Megmagyarázhatatlan vonzalom él bennem a hegyek és a tavak iránt. Leírhatatlan érzés, amikor két-háromezer méter magasból kémlelhetem a tájat. Állok a hegytetőn, felnézek az égre, és rám tör egy érzés, hogyha kinyújtanám a kezem, elérhetném akár a felhőket is. A levegő friss és üde, és ahogy megtölti a szívem és a lelkem, átjár a végtelen nyugalom. Hasonló érzés kerít hatalmába a tóparton állva. Képes vagyok órákig bámulni a víz végtelen kékségét és a parton megtörő hullámokat, miközben belefeledkezem a vízfelületen visszatükröződő fények csillogásába. Megnyugtat, feltölt. Így, amikor csak lehetőségem adódik, olyan helyet keresek a pihenésre, ahol alkalmam van hódolni a természet iránti rajongásomnak.

Bled Szlovénia Impulzív Magazin
Tavaly nyáron Szlovéniára esett a választásom, azon beül is a csodálatos Bledi-tóra és környékére. Budapestről autóval indulva öt-hat óra alatt elérhető ez a sokak által ékszerdoboznak nevezett szlovén település. Az autópályán haladva szinte észre sem vettük, és már át is keltünk a magyar határon, Tornyiszentmiklósnál. Jó másfél óra után megszakítottuk az utazásunkat, és megálltunk egy kis pihenőre Trojane településnél. A hely híres a fánkozójáról, melynek története egészen 1961-ig nyúlik vissza. Ekkor még csak napi tíz fánkot készítettek, de mára ez a szám naponta akár két-három ezer darabot is kitesz, a farsangi időszakban pedig még ennél is többet. A kezdetben kis családi vállalkozásnak induló fánkozó napjainkra hatalmas komplexummá nőtte ki magát, étteremmel, autóspihenővel és shoppal. A lekváros fánk istenien finom és tenyérnyi nagyságú. Természetesen többféle ízben is megkóstolhatjuk: pudinggal töltve vagy akár csokoládéval leöntve és kókusszal megszórva.  Miközben az étteremben ülve krofit falatoztunk – szlovénul ugyanis így nevezik a fánkot –, az ablakból a környező erdők szépsége tárult elénk. Mielőtt folytattuk utunkat, az épület mögötti kilátóból még egyszer megcsodáltuk a fenséges tájat.


Kora délután érkeztünk meg Bledbe, a szállásunk ugyanis egy szomszéd településen, Bohinjban volt, így át kellett mennünk a városon. A helységet átszelő főútról lefelé ereszkedve egyszer csak megpillantottuk a domb alján elterülő káprázatos kékséget… Mivel a nyaralásunk augusztus közepére, a főszezonra esett, így rögtön otthonosan érezhettük magunkat, mivel csigalassúsággal araszoltunk, akár a pesti dugóban. Ha valaki hasonló helyzetbe kerülne, az bosszankodás helyett, próbálja meglátni a helyzet adta lehetőséget, és nézelődjön. Ezt tettem én is, és türelmes várakozásom megkoronázásaként hamarosan előtűnt az autórengeteg mögül a kristálytiszta, csillogó, kékeszöld víztükör. A látvány, amiért jöttünk, a Bledi-tó volt. A parton igazi nyári hangulat uralkodott: az emberek úsztak és SUP-oztak az arra kijelölt helyeken, de rengetegen kerékpároztak vagy sétáltak a tó körül, és voltak, akik kifejezetten a nap barnító sugarainak engedték át magukat. Egy kis kitérő után sajnos magunk mögött kellett hagynunk ezt az idilli paradicsomot, hogy továbbhaladhassunk a szállásunk felé.

