Finom zenét hallok, miközben megigéz a lemenő nap fényében játszó természet csodája, és szinte érzem a simogató lágy szellőt a bőrömön. Egy fiatal párt látok, arcukon boldog mosolyt, miközben gyengéd ölelésben fonódnak össze, elveszve egymás szerelmes tekintetében. Igen, filmet nézek, de nem a mozi világából, bár a hatás pont olyan lenyűgözően élettel teli és magával ragadó. Egy meseszép esküvő napjának története pereg a szemem előtt, képekben és zenében elmesélve – egy esküvői videó. Mi varázsolja moziélménnyé a nagy napról készült felvételt? Mi segíti a videóst, és mitől válik számára igazi kihívássá egy kézfogó megörökítése? Erről és e kivételes esemény apró csodáiról beszélgettem Vörös Zsolttal, a Redfocus films alapítójával.



– Szerinted milyen szemmel nézi egy laikus az esküvői filmet, illetve mi alapján választ videóst a nagy napra?
– Vannak, akik nem igazán látják a minőségi különbséget, ezért legtöbbször mások véleményére alapozva próbálnak szolgáltatót választani, és ilyenkor derül ki számukra, hogy milyen sokféle stílus létezik, ekkor látják meg az eltéréseket az egyes munkák között. Amikor részletesen elmagyarázzuk, és megmutatjuk nekik, hogy mik azok a technikai jellemzők, amelyek a jobb minőséget eredményezik, akkor válik számukra világossá, hogy valójában mit is szeretnének. Azonban sokkal jellemzőbb, hogy a pár már céltudatosan érkezik, mert pontosan tudják, hogy mitől különlegesek a filmjeink, ezért szeretnének minket felkérni, hogy megörökítsük a nagy napot.
– Amikor először találkozol a párral, akkor melyek azok a főbb momentumok, amiket megbeszéltek?
– Mivel előzetesen már felmérték az általunk készített anyagokat, így ezek alapján kialakult bennük egyfajta szimpátia felénk, illetve van elképzelésük arról, hogy nagy vonalakban milyen lesz a film, amit készíteni fogunk. Esetleg kiemelnek egy-egy számukra különösen tetsző megoldást – érdekes vágást vagy izgalmas zenét – a már látott videókból, amely irányadó lehet az ő filmjük elkészítésekor. Ezután részletesen átbeszéljük a nagy nap eseményeit és az egyes helyszíneket. Rendkívül fontosnak tartom, hogy a videó ne csak automatikus követése legyen a nap eseményeinek, hanem visszatükrözze a pár egyéniségét, stílusát is. Igyekszem megismerni őket, megtudni, hogy van-e hobbijuk, amit beleszőhetünk a filmes sztoriba. Keressük a kreatív megoldásokat, hogy egyedivé és színesebbé tegyük a készülő anyagot. Gyakran már az első beszélgetés során formálódni kezd bennem a kép.
– A helyszín hangsúlyos eleme a filmnek, hiszen az adja a hátterét. Mi kell ahhoz, hogy képileg jól mutasson?
– A videózás rendszerint a készülődés helyszínén kezdődik. Ez általában egy otthon, ahol a mindennapi élet nyomai jelen vannak, ezért előzőleg kérni szoktuk, hogy az oda nem illő dolgokat – dobozokat, szennyeskosarat – tegyék át máshova a filmezés idejére. Néha azonban szükség van arra, hogy mi is átrendezzük egy kicsit a „terepet”, hogy a kompozíció szempontjából megfelelő legyen. Ilyenkor próbáljuk minél jobban „letisztítani” a környezetet, ugyanakkor jól tudjuk, hogy itt készülődés folyik, aminek látszata van: szanaszét heverő ruhák, megannyi kellék. Ezek egyébként kifejezetten jól is mutathatnak a felvételen. Alapvetően az a célunk, hogy egy olyan környezetet alakítsunk ki, ami ideális a filmkészítés szempontjából, ugyanakkor a készülődő pár számára is komfortos maradjon.
