunak számítanak.
Hétköznapi példa: a buszon ülve váratlan halálhírt kap telefonon a melletted ülő jó barátod, és a mobilt lerakva kérőn fordul feléd egy jó szóért, egy vigasztaló pillantásért, egy baráti kézfogásért, vagy csak hogy sírjon egy kiadósat a válladon. „Jaj, én az ilyen lelki dolgokban nem vagyok jó…”, hangzik a tétova válasz, ami nemcsak a segítségre szoruló számára teszi még nehezebbé a már amúgy sem lélekemelő helyzetét, de még abban is instant szorongást teremt, aki érzi, hogy tennie kellene valamit, de mégsem tudja megtenni.
Az ilyen helyzeteket eredményező, becsontosodott és rosszul rögzült „mintákat” beszéli ki sokszor könnyekkel küzdve, máskor elcsukló hangon, de időről időre egy-egy önfeledt mosolyt is elengedve Panna, Adél és Sziszi, a gyászról és a halállal való találkozásról szóló új részünkben. Tarts velük!
Ne maradj le egyetlen Jelenlét epizódról sem! Hallgasd vissza a korábbi adásokat Spotify-on, Apple Podcaston, vagy a Soundcloudon! Iratkozz fel a csatornákra, és ha tetszett az adás, kommenteld, értékeld, lájkold, oszd meg – és légy velünk jelen kéthetente!