Bled Szlovénia Impulzív Magazin
Az érkezésünk napjának sikerült augusztus 15-ét választanom, ami a katolikus vallás egyik jeles alkalma, Nagyboldogasszony ünnepe, Mária mennybemenetele. És miért is fontos ez?! Magyarországon kívül nagyon sok országban, köztük Szlovéniában is nemzeti ünnepnek számít, így minden bolt zárva volt, de a vendéglátóhelyek szerencsére ilyenkor is nyitva tartanak. Bohinj nagyon hangulatos kis település, és mindössze néhány utcából áll, így könnyen bejárható. Útikönyvben fellelhető látnivalót itt nem találtunk, de a község elhelyezkedése és a fenséges panoráma kiérdemelte a figyelmünket. Bohinj ugyanis a Triglav Nemzeti Park és a Júliai-Alpok részeként egy mesés völgyben helyezkedik el, gyönyörű, magas hegyek ölelésében. Itt nyáron sincs perzselő kánikula, és az éjszakák, valamint a reggelek is hűvösek. És lássuk be, igazán hangulatos tud lenni, amikor reggel kinézünk az ablakon és szemben találjuk magunkat az Alpok egy-egy még nyáron is havas hegyvonulatával.

Bled Szlovénia Impulzív Magazin
Pihenésünk második napját Bledben terveztük eltölteni. A hegyek közelsége beváltotta a hozzájuk fűzött reményeimet: bár a reggel szikrázóan napsütéses volt, mégis kellemesen hűvös. Miután elfogyasztottuk az ízletes reggelinket útnak is indultunk. A hegyvidéki települések között nem igazán jöhet szóba a tömegközlekedés, ezért még indulás előtt utánajártam, hogyan tudunk majd parkolni, ha megérkezünk. A különböző úti beszámolók igencsak megijesztettek: „alig van parkoló, állandóan büntetnek” – és ehhez hasonló elrettentő esetekről olvastam. Szerencsére velünk semmi ilyen nem történt. Úgy tűnik sikerült megtalálnom a legjobb megoldást, mégpedig az EasyPark elnevezésű parkolási applikáció használatával. Nagyon praktikus és könnyen kezelhető, ráadásul a bírság miatt sem kell aggódni, mert az applikáció jelet küld az üzemeltető adatbázisába a bankkártyás befizetésről – így az sem probléma, ha nincs nálunk készpénz –, amit a parkolóőr le tud ellenőrizni a rendszám alapján.

Bled Szlovénia Impulzív Magazin
A parkolási közjátékot követően végre elindulhattunk felfedezni a várost. A látnivalók sorát a Bledi-tó felett 139 méteres magasságig nyúló sziklaszirten álló várkastéllyal kezdtük. A hely autóval és gyalogosan is megközelíthető. Mi ez utóbbit választottuk. A város irányából elindulva megkerestük a neogótikus stílusban épült Szent Márton plébániatemplomot, ahonnan kanyargós lépcsősor vezetett a várhoz. Felfedezőutunkat, időnkét kisebb megállókkal szakítottuk meg, mert, ahogy egyre közeledtünk célunk felé, apránként más-más szögből tekinthettünk rá a minket körülvevő tájra. A mesés látnivalókkal teli gyalogtúránk megkoronázásaként a kastély középső udvaráról csodálatos panoráma fogadott minket: innen a legszebb a kilátás a tóra, a környező hegyekre és erdőkre. Már nem volt kérdés számunkra, hogy a látvány miatt megérte a sok lépcsőzés, de magát a várat is érdemes volt körbejárni, hiszen van ott lovagterem, nyomda, borospince, kápolna és múzeum, a sétában megfáradt végtagjainkat pedig a vár teraszán álló kávézóban pihentettük meg. A várkastélyban egyébként rendszeresen tartanak különböző rendezvényeket: éves hagyománya van például nyár elején a középkori napoknak, ahol minden korosztály kipróbálhatja magát a korabeli kihívásokban.