– Minden pillanat ott és akkor elkapott, vagy azért vannak megrendezett mozzanatok is?
– Az biztos, hogy nem feltétlenül mutat jól a készülődés minden egyes pillanata az elkészült filmen. Éppen ezért, mi akkor kapcsolódunk be, amikor az öltözködés már a vége felé jár, és minden mesés. Előfordul, hogy nincs idő megörökíteni minden pillanatot, esetleg technikailag nincs is erre lehetőségünk, mert a fodrászat vagy kozmetika egészen kicsi, esetleg kevés a fény benne. Hogy mégse maradjanak ki ezek a mozzanatok sem, megkérjük a koszorúslányokat, hogy imitáljanak néhány mozdulatot a menyasszony körül, így utólag visszanézve sem veszik el a készülődés öröme.


– Egy esküvőn egyszerre több szolgáltató is azon dolgozik, hogy minden tökéletes legyen. Melyikük segítheti leginkább a videós munkáját?
– A fotós az, akivel leginkább együtt kell működnünk és szinkronban dolgoznunk. Az a legjobb, ha már egy-egy pillantásból tudjuk, hogy a másik merre fog mozdulni. Ehhez elég, ha a fotós profi és gyakorlott, de a korábbi közös munkák természetesen még inkább megkönnyítik a dolgomat. Ilyenkor már ismerem, azokat a helyszíneket, ahol szereti fotózni a párt, így én is felkészültebb vagyok. Persze minden esetben megbeszéljük a tervet. Például, amikor egy nagy látószögű felvétellel indítunk a templom körül, akkor mindketten kint dolgozunk. Ezzel a külsős anyaggal az a célunk, hogy utólag ne csak a nagy nap egyes eseményeibe tekinthessen bele a pár, hanem az egyes helyszínek hangulatát is felidézhessék. Ügyelnünk kell arra is, hogy a visszatekintés során ne törje meg a varázst a munkánkat kísérő egy-egy szakmai mozzanat megjelenése, például az objektív cseréje vagy akár a vaku villanása.
– Neked pontosan ismerned kell az esküvő napjának forgatókönyvét, de előfordulhatnak kisebb változások, váratlan helyzetek…
– Éppen ezért a másik szolgáltató, akivel fontos, hogy együttműködjünk, az a ceremóniamester vagy vőfély. Ő ugyanis szinte percre pontosan tudja, hogyan követik egymást az események, van-e változás a menetrendben, esetleg egy-egy meglepetés-mozzanat, amiről még a pár sem tud, de nekünk ott a helyünk, hogy megörökítsük. Ilyenkor nem segít, az „úgyis itt vannak, majd látják, hogy mi történik” hozzáállás a részéről, mert sajnos erre is van példa.
– Egy operatőr fő tulajdonsága a „láthatatlanság”, miközben mindenütt ott kell lennie. Hogyan oldjátok fel ezt a paradoxont?
– Ez tényleg nagy kihívás, hiszen az a feladatunk, hogy minden nagyszerű pillanatot és persze jó néhány ellesett mozzanatot is megörökítsünk, miközben figyelnünk kell arra, hogy teret hagyjunk a párnak és a történéseknek. Akkor dolgoztunk jól, ha az ifjú pár elgondolkodik azon, hogy egy-egy jelenet hogyan kerülhetett a filmbe, hiszen ők nem is emlékeznek arra, hogy mellettük lettünk volna. Az elsődleges szempont mindig az, hogy ez a nap a párról szól, nem pedig arról, hogy mi filmet készítünk.
– Milyen komoly kihívással kell még szembenéznetek a film készítése során?
