Már két hete, hogy az osztálytermek kiürültek, az iskolák ajtajai bezáródtak és a diákok egy csettintésre az online oktatás kellős közepén találták magukat, éppúgy, mint a tanáraik, akik igyekeznek átadni a tudást, csakhogy most a személyes kommunikáció az online térre szűkül. Középiskolában talán könnyebb áthidalni ezt az akadályt, de az általános iskolában, főleg az alsó tagozatban rettentő nehéz, sőt, a szülők nélkül lehetetlen. Sipos Niki tanítónőként mindent bevet, hogy másodikos csemetéinek minél hatékonyabban tudjon segíteni. A nappalijából stúdiót csinált és többek között online videókat gyárt nekik, ezzel is megkönnyítve a tanulást.
– Mit tartasz ebben a nehéz helyzetben elsődleges szempontnak?
– Bármennyire is nehéz, meg kell őrizni a nyugalmunkat, saját magunk miatt és a gyerekeink miatt is. A média sok negatív információt ont ránk, ami észrevétlenül beépül a tudatunkba, és szorongást vált ki bennünk. Próbáljunk szelektálni, a pozitív gondolatokat erősíteni magunkban, családunkban. Biztos, nyugodt légkörre kell most ráépítenünk az otthontanulást.
– De a szokatlan helyzet feszültséget vált ki mindenkiből…
– Ez így van, óriási a nyomás a gyerekeken, szülőkön és rajtunk pedagógusokon is. Ezért fontos, hogy megteremtsük a „nyugalom szigetét”, így a gyerekek is könnyebben tudnak alkalmazkodni a kialakult helyzethez. Jelen pillanatban ez az első, amit tehetünk.
– A tanárok online tanítanak, miközben a rendszert még ők is tanulják. Mire kellett odafigyelni, amikor az újfajta oktatás elveit felépítettétek? – Nyilvánvaló, hogy az összes gyerek első osztályos és minden felnőtt kezdő ezen a terepen. Az ismeretlentől tartunk, a kialakult helyzet szokatlan, rengeteg új van még benne. Épp ezért fontosnak tartom a kölcsönös együttműködést, a türelmet és a rugalmasságot tanár és szülő részéről egyaránt. Gondolok itt például a leadott tananyag mennyiségére, a házi feladat beküldésének határidejére, az esetleges eszközhiányok felmerülésére vagy a dolgozó szülők időbeosztásának figyelembevételére is. Ez egy összetett folyamat, most még nagy a zavar, de szép lassan a helyére fog minden kerülni, és reméljük zökkenőmentesen fog működni mindkét félnél.
– Hogyan fogod megoldani az online oktatást?
– Mindenféleképpen kell egy közös felület, ahol a szülőkkel gördülékenyen tudunk kommunikálni. Ezek általában a különböző Facebook-csoportok, illetve vannak virtuális osztálytermek is (Classroom, Discord), ahol a diákokkal lehet kommunikálni írásban, vagy egyszerre lehet online, élőben is órát tartani. Illetve ott a kötelezően használt Kréta e-napló is.
– Az értesítések hada érkezik, a telefon állandóan csipog, újabb és újabb programokba kell regisztrálni. Le lehet ezt egyszerűsíteni?
– Nem egyszerű, hiszen a különböző internetes oldalakon zúdítják ránk az alkalmazásokat, programokat. El lehet veszni bennük, olykor tényleg követhetetlen. Először is át kell gondolni, hogyan tudnánk az adott anyagot a leghatékonyabban átadni és ehhez melyik program lesz megfelelő. Mivel többségükhöz kell regisztráció, így erre külön figyelni kell. Senki sem szeretné, ha a szülők, gyerekek elvesznének a rengeteg belépőkód között. Szerintem vagyunk annyira kreatívak – mi, pedagógusok –, hogy meg tudjuk oldani nagyszerű, de egyszerűbb feladatokkal, eszközökkel az online oktatást. A tárházunk óriási, csak megfelelően és okosan kell használni, vagyis most erőteljesen kell alkalmazni a szelektálás képességét.
– Mire számíthatnak a gyerekek, hogyan lesznek az órák az online térbe átemelve?
