A karácsonyi időszakban rengeteg szó esik a szeretetről, szinte mindenhonnan ez folyik. De vajon tudunk-e szeretni azután is, hogy elpufogtattuk az elcsépelt frázisokat? Vagy az ünnepek elmúltával elfelejtjük az egészet, és az élet visszaáll a megszokott kerékvágásba? Már nem fontos meleg takarót adni a hajléktalannak, apró ajándékkal kedveskedni az egyedül élő, idős néninek. Pedig szeretetre egész évben szükségünk van. Létezik egy mód arra, hogy szebbé tegyük a körülöttünk élők mindennapjait. Ez a szeretetnyelv.
Amellett, hogy beszélünk az anyanyelvünkön, és több idegen nyelven is kommunikálhatunk, létezik egy közös kifejezési mód, a szeretetnyelv. Maga a szeretet szó minden kultúrában jelen van. Angolul love, kínaiul aj ( 愛), olaszul amare, görögül agapé. De vajon a gyakorlati életben is tudjuk „alkalmazni” ezt a szót? Rendelkezünk-e azon képességekkel, melyekkel átadhatjuk és befogadhatjuk a szeretetet? Tudunk-e „jól szeretni”?
A szeretet alapvető létszükségletünk, bár a kifejezés mindenki számára mást jelent. Nem csak egy érzés. Különböző cselekedeteket, állapotokat és magatartásformákat is magába foglal. A szeretethez nem kevés bátorság is kell, hiszen sebezhetővé válhatunk azáltal, hogy teljes önmagunkat átadjuk egy másik embernek. A szeretet valójában egy tanulható képesség, amit gyermekkorban kezdünk elsajátítani.
A szülő akkor tesz a legtöbbet gyermekéért, ha szereti őt, és ezt ki is mutatja. Az egyik gyakori hiba, ha a szeretet a lehetőségek megteremtéséről szól. A másik, ha a szeretet feltételhez kötött, és a gyermeknek meg kell felelnie ahhoz, hogy hogy szeressék – akkor kap elismerést a szüleitől, ha valami jót vagy hasznosat tesz. Így azonban azt tanulja meg, hogy nincs feltétel nélküli szeretet, valamit le kell érte tennie az asztalra. Az a kisbaba, akit gyakran hagynak sírni, azt élheti meg, hogy egyedül van, a jelzéseire nincs válasz. Emiatt felnőttként bizonytalan, szorongó ember válhat belőle.
A szeretet ott kezdődik, hogy megtanuljuk szeretni önmagunkat, pont ugyanúgy, ahogyan az anya szereti a gyermekét. Nem mindegy ugyanis, hogy mit gondolunk, és hogyan vélekedünk önmagunkról. Az a gyermek, aki megtapasztalja a feltétel nélküli szeretetet, egészséges énképpel és elegendő önbizalommal indulhat az életbe – olyan felnőtté válik, aki képes az önérvényesítés mellett mások szempontjait is figyelembe venni egy kapcsolatban. Az a felnőtt viszont, aki gyermekkorában nem tapasztalta meg a szeretetet, mindent meg fog tenni azért, hogy szeressék. Ennek érdekében elfogadja a megaláztatást is, befolyásolhatóvá és zsarolhatóvá válhat. Egy másik lehetséges megoldásként bezárkózhat és elzárkózhat a szeretettől, hogy elkerülje a csalódásokat. Sajnos úgy néz ki, hogy napjainkban a szeretethiány népbetegség lett. Ennek egyik oka talán az értékrend változása – elhidegültünk egymástól, nem figyelünk a másikra.
Egy felnőtt kapcsolatban a két ember közötti szeretet minősége mindkét fél felelőssége. Ez csakis úgy érhető el, ha úgy figyelünk a társunkra, ahogyan ő vágyik rá, ugyanis egyáltalán nem biztos, hogy ami nekem örömet szerez, az a másiknak is. A partnerünk felelőssége viszont az, hogy kommunikálja felénk a saját igényeit. Az viszont, hogy képesek vagyunk az ő szempontjait előtérbe helyezni, és megérteni azt, hogy neki mások az igényei, mint nekünk, bizonyos érzelmi érettséget feltételez. Alapvetően meghatározza a kapcsolatainkat az, hogy ki tudjuk-e fejezni a szeretetünket úgy, hogy azt a partnerünk is érezze. Nem csak adni, de befogadni is meg kell tanulnunk a szeretetet. Az igaz és tiszta szeretet feltétel nélküli: önmagáért szeretjük a másik embert, és elfogadjuk őt olyannak amilyen, nem akarjuk megváltoztatni a magunk igényei szerint. Elfogadjuk őt a jó és a rossz tulajdonságaival együtt, és mindezt úgy tesszük, hogy közben nem veszítjük el önmagunkat sem. A szeretetnek csak akkor van értéke, ha a másik ember is érzi azt, ha pont azt nyújtjuk számára, amire neki szüksége van. A szavakon túl sok módja létezik a szeretet kifejezésének. Egy mosoly, egy ajándék, egy érintés, egy gesztus és egy szívesség is bearanyozhatja a társunk napjait.
