Nem olyan régen még természetfeletti erőnek és főleg a nőkre jellemző, általuk emlegetett kitalációnak tekintették azt a bizonyos hatodik érzéket – vagyis a belső hangot, az intuíciót. Vajon csak mendemonda a híres női megérzés? És vajon rendelkeznek-e a férfiak is ezzel a képességgel? Ma már a tudomány által is bebizonyosodott, hogy létező dologról van szó.
Az érzékszerveink segítenek abban, hogy információt gyűjtsünk a körülöttünk lévő világról. Ma már a látáson, halláson, szagláson, ízlelésen és tapintáson túl többek között a hőérzékelést, az egyensúly-érzékelést és a fájdalomérzékelést is ide soroljuk. Léteznek tehát más forrásaink is az öt érzékszervünkön kívül, amelyekkel „letapogatjuk” a környezetünket.
Rengeteg elmélet forog közszájon erről a témáról. Van, aki úgy gondolja, hogy kizárólag a józan ész vezérelte logikus gondolkodás működik, minden más képzelgés. A másik tábor épp ellenkezőleg: hisz a megmagyarázhatatlanban, és különböző „furcsaságokat” érzékel.
Vörös hajú, fehér bőrű, szeplős kislányként gyakran hallottam a „jó, hogy nem a középkorban éltél, az ilyeneket akkor máglyára vetették ” megjegyzést. Mindig is jól működő megérzéseim csak megfűszerezték „boszorkány típusú” külsőmet. A délszláv háború kezdetekor Eszéken éltem. A barátnőimmel éppen sétálni indultunk, amikor egy hirtelen rám törő késztetés miatt inkább villamosra szálltunk. Ez volt a szerencsénk! Épp az a 15-20 perc előny, amit így szereztünk, mentette meg az életünket – ugyanis egy lövöldözés kellős közepébe csöppentünk volna, ha gyalog érkezünk a célunkhoz. Nem hiszem, hogy ez boszorkányság. Valakinek kifinomultabb a hallása, másnak a látása, nekem a hatodik érzékem. Ez nem természetfeletti képesség, hanem egy tanulható, fejleszthető érzék. Nincs kizárva, hogy a középkorban máglyán végeztem volna, de nincsenek mágikus képességeim, egyszerűen fejlett intuícióval rendelkezem.
Sokan rálegyintenek, de biztos vagyok benne, hogy nem csak nálam működik kifinomultan a hatodik érzék. Előfordul, hogy nem tudjuk megindokolni, hogy miért érzékelünk valamit úgy, ahogy. „Egyszer csak olyan érzésem volt, mintha…” „Magam sem tudom, miért mentem arra, amikor más útirányon szoktam közlekedni…” „Szembe jött velem valaki, akiről azt hittem, hogy egy rég nem látott ismerősöm. Nem ő volt, viszont a következő sarkon tényleg felbukkant.” Ismerős helyzetek? Legalább egyszer mindenki hallotta már magában azt a bizonyos belső hangot, amely valaminek a megtételére sarkallta, vagy arra figyelmeztette, hogy ne bízzon meg egyes emberekben.
Honnan jönnek ezek az ösztönös megérzések? Az agyunkban évekig halmozódnak a különböző benyomások és emlékek, amelyek aztán a tudatalattink rétegeiből egyszer csak a legváratlanabb helyzetekben szólnak hozzánk. Így keletkezik az első benyomásunk valakiről, és így döntjük el márl az első másodpercekben, hogy szimpatikus számunkra vagy sem. Minél több tapasztalattal és tudással rendelkezünk bizonyos területeken, annál fejlettebbé válik az intuíciónk is. Gyakran jelentkezik intenzív előérzet, megérzés formájában, amit nem tudunk figyelmen kívül hagyni, mert a testünk is reagál rá. Ha hirtelen lúdbőrösök leszünk valakitől vagy valamitől, esetleg gyomorgörcs, kellemetlen testi érzet lép fel, olyankor a belső hangunk szólal meg. Ez az érzés annyira intenzív lehet, hogy képtelenek leszünk figyelmen kívül hagyni – ilyenkor gondolkodjunk el rajta, hogy vajon mi váltotta ki. Ez egy olyan mély tudás bennünk, amelynek nem is vagyunk a tudatában.
A nőknél valóban könnyebben működnek a megérzések. Ennek nagyon egyszerű oka van: mi, nők érzékenyebben vesszük a környezetünk jelzéseit. Meghallgatunk másokat, odafigyelünk rájuk, és egyszerűbben gyakorlottabbak vagyunk a nonverbális kommunikációban. Általában ugyanez igaz az érzékenyebb és a kíváncsibb természetű emberekre. Mindennek köze van az empátiához is, amikor átérezzük a másik belső történéseit. Az agyunk bal féltekéje elemez, ír, olvas, beszél, a jobb pedig érez. Itt található ugyanis az érzelmeink központja. Az intuíciók az agyunk ezen részei közötti komplikált összeköttetésekből erednek. Mivel a nők idegrendszere könnyebben köti össze a két agyfélteke funkcióit, ezért ők kifinomultabb hatodik érzékkel rendelkeznek, mint a férfiak.
Nem állítom, hogy az intuíció mindig a helyes irányba terel minket. Előfordul, hogy pontatlan tudáson alapul, vagy erős érzelmekkel színezett, így idézve elő a tévedést. Ugyanúgy, mint ahogyan félreérthetünk, félrehallhatunk valamit, ez az érzékünk is becsaphat bennünket. Éppen ezért ajánlatos úgy használni, mint egy mankót. Amikor a logikus gondolkodástól függetlenül, valamilyen megmagyarázhatatlan sugallat által, ösztönből hozunk meg egy döntést, az gyakran rizikós. Hogy végül is az eszünkre vagy a belső hangunkra hallgatunk-e, az teljesen egyéni. Az a fontos, hogy egyiket se zárjuk ki. A végső döntés előtt figyeljünk a belülről feltörő üzenetekre is, mert ezek nélkül elvesznénk az információk áradatában.
A hatodik érzék tehát a valóságnak az a belső megélése, amely túlhaladja a logikus magyarázatokat. Ilyenkor gondolkodás nélkül ugrik be egy érzés vagy jön egy villanásszerű sugallat, amit nem tudunk megindokolni – belülről érkezik egy külső hatás következtében. Ez egy velünk született képesség, amelyet életünk során folyamatosan fejleszthetünk.
Első lépésként, ha képesek vagyunk időnként a külvilág zajait kizárva elcsendesedni, akkor megtanulunk belülre látni és hallani. Fontos az is, hogy értő figyelemmel szemléljük a környezetünket, mert ezáltal gyűjtünk információt, ami bővíti az ismereteinket. Az empátiánk fejlesztésével könnyebben ki tudjuk találni mások érzéseit, szándékait és gondolatait. Azonban a szavak mellett lássuk mások testbeszédét is – olvassuk a test jelzéseit, és próbáljuk megfejteni azokat. Figyeljünk az álmainkra, valamint azok üzeneteire. A hatodik érzéket kitűnően fejleszti még az ellazulás és az új dolgokra irányuló kíváncsiság, nyitottság. Ha megtanuljuk tudatosan irányítani a figyelmünket, és elterelni az adott problémáról, akkor agyunk tudat alatt tovább fog dolgozni a megoldáson, ami egy váratlan pillanatban egy megérzés vagy sugallat által, a belső hangunkon keresztül könnyen tör majd a felszínre.
