A MyFarm Harta fenntartható gasztroünnepén Vida Ádám, a Bay Zoltán Kutatóintézet munkatársa mutatta be azt a gombafonallal átszőtt, kenderdarálékból készült tárolódobozt, amibe jövőre – ha minden a terv szerint alakul – a farm előfizetői a komposztot gyűjthetik. A kutató szívügye, hogy a társadalom szemléletén változtasson, és már a fiatal generáció számára is hasznos információkat adjon át, valamint eloszlasson minden olyan tévhitet, amely a fenntarthatóság és az újrahasznosítás körül kering. Ádámék kutatócsoportja jelenleg azon dolgozik, hogy biológiai alapokon nyugvó, biológiai úton lebomló műanyagokat gyártson.

– Nem tévedek, ha azt mondom, hogy hazánk a környezettudatosságban még abszolút gyerekcipőben jár?
– Ezt teljesen jól érzékeled. Nyilvánvaló, hogy bizonyos országok jóval elmaradottabbak ilyen szempontból, de be kell látni, hogy ebben sajnos mi sem állunk az élen. Ugyanakkor látni körülöttünk olyan nemzeteket is, akiknél sokkal jobb a társadalmi hozzáállás és felkészültség ebből a szempontból, hiszen már az oktatási rendszerükben megjelenik a gyerekek környezettudatosságra való nevelése. Ez ugyanis elengedhetetlen ahhoz, hogy az új generációk is lássák, mekkora felelősséggel tartozunk a Föld felé. Ezek az országok mintaként állnak előttünk, csak követnünk kell őket.
– Egyből rávilágítottál arra, hogy már gyermekkorban fontos lenne elkezdeni a felelős, környezettudatos gondolkodásra való nevelést.
– Vitathatatlan tény, hogy az elmúlt időszakban a magyar társadalom legalább egy, de inkább két generációja is teljesen kimaradt abból az oktatási csomagból, aminek része a környezettudatos gondolkodás. A mai napig nem egyértelmű még az emberek többségének, hogy mi az igazi szemét, hogyan lehetne felhasználni bizonyos anyagokat, ahelyett, hogy a kukában végeznék, és miért lenne fontos, ha minden háztartásban működne a természetes komposztálás. Azt is jó lenne megtanulni, hogyan minimalizálhatjuk otthon a hulladék mennyiségét a mindennapok során. A tapasztalatok azt mutatják, hogy rengeteg dolgot kidobunk, aminek egyébként nem kellene a szemétbe kerülnie. Ebből is látszik, hogy hiányzik a hiteles információ arra vonatkozóan, hogy mit csináljunk a felhalmozódó hulladékkal, hogyan gyűjtsük, és utána milyen módon juttathatjuk vissza a körforgásba újrahasznosított termékként. Éppen ezért a csapatunkkal komoly vállalásokat teszünk azért, hogy a fiataloknak átadjuk a tudást, és megpróbáljuk ezt a szemléletmódot minél szélesebb körben terjeszteni. A következő időszakban elindul egy olyan projektünk, melyben azt a célkitűzést szeretnénk megvalósítani, hogy interaktív előadások keretében legalább tízezer gyerekkel megismertetjük, hogyan kell felelősséggel bánni a szeméttel. Ugyanis jó példát mutatva, és hiteles személyek támogatásával el lehet oszlatni a téves információkat. Személyes garanciát vállalok arra, hogy ez a terv valóra válik, mert magánemberként is jó pár iskolában tartottam már ilyen típusú szemléletformáló előadást. Fontos, hogy a cél érdekében mindent megtegyünk, ami tőlünk telhető.