Gary Chapman amerikai író, párkapcsolati szakértő, házassági tanácsadó szerint személyiségünknek, mint egy motornak, üzemanyagra van szüksége ahhoz, hogy egészségesen működjön. Ez az üzemanyag a szeretet. A szeretet-tartályunkat csakis az az ember tudja feltölteni, aki beszéli a szeretetnyelvünket. Ahhoz, hogy tudjunk szeretetet adni, rendszeresen szükségünk van üzemanyagra, tele tankkal kell működnünk. Fontos tehát a szeretet kölcsönös kinyilvánítása. Chapman szerint „A tele szeretet-tank – egymás érzelmi szükségleteinek betöltése – nyugodt és barátságos légkört teremt, mely elősegíti egymás megértését, a különbözőségek kezelését és a problémák megoldását”.
Chapman 1992-ben megalkotta az öt szeretetnyelv elméletet, melyben a személyes szeretetnyelvünket az idegen nyelvhez hasonlítja. Könyvében arról ír, hogy két eltérő anyanyelvvel rendelkező ember akkor tud jól kommunikálni egymással, ha mindkét fél megtanulja a másik anyanyelvét, azaz szeretetnyelvét. Ha figyelünk a társunkra, rátalálunk a hozzá vezető útra. Ha elmondjuk, hogy nekünk mi esne jól, megkönnyítjük számára is a szeretet kifejezését. Mindenkinek van egy rá jellemző szeretetnyelve, amin keresztül a leginkább érzi, hogy szeretve van. Egy ember azonban egyszerre több szeretetnyelven is érthet, ezek fontossági sorrendje idővel változhat, és csak kevesen vannak, akik egyértelműen az egyik vagy másik ideáltípusba sorolhatók. Mi is az az öt nyelv, azaz a szeretet kifejezésének öt módja?
Elismerő szavak: aki ezen a szeretetnyelven kommunikál, leginkább a dicséretekből, az érdemei elismeréséből töltekezik. A dicséret mindenkinek jól esik, de aki ezt a nyelvet beszéli, annak mindenkinél fontosabbak az elismerő szavak. Az ilyen típusú ember szereti, ha meghallgatják, ha beszélhet vágyairól, terveiről. Önbecsülése sokkal inkább növelhető biztatással, javaslattal és kéréssel, mint követeléssel.
Minőségi idő: akinek a minőségi idő a legfőbb szeretetnyelve, annak rendkívül fontosak a beszélgetések, az olyan közös programok, tevékenységek, melyek alatt társa figyelme csakis rá irányul. Ilyenkor érzi a leginkább, hogy szeretik. Olyan helyzetekből töltődik, melyekben a másik fél osztatlan figyelmét érzi, csak vele foglalkoznak, együtt csinálnak valamit. Fontos számára a szemkontaktus fenntartása. Ő nem tanácsot, hanem megértést vár.
Ajándékozás: vannak emberek, akik számára az ajándék a szeretet kifejezésének az eszköze. Nem az ajándék értékét tartják fontosnak, hanem a gesztust, az ajándék beszerzésére szánt időt és energiát. Nem szabad összekeverni ezt a szeretetnyelvet az anyagiassággal. Bármilyen jelképes apróság a megbecsülést jelenti számukra. Látható jelek nélkül kételkednek a szeretetben. Fontosak számukra az évfordulók, ezért igyekezzünk nem megfeledkezni azokról.
Szívességek: az ezen a szeretetnyelven beszélők az olyan cselekedeteket, a másik által elvégzett feladatokat értékelik a leginkább, amelyek megkönnyítik az életüket. Számukra a szeretet leginkább akkor manifesztálódik, ha a másik észreveszi, hogy valamire szükségük van, és segít nekik. Lehet ez főzés, bevásárlás, a lényeg az, hogy a gondoskodást fejezzék ki. Mindezek a tevékenységek kicsiny szolgálatként foghatók fel, amelyek tervezést, időt és fáradságot igényelnek.
Testi érintés: ha a másik szeretetnyelve az érintés, sokkal jobban megnyugtatja egy simogatás, mintha szavakkal próbálnánk vigasztalni. Az így működő ember nagyon fontosnak tartja a fizikai kontaktust. Az érintés többet mond számára mindennél. Lehet ez ölelés, simogatás, kézfogás, az arc figyelmes megérintése, mindez a gyengédséget fejezi ki számára.
Szeretetre mindannyiunknak szüksége van, és a magunk módján mindannyian ki is fejezzük azt. Ha azonban olyan módon tesszük, amelyet a másik nem ért meg, érzelmi hiányt fogunk szenvedni. Fontos, hogy tudjuk, melyik az elsődleges szeretetnyelvünk, amely mélyebben hat ránk a többinél, és mivel senki nem gondolatolvasó, fogalmazzuk meg az igényeinket a környezetünk felé. Ugyanakkor tanuljuk meg anyanyelvi szinten beszélni a számunkra fontos, másik személy szeretetnyelvét is. Gondoskodjunk róla, hogy szeretteink is folyamatosan teli tankkal működhessenek!