– Az új órarendekben csökkentett óraszámban szerepelnek a tantárgyak. Ez nem azt jelenti, hogy a tananyagot most fele annyi óraszámba zsúfoljuk bele a gyerek fejébe, hanem hogy a kiosztott feladatok mennyisége és megoldási ideje egyensúlyban legyen a tanulók életkori sajátosságaival, terhelhetőségükkel, képességeikkel. A gyerekek az adott napon, az adott idősávban megkapják a tananyagot a hozzájuk tartozó feladatokkal, videókkal, magyarázatokkal, vagy online órán vesznek részt. Majd ha elkészültek, lefényképezve küldik vissza egy rugalmas határidőre. Ezzel a helyes időbeosztást, felelősséget is erősíthetjük bennük.
– A szülőkre rengeteg feladat fog hárulni, valójában nekik kell tanítani a gyerekeket?
– Ez így igaz, a szülők segítsége nélkül a kisebbek biztosan nem fognak egyedül megküzdeni a feladatokkal, még akkor sem, ha mi végig ott vagyunk virtuálisan mellettük. Eddig mi voltunk a pótanyukák, most ők lesznek a pót-tanítónénik. Egy egész munkafolyamatot kell majd levezetniük és ellenőrizniük. Nyilván a szakszerű ellenőrzés, visszacsatolás a mi feladatunk marad. Ezen kívül egy 1-2. osztályosnak megerősítésképp szüksége van arra is, hogy lássa a tanító nénijét. Ne féljünk használni a kamerát, a videókészítő programokat, a videochatet. Elsőre elég idegen, nézel a kamerába, és egyetlen lelkes tekintet nem néz vissza rád, de a siker szempontjából elengedhetetlen. Én is folyamatosan gyártom a videókat, amiket bármikor vissza tudnak nézni, ha elakadtak, újrakezdhetik, így a tanulás gördülékenyebben megy. Tudom, hogy többünknek fontos ez, és élünk is ezzel a módszerrel.
– Mit tanácsoltál a szülőknek, hogyan nézzen ki a gyermekek napirendje?
– A napirend fontosságára nem lehet elégszer felhívni a figyelmet, hiszen abban körvonalazódik az otthon töltött idő. Ez már egy támpont lehet, hogy ne vesszenek el a napi teendőkben, illetve hivatkozni is tudnak majd rá akár a szülők, akár a gyerek. Ezekben egyaránt megjelenik a tanulásra szánt idő, játék, mindennapi teendők elvégzése is. Ha a gyerekek megkapták a tanuláshoz szükséges anyagot, érdemes a lehetőségekhez mérten minél hamarabb megcsinálni azokat, még ha a visszaküldésre hosszabb időt is kaptak. Ne hagyják az utolsó pillanatra! Így elkerülhető a leckék felhalmozódása, illetve számunkra is jobban nyomon követhető.
– Az online oktatás egyik hátránya, hogy a gyerek leragadhatnak a kütyük, illetve a gép előtt. Mit javasolsz ennek elkerülésére a szülőknek?– Egy beszélgetés során gyereknyelven érdemes elmagyarázni, hogy a technikai eszközök most a tanulást szolgálják. Felfordult a világ, most a gép az iskola „épülete”. Normál esetben sem tudunk és nem is lehetünk mindig az iskolában, otthon visszahúzódhatunk. Jelen esetben legyen ez egy könyv vagy egy társas. A napirendben a szabadidős, pihenős sávnak lehet akár ez egy kritériuma: csak gépmentes lehet.
– Mit tapasztalsz, a tanárok meg akarják mutatni, hogy ők mi mindennel tudják bombázni a diákokat vagy belátják, hogy a kevesebb néha több?
– Gondolkozzunk reálisan! Ha bombázzuk őket, az nekünk is plusz munka. Ha tudom, hogy nekem sok, miért adnám a gyereknek is? Mi sem akarunk elveszni a sok ki- és visszaküldött anyag között. Ráadásul a pedagógusoknak is van családjuk, iskoláskorú gyermekeik, akikkel szinten tanulni kell most otthon. Legyen kevés, de remek feladat az adott tananyaghoz. Igen, plusz munkát jelenthet néha a megfelelő kikeresése, de ez fog megtérülni igazán. Szóval a kevesebb, néha több! Munkatársaimat ismerve ők is ezt a vonalat követik.
Ha eddig nem volt idő olvasni a gyerekeknek, most biztosan lesz… Mit javasolsz, milyen könyvek kerüljenek elő?
– Erre tudod mit mondanék…?! (nevet) Hát a Mantyusok! De bármi, ami szórakoztat, kikapcsol és lélekmelegítő.