– Az interjú előtt említetted, hogy a papírpohár sem feltétlenül jó megoldás. Ezek szerint nincs tökéletes választás?
– A fő problémát az okozza, hogy az emberek kezében általában nincs elég rendelkezésre álló információ, ezért nem egyértelmű számukra, hogy mivel tehetnek jót, és mi az, amiről azt hiszik ugyan, hogy megóvják vele a Földet, de valójában csak a lelküket nyugtatják meg. Honnan is tudhatnák, milyen termékeket válasszanak, ha mondjuk, egyetlen papírpohárgyártó sem köti a vásárló orrára, hogy az általa készített poharat egy polimer filmréteggel vonták be, ami majdnem olyan, mintha műanyag poharat vennél, hiszen e nélkül nem lenne vízálló a termék. A tévében is folyamatosan a fogyasztásra buzdítanak, és ez valahol tudat alatt hat is az emberekre. Ha például azt látod a boltok polcain, hogy valami biológiai úton 100%-ban lebomló és komposztálható, máris felcsillan a szemed, még ha többe is kerül, mert számodra fontos a bolygónk megóvása, ezért szeretnél áldozni rá. Később persze kiderülhet, hogy nem feltétlenül a jó megoldást választottad, mert az általad vásárolt termék nem is biztos, hogy környezetbarát. Nem csoda, ha ezek után becsapva érzed magad. Ezért is hangsúlyoztam, hogy nem mindig fenntartható az, ami annak látszik.
– Akkor mégis hogyan hozhatunk tudatos döntést?
– Fontos lenne elérni, hogy olyan termékek legyenek a piacon, amelyek bizonyíthatóan azt tudják, ami rájuk van írva, és nincs bennük semmi ámítás. Természetesen nem kívánok pálcát törni senki feje fölött, hiszen nyilván van egy adag marketing is abban, amikor egy vállalat ráírja a termékére ezeket a „hívó” szavakat. Gyakran csak a jó szándék vezéreli azokat a forgalmazókat, akik a piacra dobnak egy-egy ilyen árucikket, mert talán még ők sincsenek tisztában azzal, hogy pontosan mit is árulnak. Tehát nincs instant megoldás! Lehet, hogy mégis jobb választás egy olyan papírpohár, amin egy vékony műanyag réteg van. Főleg akkor, ha az a műanyag megfelelően előállított, nem szennyezett, esetleg még lebomló is. Szerencsére egyre több gyártót látok, akik olyan, papírból készült termék kifejlesztésén dolgoznak, amelyhez nem kell műanyagot használni, mégsem ereszti át a vizet.
– Ti pedig azon dolgoztok, hogy létrehozzatok egy biológiai alapokon nyugvó, biológiailag lebomló műanyagot.
– Ezen a témán sok cég és ember dolgozik. A miénk az alapanyaga miatt különleges és nagy áttörés lesz, ha sikerül megvalósítani! Pár hete a projektmegnyitón valaki idézett Prof. Czigány Tibortól, a BME rektorától, aki úgy fogalmazott, még soha nem látott olyat, hogy két PET-palack kézen fogva besétál az óceánba, hogy aztán ott úszkáljon. Érdemes rajta elgondolkodnunk, hogy az a rengeteg szemét, vajon hogyan jut az élő vizekbe? És az is megfontolandó, hogy sokkal egyszerűbb újrahasznosítani egy olyan terméket, amelyet egyféle anyagból (akár műanyagból) állítottak elő, mint egy olyat, melynek a létrehozásához több különböző réteg is kellett. De ehhez arra van szükség, hogy a lakosság szelektíven gyűjtse a hulladékot, különben ezek a lehetséges alapanyagok nem kerülnek vissza a rendszerbe, és így a folyamat megreked.


– Ahogy az sem mindegy, hogy vásárláskor az igényeinket elégítjük ki, vagy a szükségleteinket.
– Így van. A jólét nem azt jelenti, hogy megveszünk mindent, amire csak vágyunk, miközben nem törődünk azzal, hogy ezek az árucikkek például a bolygó másik pontjáról érkeztek hozzánk. Fontos, hogy amennyire csak lehet a szezonális zöldségeket és gyümölcsöket részesítsük előnyben, a hazai termékeket válasszuk a boltok polcairól, és ügyeljünk arra is, hogy minél kevesebb hulladék keletkezzen a háztartásunkban.
– Sokan még mindig úgy érzik, hogy nem az ő felelősségük a környezetvédelem. Mit gondolsz erről?
– A világ összes kutatója is dolgozhat azon, hogy fenntarthatóbb legyen a világ, de egyszerűen annyian élünk a Földön, hogy itt egyéni, emberi döntésekre is szükség van. Mindenkinek egyedül kell megkötnie a kompromisszumokat. Lehetne úgy is fenntartható a világ, ha gondolnánk a holnapra és az utánunk következő generációkra is. Ehhez pedig jó lenne, ha egy kicsit lelassulnánk, visszavennénk a tempóból, és a gondolkodásunkat finoman áthangolnánk. Mi abban hiszünk, hogy lehet egyszerre boldogan és fenntarthatóan élni. Ezért is szeretnénk a következő években a saját időnket és energiákat arra fordítani, hogy hiteles mintát mutassunk, és rávilágítsunk arra, hogy másképp is lehet élni.