Bled Szlovénia Impulzív Magazin
A vártúrát követően lesétáltunk a Bledi-tóhoz, mely egy gleccser visszahúzódása után alakult ki. A kristálytiszta víz nyáron kellemesen meleg az alatta feltörő termálforrásoknak köszönhetően, és strandolásra is alkalmas. Ha fürdeni támad kedvünk, akkor a kempingnél találunk egy szabadstrandot. A tó közepén egy aprócska sziget van, aminek a közepén áll a Szűz Mária mennybemenetele templom. A kis szigetre többféle módon is eljuthatunk, de ha valami igazán szlovén dolgot szeretnénk kipróbálni, akkor pattanjunk be a pletna névre hallgató vízi járművek egyikébe. A pletna egy lapos fenekű, fából ácsolt hajó, ami hasonlít a velencei gondolákra, amit a helyiek készítenek. A hajót irányító pletnár foglalkozás igen megbecsült szakma, ami családon belül nemzedékről nemzedékre száll. Nem volt kérdés, hogy ezzel az egyedülálló szlovén gondolával jutunk el a szigetre. Ahhoz azonban, hogy elérjük a templomot, 99 lépcsőfokot kellett megmásznunk. Végül érdemes volt kitartónak lennünk, mert a templomba érve a „kívánság harangja” várt ránk. Egy legenda szerint, ha a harangot háromszor megkongatjuk, teljesül egy kívánságunk…

Bled Szlovénia Impulzív Magazin
A szigetről visszatérve, úgy döntöttünk, hogy a Szlovénia édes nemzeti szimbólumának tartott bledi krémes egy-egy darabjának elfogyasztásával pótoljuk a lépcsőzés során elégetett kalóriáinkat. A desszertet 1953-ban készítette el először egy magyar származású, vajdasági cukrászmester az egyik bledi hotel konyhájában, mégpedig az édesanyja receptje alapján. A sütemény akkora sikert aratott, hogy felkerült a hotel étlapjára, a többi pedig már történelem. Mivel a krémes itthon is a cukrászdák desszertkínálatának, illetve a családi ünnepeknek is elengedhetetlen eleme, így valószínűleg nem árulok el nagy titkot, ha azt mondom, hogy számomra ennek az ikonikus szlovén süteménynek az elfogyasztása nem okozott ízorgiát. A tó közvetlen közelében álló étterembe tértünk be, aminek külső teraszáról és belső étkezőjéből is gyönyörű kilátás nyílik a csillogó kék vízre és a sziklán magasodó várkastélyra. Energiával feltöltekezve vágtunk neki a tó körbejárásának. Nem siettünk, inkább kiélveztük a hat kilométeres túra minden egyes pillanatát. A tavat teljes terjedelmében bebarangoltuk: az útvonal elég változatos volt, mivel aszfalton és a víz felett átnyúló pallókon is keresztülhaladt. Többször is megálltunk nézelődni, hogy más-más szemszögből lássuk a tavat, a várat és a szigetet. Az út mentén sok kis pihenőhely és stég található, de akár egy fa alá is letelepedhetünk, hogy belefeledkezhessünk a víz türkizes kékségének végtelenségébe.



Reggel ismét útnak indultunk, hogy a harmadik napot a Bohinji-tó és környékének felfedezésével töltsük. Joggal merülhet fel az olvasóban a kérdés, hogy miért keltünk útra Bohinjból egy másik településre, hogy megnézzük a Bohinji-tavat. Szlovénia legnagyobb állóvize több kilométeren keresztül terül el, Ribcev Laz és Ukanc települések között. Így érkeztünk el az út során ahhoz a városkához, amely számomra igen csak vonzóvá tette az országot. Ukancban tálható ugyanis a Vogel hegy, Szlovénia második legnagyobb csúcsa, amely 1922 méter magas. A nyári időjárás ellenére a hegyekben hűvösebb hőmérséklet uralkodik, így nem árt, ha van nálunk egy vékonyabb kabát vagy pulóver. A kabinos felvonóból egészen páratlan kilátás nyílik a Bohinji-tóra, és a kabinból kilépve teljes hosszában megcsodálhatjuk, mintegy 1537 méter magasságból. Innen kétféle módon indulhatunk felfelé a hegyen: nyitott sílifttel, mely nyáron is üzemel, vagy a két lábunkat felváltva téve egymás elé. Gyakorlott és lelkes túrázóként a gyalogos megoldást választottuk. Szlovéniában úgy tűnik, hagyománya van a harangkongatásnak, ugyanis felfelé haladva megpihenhetünk az Orlove Glave magaslaton, ahol egy harangot találtunk, amit megkongatva szintén teljesülhet egy kívánságunk. Így szerencsével és kívánsággal felvértezve haladtunk tovább, hogy elérjük a Sija nyerget, ahonnan már nem volt messze a csúcs. A hegyi hütték nyáron is nyitva tartanak, így a túra közben vagy után is lehetőségünk nyílik megpihenni. A visszaúton Orlove Glavénél felültünk a nyitott liftbe, és mivel sosem síeltem még – a hó és a hideg ugyanis nem a barátom –, így számomra egészen fantasztikus élmény volt a fák lombjával egy magasságban utazni.  A hegyen egyébként kerékpározásra és siklóernyőzésre is van lehetőség, így az extrém sportok kedvelői is bátran felkereshetik.

