Címke
Minden rosszban van valami jó, mondják. Csak győzze kivárni az ember azt a bizonyos jót. A megelőző rossz ezúttal viszont nem engem ért. Történt ugyanis, hogy a barátnőmet úgy otthagyta a repülőjárata a helsinki reptéren, hogy csak na! Manapság ritka,…
Belehuppantam az ülésbe, összecsattintottam a biztonsági övet, a fejemet hátraengedtem a támlára, és elmosolyodtam. Hirtelen elszállt az elmúlt év minden nehézsége: a lakásfelújítás nyűge-pora; a sok veszekedés a mesteremberekkel; az eszméletlen hajtás a gyerekkel, hogy az iskolában átkerülhessen a másik…
Megmagyarázhatatlan vonzalom él bennem a hegyek és a tavak iránt. Leírhatatlan érzés, amikor két-háromezer méter magasból kémlelhetem a tájat. Állok a hegytetőn, felnézek az égre, és rám tör egy érzés, hogyha kinyújtanám a kezem, elérhetném akár a felhőket is. A…
Olaszországhoz egészen mélyen gyökerező érzések kötnek, mint valami mágnes úgy vonz magához. Nem túlzok, egyszerűen magával ragad és nem enged el. Ennek ellenére szeretek átlátni a szirupos dolce vitán, és egy valódibb képet festeni róla, de még így, minden tökéletlenségével…
Mintha csak tegnap lett volna, hogy ülök a kanapén, az egyik rokonom nappalijában, és nézem a ma már retrónak számító, óriási fali posztert. A faltól-falig érő képen szikrázó napsütés, türkizkék tenger, hosszú, egyenes törzsű pálmafák és fehér homok. Percekig szájtátva,…
Franciaországba még egyedül merészkedett ki Erasmusszal, feltalálta magát annak ellenére, hogy még a nyelvet sem beszélte igazán. Beleszeretett az új kultúrába, élvezte, hogy egy más világ tárul elé, azóta is ezt hajtja, amikor utazásra kerül a sor. A közösségi oldalán…
Mi kell a majdnem tökéletes boldogsághoz? – beszélgetés Pokorny Lia első egyszemélyes darabjáról
www.impulzivmagazin.hu
Gyermekként még minden olyan meseszerű, mintha az életünket édes csokimázzal vonták volna be, melynek habos tetejére egy zamatos epret is biggyesztettek. Akkor még hiszünk abban, hogy a mes...
