Mennyire életszerű, hogy egy kalocsai tanárnő az általa választott kötelezőolvasmányhoz készített feladatsorából egyszer csak kiadott munkafüzet lesz? Mindez úgy, hogy a Nikinek esze ágában nem volt a feladatokat kiadni, hiszen azért készítette, hogy a gyermekek élvezzék a könyv feldolgozását és közben tanuljanak is. Akkor mégis, hogyan születettek meg Sipos Nikolett munkafüzetei Bosnyák Viktória Mantyusok könyvsorozata mellé? A puszta véletlennek köszönhetően vagy a gyermeki kíváncsiságnak? Kiderül!
– Miután kijöttünk a kiadótól kezemben a saját kis műveimmel, beugrottunk egy könyvesboltba megnézni, hogyan mutat a polcon. Boldog voltam, bár még most is nehezen hiszem el, hogy ez az én kezem munkája. Budapesten találkoztam is az írónővel, egymásnak dedikáltunk egy-egy példányt, igazán felemelő érzés volt.
A régi kötelező olvasmányok helyett, Niki valami modern, újszerű könyvet szeretett volna a gyerekekkel olvastatni.
– Olyan mesekönyv után kutattam, amit szívesen vesznek a kezükbe a tanítványaim, élvezik az olvasást, mert a történet magával ragadó és közel áll hozzájuk. A gyerekkönyvtárban a hatalmas könyvespolcon igyekeztem megtalálni azt, ami leginkább nekik szól. Bosnyák Viktória Mantyusok című kötetei fogtak meg igazán. Az írónő komoly témákat dolgoz fel: a szelektív mutizmus, a szegénység és az ebből fakadó kirekesztettség kerül az első két mesekönyv középpontjába, a harmadik kötet pedig az iskolai bántalmazásról szól. Ezek mind a gyermekek lelkét érzékenyítik.
A kötelező olvasmányok is lehetnek izgalmas történetek.
– A könyv olvasása nem arról szól, hogy végigrohannak rajta, két nap múlva már nem is emlékeznek rá, hanem feladatokat oldunk meg hozzá, megvitatjuk a felmerülő kérdéseket, véleményeket osztunk meg egymással, így lehet a gyermekeket igazán fejleszteni. Ezt élvezik ők is, olyannyira, hogy az egyik olvasás órát kineveztük Mantyusos órának.
A Mantyusok könyvek beszippantották a gyermekeket, úgy, hogy észre sem vették közben mennyit tanulnak a feladatokból.
– Minden hétfőn kérdezték: „Most ugye Mantyusos órát tartunk Niki néni?”  Alig várták, hogy folytassuk a történetet és újabb részt dolgozzunk fel. Együtt olvastuk a könyvet, minden egyes fejezethez készítettem nekik izgalmas feladatlapot, amik a könyv tartalmához kötődnek, közben pedig fejleszti az írás és számolási képességet és persze egy csomó rajzos feladatot találtam ki nekik. A szülők biztosan zokon veszik, hogy éppen ezt a könyvet választottam: most mindenki kutyust szeretne otthonra. (nevet)
Ha Niki a gyerekek kívánságát nem teljesítette volna, nem figyel fel rá a könyv írója.
– A gyerekek kitalálták, hogy szeretnének találkozni az írónővel és feltenni neki azokat a kérdéseket, amiket az egyik feladatlapban megfogalmaztak. A kérdés így hangzott: ha találkoznál Bosnyák Vikivel, mit kérdeznél tőle? Beleélték magukat, én pedig írtam Vikinek, aki felajánlotta, hogy Skypon szívesen csatlakozik az óránkhoz. A picik úgy tudták, hogy mesét fogunk nézni az interaktív táblán, majd egyszer csak csöng a telefon: Bosnyák Viki hív. Ujjongtak és bombázták az írónőt a kérdéseikkel. Viki kíváncsi volt, milyen feladatok készültek a könyvéhez és annyira megtetszett neki, hogy továbbította is a kiadónak, aki ugyancsak látott benne fantáziát. Ha a gyerekek nem kérik, hogy hívjuk fel Vikit, akkor a saját feladatlapjaimból nem készülnek komplett munkafüzetek a könyvhöz.
A téli szünet Mantyusok kalandjairól szólt.
– Felkértek, hogy készítsek mind a három könyvhöz elsősöknek és másodikosoknak szóló feladatgyűjteményt, amiben szövegértési, grammatikai, matematikai és kreativitást ösztönző feladatok is szerepelnek. A téli szünetben ezeket gyártottam, volt olyan, amikor azt éreztem képtelen vagyok több feladatot kitalálni, de aztán átlendültem és újra jöttek az ötletek.
Amikor a papírra vetett rajz nyomtatásba kerül…
– A könyvek külleme az én stílusomat tükrözik, a saját ötleteim alapján készültek el. A feladatok kitalálása is sok energiát vett igénybe, a szerkesztés viszont számomra is rejtegetett újdonságot. A legapróbb részletekre igyekeztem odafigyelni, a színeknek és a formáknak is jelentőségük van, a grafikai anyagokat mindig úgy választottuk ki, hogy a könyvek tartalmához és stílusához is egyaránt passzoljanak. Volt olyan is, hogy a könyv borítóján lévő kutyát lerajzoltam és beleépítettem egy feladatba, aztán elküldtem a szerkesztőségbe, ahol teljesítették a kérésemet és belekerült a végleges anyagba. A kiadó is rengeteg ötletet adott, közösen álmodtuk meg a munkafüzeteket.
A saját, kreatív feladatok mindig izgalmasabbak, mint a kész minták.
– Ritkán használom a tankönyvekhez ajánlott munkafüzeteket, inkább én állítok össze minden egyes órára saját feladatlapot, így volt ez a Mantyusok könyvnél is.  Hajnalokig ülők az íróasztal felett és szerkesztem az anyagokat a saját ízlésem szerint, az általam megfogalmazott kérdésekkel. Stócokban állnak a feladatok az asztalomon. Én már egy komplett munkafüzetet adhatnék ki a tankönyvekhez (nevet). Csak úgy fekszek le nyugodtan, ha azt érzem az összes tudásomat és kreativitásomat beletettem a következő nap óráiba.

Szerző