Októberben egy klasszikus világirodalmi gyerekkönyvet olvastunk. Az Anne ​otthonra talál című Lucy Maud Montgomery kötet egy bájos, szívmelengető történet családról, szeretetről, barátságról és az élet szeretetéről, melyből kicsik és nagyok is sokat tanulhatnak.

Lucy Maud Montgomery 1874-ben született Prince Edward-szigeten, Kanadában. Ez az a hely, ahol a fikciós Avonlea, Anne új otthona is található, és szinte az írónő összes regénye itt játszódik a szigeten. Még fiatal volt, amikor édesanyja meghalt, apja pedig a nagyszülők gondjaira bízta, így félig-meddig árvaként nevelkedett. Nagyon korán kezdett írni, és képzeletével szórakoztatta saját magát és unokatestvéreit. Tanári munkája mellett közel tíz év alatt több mint 100 írása jelent meg, így saját bevétele volt, ami akkoriban ritkaságnak számított a nők körében. Az első Anne kötet 1908-ban jelent meg és egyből nagy siker lett. Ezután az írónő egész életét az írásnak szentelte, és számos regénye jelent meg. Sikerébe azért tragédia is vegyült – depresszióval küzdött, három gyermeke közül az egyiket elveszítette, és a férje mentális egészsége is komoly kihívást jelentett. Mindezek ellenére, vagy éppen emiatt, könyvei csordultig vannak szeretettel és életigenléssel.


Miről is szól a könyv?
Az Anne otthonra talál egy több kötetes sorozat első része. A helyszín egy kis falu, Avonlea a maga zárt közösségével és színes karakterekkel. A falu élete fenekestül felfordul, amikor az idős Cuthbert testvérpárhoz megérkezik Anne, a különleges kis árva, aki minden tekintetben kilóg a sorból. Vörös hajú, szeplős, elvarázsolt lányka, akinek ami a szívén, az a száján. Anne tragikus múltja (ami valamelyest az írónő gyermekkorára emlékeztet) ellenére is csupa szív és csodálattal tekint a világra. A kötet arról szól, hogyan válik ennek a cserfes lánynak az otthonává Avonlea, és közben hogyan változtatja meg ő maga a kis közösséget. Anne komikus, sokszor balul elsülő kalandjai között mély tanulságokra bukkanhatunk. Felnőtté válásról, barátságról, álmokról, szeretetről és családról szól a regény, és az írónő mindezt egy olyan csodás, meseszerű köntösbe bújtatja, ami segít, hogy mindannyian kicsit újra gyermeki csodálattal tudjunk a világra nézni.

Számos okból szerettünk bele ebbe a történetbe. Anne ugyanis minden hibája ellenére – vagy épp azok miatt –, egy végtelenül szerethető karakter, aki szép lassan meglágyítja az őt körülvevőket. Rajta kívül még sok érdekes szereplő tűnik fel a lapokon: a kezdetben rideg és sarkos Marilla, aki a kötet végére már úgy tekint a kislányra, mint saját gyermekére; Matthew, aki különc agglegény, és mindig szívesen hallgatja Anne hihetetlen történeteit; Diana, a kebelbarát, akire Anne mindig is vágyott; Mrs. Lynde, a kotnyeles szomszéd és még sokan mások.

Aztán ott vannak Anne kalandjai, amelyekbe mindig valamilyen szerencsétlen véletlen folytán keveredik, de aztán a legtöbbször szerencsésen meg is ússza őket (kivéve talán azt a bizonyos hajfestős esetet). Kedves, szórakoztató, néha kicsit hajmeresztő kalandok ezek, és Anne mindből tanul és tanít másoknak is valamit.


És talán a harmadik a legfőbb indok, amiért szeretjük ezt a könyvet – a gyönyörű nyelvezete. Az írónő olyan csodásan írja le az évszakok változását a kis szigeten, hogy szinte a saját szemünk előtt virágoznak a gyümölcsösök és aranylik az októberi naplemente. Anne nagy szavai, különleges megfogalmazásai és gyermeki rácsodálkozása a világra pedig minket is emlékeztet arra, hogy ne feledjük el értékelni a minket körülvevő világ szépségeit.

A könyvből számos megfilmesítés és sorozat is készült, nem beszélve a többi kötetről, melyek végigkísérik Anne életét, így aki hozzánk hasonlóan beleszeretett ebbe a bájos világba és karakterbe, annak még nem kell búcsút intenie.

Mit viszünk magunkkal?
A sok apró tanítás mellett, amik e könyv lapjain rejtőznek, a legfontosabb, amit továbbviszünk magunkkal, az a világra való rácsodálkozás, amit ezentúl megpróbálunk mi is Anne-i szinten művelni – ahogy ő mondaná: “Hát nem nagyszerű, hogy annyi minden szeretnivaló van a világon?”

A könyv élő kibeszélőjét megtalálod Facebook oldalunkon.

Fotó: Emma