– Talán az a legnehezebb, hogy az események nem vehetők újra, a tökéletes beállítás megtalálására csak egyszeri lehetőségünk van. Korábban bosszúságot okozott egy-egy elszalasztott tökéletes momentum, de most már tudom kezelni ezeket a helyzeteket, és sokat segít a megfelelő technikai háttér, valamint a megszerzett gyakorlat is. A gyűrűváltáskor már tudom melyik az a pillanat, amikor a fókuszba kerülő gyűrű megcsillan. Persze előtte mindig átgondolom és lejátszom fejben a jelenetet, hogy ne érjen meglepetés.


– Manapság nagyon divatos az úgynevezett kreatív fotózás, amikor a párt különleges helyszínen, és egyedi stílusban örökítik meg.
– Ez az a bizonyos fűszer, amely alaphangulatával még különlegesebbé teszi a készülő filmet, és talán leginkább tükrözi a fiatal pár személyiségét. A történések során ugyanis nem szabad elfelejtenünk, hogy ez a nap a pár szerelmének a megkoronázása, amely folyamatosan ott van a levegőben és körülszövi ezt a mesét, csak észre kell venni. A kreatív rész pont ezt képes megmutatni. Ezek a felvételek általában az esküvő napján készülnek, bár bevallom, hogy érdemes erre egy külön napot szánni, amikor van rá elegendő idő, és persze a pár sem feszült már annyira. Technikai szempontból amúgy is alkalmasabb egy késő délutáni időszak, amikor már nem tűz úgy a nap, de a fény még elegendő a munkánkhoz. Ráadásul ilyenkor jelennek meg azok a tökéletesen szép, meleg, narancssárgás színek, mégpedig a megfelelő szögből, amelyekkel megteremthetjük a romantikus hangulatot.
– Adott a boldog pár, a megfelelő helyszín, a tökéletes operatőri terv, de az időjárás közbeszól. Hogyan oldjátok meg ezt a nehéz helyzetet?
– Ha a menyasszonyokat kérdeznénk, biztosan az esőt tartanák a legnagyobb mumusnak, pedig egy ilyen háttérből és hangulatból is lehet szép anyagot készíteni. Azzal nyugtatjuk őket, hogy egy gyors nyári zápor kifejezetten fel is dobhatja a filmet, és egyébként is csak legfeljebb egy-két órán át tarthat. Volt egy olyan esküvőnk, amin már akkor szakadt az eső, amikor odaértünk felvenni a készülődést. A vőlegény szerencsére lazán vette a dolgot. A barátaival elindították a YouTube-ról a „Csepereg az eső” című slágert, bontották a pálinkát és jól érezték magukat, bízva abban, hogy egyszer úgy is eláll. A felvételen kifejezetten hangulatos volt a szürke felhők és a szakadó eső ellenpontozásaként megjelenő mulató vendégsereg. Természetesen készülnünk kell egy ilyen helyzetre is, sőt gyakran mi figyelmeztetjük erre a párt, mert meg sem fordul a fejükben, hogy a nagy napon bizony megtréfálhat bennünket az idő.
– Milyen nehézségek adódhatnak még a nap során?
– Videózás szempontjából erős lenyomata lehet annak, ha túlságosan izgul a pár, a család, és a feszültség látszódik is rajtuk. Ezzel nehéz bármit is kezdeni. Ilyenkor igyekszünk némi viccelődéssel oldani a hangulatot, és elcsípni egy-egy mosolyt, amit sikerült előcsalogatnunk. Kulcsfontosságú számunkra a megfelelő helyszín is, hiszen tulajdonképpen az adja a film hátterét. A jó filmkészítés lényeges tényezője még az időfaktor. Akkor ugyanis, amikor szoros a menetrend, és abszolút nincs lehetőség az esetleges csúszásokra, akkor könnyen stresszessé válhat a helyzet. Éppen a legutóbbi alkalommal történt, hogy a pár egy távolabbi helyszínre tervezte a kreatívozást, de az átöltözés elhúzódott, és így nem maradt idő arra, hogy odamenjünk. Szerencsére az esküvői környezet maga is szép volt, ezért ott helyben csináltuk meg az egyedi felvételeket. Erre rá kellett hangolódniuk, de végül is megoldódott a helyzet. Ezért érdemes előzetesen felkészülni az ilyen eshetőségekre is, és mindig elég időt hagyni az egyes mozzanatokra.