savica-vízesés Impulzív Magazin
A Vogel hegytől nem messze, a Bohinji-tó nyugati részén található a Savica-vízesés. Egy hatalmas parkolóból vezet az út felfelé, ahonnan ez a smaragdzöld színű vízzuhatag hatvan méterről zubog alá a hegyről. A vízesést egy hosszú, néhol kanyargós lépcsősoron közelítettük meg. Kár szépíteni, az út felér egy kardioedzéssel! Azonban valóban páratlan látvány ez a csodálatos, zöld színben pompázó vízfüggöny… Miután kigyönyörködtük magunkat, és visszaértünk a parkolóba, a helyi éttermek egyikében pótoltuk a ledolgozott kalóriáinkat.


Folytattuk túránkat, és visszaindultunk a Bohinji-tó irányába. Ukancnál kissé vadregényessé vált a táj, ugyanis egy kanyargós erdei ösvényen tudtuk megközelíteni a tavat, a Triglav Nemzeti Park átszelésével. Mivel itt egy kemping is üzemel, így az autókat és sátrakat összekötő elektromos kábelrengetegen át vitt az utunk, hogy az erdőben kanyarogva eljussunk a tópartra. Megint csak azt kell mondanom, hogy megérte, mert a látvány erről az oldalról is lenyűgöző. A tó és környéke ezen a részen még a kemping ellenére is sokkal nyugodtabb és meghittebb arcát mutatja, mint a másik oldalon, Ribcev Láznál. A turisták által sokkal látogatottabb ez a település, mert itt képeslapra kívánkozó fotókat készíthetnek a tó, a híd és a gótikus Keresztelő Szent János templom hármasáról. Mi egy kicsit tovább sétáltunk, így találkozhattunk a legendás kecskebakkal, az Aranyszarvassal. A történet szerint az állat vérétől gyógyító virág termett, a szarva pedig kulcs volt a völgy titkos kincseihez. Erre a mítoszra emlékezve készült el a szobor, ami mára szintén a Bohinji-tó egyik ikonikus jelképévé vált. A hely igazi paradicsom a természetkedvelők számára, mert itt úszhatnak, csónakázhatnak és akár SUP-ozhatunk is ebben a csodálatosan tiszta vízben. A tavat körbe lehet futni, biciklizni vagy sétálni, mindenkinek kedve és erőnléte szerint.

Ezt a három napot igencsak aktívan töltöttük el, és túlzás nélkül mondhatom, hogy minden egyes pillanatában lélegzetelállító természeti szépségekben gyönyörködhettünk. Ez a környék engem már néhány évvel ezelőtt, az első találkozás alkalmával is lenyűgözött. Bár szeretek új tájakat felfedezni, de Bled és Bohinj olyan helyek, ahova időről időre érdemes visszatérnem. A negyedik nap reggelén ugyan búcsút kellett mondanunk a Júliai-Alpok gyöngyszemeinek, de kárpótlásként elindultunk a szlovén tengerpart felé…

Fotó: Mariann

Szerző