– Milyen buktatókat rejthet magában az esküvői forgatókönyv?
– Kimondottan nehéz helyzetbe kerülünk, ha a pár végül nem kér fel ceremóniamestert vagy vőfélyt a nagy nap koordinálására, „majd lesz, ahogy lesz” alapon. Ilyenkor a váratlan pillanatok nekünk is meglepetést okozhatnak, ami a film szempontjából nem feltétlenül szerencsés. Ilyen eset volt, amikor a kissé spicces vőlegény az elrabolt menyasszony után vetette magát a sötétben, árkon-bokron, sőt még egy tavon keresztül is – „Tűzön-vízen keresztül elmegyek az asszonyért!” csatakiáltással. Ezt az epizódot sajnos nem sikerült lekövetnünk, bár utólag próbáltuk rávenni az ifjú férjet a jelenet megismétlésére, de sajnos nem vállalta. (nevet) Tehát néha adódhatnak extrém szituációk, de azért igyekszünk ezeket is mindig megoldani.


– Melyik esküvői mozzanat megörökítése a legnehezebb operatőri szempontból?
– Technikailag a szertartások felvétele jelenti a legnagyobb kihívást. A templomban gyakran korlátozva van a mozgásterünk, mert az eskető pap mögé nem léphetünk, így képtelenség olyan felvételt készíteni, amin a pár szemből látszódik. Mivel ilyenkor abszolút nincs lehetőség ismétlésre vagy imitálásra, előzetesen megbeszéljük a fiatalokkal a részleteket. Megkérjük őket, hogy ne kapkodjanak, szép lassan húzzák egymás ujjára a gyűrűt, kicsit figyelve a megfelelő távolság és szög tartására, hogy utólag majd szépen mutasson a filmben a jelenet. Igen koncentrált munkát kíván tőlünk a polgári szertartás is, mert tele van különleges elemekkel, ugyanakkor mindennek a megörökítésére egészen rövid idő áll a rendelkezésünkre.
– Tudnál említeni néhány ilyen egyedi pillanatot?
– Az egyesítő szertartás mozzanatai ma már nagyon különlegesek lehetnek, már nemcsak a homoköntés létezik, hanem van pillangó- és galambröptetés is. Mi a párommal például fröccsöt készítettünk az esküvőnkön egy finom rozéból, a barátaink pedig pálinkát és mézet elegyítettek. Ha már az egyedi mozzanatoknál tartunk, javasolni szoktuk a párnak, hogy a hagyományos gyertyafénykeringőt az izgalmasabb csillagszórós tánccal vagy vonulással helyettesítsék, esetleg egészítsék ki. A vendégek ilyenkor két sorban állnak, miközben óriás csillagszórókat tartva a fejük fölé alagutat képeznek, hogy a fiatalok ez alatt vonuljanak ki átöltözni a menyecsketánchoz.
– A meghatározó pillanatok mellett, szerintem a zene is kiemelt szerephez jut az esküvői videóban. Mi alapján választod ki a megfelelő zenei hátteret?
– A zenei anyag vagy a vágási stílus gyakran már az esküvőről hazafelé tartva megszületik a fejemben. Egy romantikus, klasszikus stílusú esküvőhöz lassú, hullámzó dallamok illenek, míg egy vidám, bulizós lakodalomhoz gyorsvágású forma kell, a megfelelő ritmusos háttérrel. A zene egyébként is nagyban meghatározza a film hangulatát. Természetesen maga a pár is beleszólhat az anyag kiválasztásába, bár az a tapasztalatom, hogy szívesebben bízzák ránk. Szerintem ugyanis a különleges zenei körítés teszi igazán egyedivé és különlegessé az esküvői videót.



– Milyen megoldásoktól lesz „redfocusos” a nagy napról készült film?
– Mi nem egy összefoglaló videót, hanem elsősorban egy élményt szeretnénk létrehozni, és ennek eszköze az esküvői film. Éppen ezért legfőbb jellemzője az elkészült anyagnak a mozihatás, amely a megfelelő technikai háttérrel és az utómunkával érhető el. Úgy gondolom, hogy a filmjeink színvilága, vágási technikája és zenei háttere igazán egyedi és jellemző ránk. A romantikus jeleneteknél a drámai hatást, a mozivászon hangulatának megteremtését, míg a lakodalmi mulatságnál a mozgalmas, videoklippes érzés megteremtését tartjuk fő szempontnak. Az elkészült videóinkban egy történetet mesélünk el, és igyekszünk azt apró momentumokkal színesíteni. A felvétel képi háttere mellett megjelenő hanganyag nemcsak a zenei aláfestésből áll, hanem a nagy napon elhangzó mondatok, fogadalmak is kiemelt szerephez jutnak benne. Ebből a szempontból különösen fontosak a szertartások, ilyenkor természetesen bemikrofonozzuk a „szereplőket”. Az így rögzített hanganyag megjelenése a filmet még szívhez szólóbbá és persze egyedibbé teszi, utólag megnézve jobban átélhetővé válnak a nap eseményei.
– Mi jelent még kihívást számodra ebben a munkában, hiszen azért gyakorlatilag minden esküvő lényegében egyforma?
– Pont az a kihívás benne, hogy megtaláljam a különleges pillanatokat, és a film által egyedivé varázsoljam. Ebben segít a párok eltérő személyisége, a helyszínek és a dekoráció sokfélesége. Bár mindig próbálunk filmes tökéletességre törekedni, de ezt nagyon megnehezíti az, hogy mindent csak egyszer vehetünk fel, és nincs lehetőség az ismétlésre. Ez tud némi plusz izgalmat adni a munka során, de szerencsére már meg van a kellő tapasztalatom, és tudom, hogy mi kell ahhoz, hogy egy-egy mozzanat jól mutasson a felvételen.
– Még mindig izgatott várakozással tölt el, amikor esküvői videózásra készülsz?
– A nap eleje a mai napig tartogat egyfajta feszültséget, hogy vajon milyen lesz az egész hangulata. Sokat segít, ha egy megszokott helyszínen, ismerős stábbal tudunk együtt dolgozni. És sokszor találkozunk olyan családdal, akik között már az elején érezni lehet a szeretetet, mindenki mosolyog és örül. Ilyenkor biztosan tudjuk, hogy igazán gyönyörű filmet készíthetünk. Ekkor fogalmazódik meg bennünk, hogy miért is érdemes ezt csinálni: mert a részesei lehetünk a boldogságuknak, és azt megörökítve lehetővé tesszük, hogy újra és újra átélhető legyen a számukra.
– Milyen volt, amikor Te álltál a másik oldalon?
– Az egy nagyon hasznos tapasztalat volt számomra, még három évnyi videózás után is. Az első felismerés az volt, hogy a pár szemszögéből, milyen gyorsan eltelik a nap, pörögnek egymás után az események, ők pedig szinte csak sodródnak az árral. A másik, hogy igazából semmit nem érzékelnek abból, hogy valójában mi történik a násznéppel, hogy érzik magukat, ki mit csinál, kivel táncol. Ezért az elkészült anyag időnként kitekintve a pár mellől a körülöttük lévőket is megörökíti, ahogy a helyszínt, a színeket, a hangokat és az egész esemény légkörét is. Így varázsolja egy hangulatos esküvői film moziélménnyé a nagy nap történetét, amely tele van szerelemmel.