Ő az, aki a Jelenlét-podcast adásaink „ráncfelvarrását” végzi, vagyis a beszélgetések végleges formája az ő keze munkája. Az adások vágásán kívül, ha ideje engedi, akkor interjút készít a magazinnak, és ha éppen megszállja az ihlet, akkor csak úgy „kigurul” a tollából egy APUlzív-cikk. Apás írásai tőle megszokottan nem idealizálják az apalétet, hanem minden boldog és aggodalommal teli pillanatával együtt tárja az olvasók elé. Ő a szavak embere, aki a csoporttalálkozók hangadója, és kifogyhatatlan ötleteire mindig számíthatunk.


Mire tanított meg a kislányod, Lorka?
Rengeteg dologra, aminek a töredékét sem írtam meg a magazin #APUlzív rovatában, de ami késik, nem múlik. Viszont sokat mesélek róla az És boldogan éltek podcastban. Talán a legfontosabb, amit Tőle tanultam, hogy mennyi mindent nem tudok még magamról, és hogy minden nap egy kicsit jobbá válhatok önmagam korábbi változatánál, legalábbis törekszem rá.
Melyik táplálkozási tanácsot fogadtad meg Diától, a feleségedtől, amit a mai napig betartasz?
Sajnos sokkal kevesebbet, mint kellene, annak ellenére, hogy ő dietetikus, szóval tudja, hogy miről beszél! (Erről egyébként többször írt az Impulzívban is.) Amit napi szinten tartok, hogy növényi tejjel iszom a kávémat, és cukor helyett mézet teszek bele, vagy ha az nincs, akkor a korábbi cukormennyiségnek csak a töredékét. Az édességet igyekszem tudatosan kerülni, ami persze nem jelenti azt, hogy ha februárban előkerül itthon egy mikuláscsomag, akkor a benne talált télapó túléli a találkozást. Azért a spájzot nem forgatom fel érte.
Hol etted életedben a legfinomabbat?
Ez nehéz kérdés, mert igazából nem vagyok az a „minden falatot kiélvező” típus, csak egyszerűen bírom, ha finom étel kerül elém, amiről – Hadházi László szavaival élve – indokolatlanul áramvonalas testem is árulkodik. De pizzából – emlékeim szerint – Rómában ettem a legfinomabbat, bár ezzel az olasz étellel Kalocsa is elkényeztet bennünket.
Mit mutatnál meg egy idegennek Sopronból?
Az éjszaka kivilágított Szent Mihály Templomot, mégpedig a párom szüleinek a lakáserkélyéről. Aztán persze testközelből is, mert gyönyörű. Imádom az óváros és a Várkerület hangulatát – éjjel-nappal… Valahogy így képzelem el a középkori Párizst. Aztán megmutatnám a Deák Étterem teraszát nyáron vagy a Lenck-villát a Múzeumok Éjszakáján, de a néhány éve felújított Elit Mozi erkélyéről is élmény filmet nézni.
Kivel készítetted eddig a legütősebb interjúdat?
Ez nagyon nehéz kérdés… Meg sem tudom saccolni, hogy több mint egy évtizedes rádiós és újságírói munkám során hány interjút készítettem, de a téma közelsége miatt talán Monte Pittmannel, Madonna tanárával, gitárosával és dalszerző társával sikerült olyan beszélgetést és történeteket rögzítenem, amik élményszámba mentek. Szintén a rádiónak készítettünk anno egy Magyaróra nevű műsort, amiben életútinterjúkat mutattunk be, és szerintem a Kovács Katival, Somló Tamással és Csepregi Évával felvett anyagaink is igazán ütősre sikerültek. Bár nem interjú, de életre szóló élmény volt, amikor néhány éve Kalocsán vezettem pódiumbeszélgetést Vámos Miklóssal, a ma élő, számomra legnagyobb kortárs íróval. Ahogy Márquezzel, úgy vele kapcsolatban is megfogadtam, hogy minden évben legalább egy könyvét elolvasom. Az impulzívos interjúk közül a dr. Shawfar Adellal készült beszélgetést szerettem nagyon, mert szinte regénybe illő életutat tudhat már most maga mögött, de ha a podcastok közül kellene válogatni, akkor máig a Zacher Gáborral készült adást érzem kifejezetten erősnek, illetve a dr. Kádár Annamáriával felvett interjút.
Mi az, amit megtanultál magadról a Kádár Annamáriával készült beszélgetések során?
Először is, hogy igenis validálni kell a magunk és mások érzéseit, amit én nem tudtam magától értetődően megtenni. Ezt Anna olyan sokszor és sokféleképpen elmondta, hogy ma már tényleg a részemmé vált, és hiszem, hogy több lettem általa! Aztán azt is megtanultam tőle, hogy tudok annál sokkal türelmesebb és rugalmasabb lenni, mint azt eddig bármikor elhittem magamról. Anna kétszáz százalékos fordulatszámon pörög, és nonstop mozgásban van az élete, így ahhoz, hogy minden második héten megjelenjen a közös podcastunk egy új résszel, mindkettőnk részéről komoly tervezést, és nem elhanyagolható mennyiségű rugalmasságot követel. Ezt a „lazulást”, amit e tekintetben tanultam tőle, az életem más területére is igyekszem ráhúzni, több-kevesebb sikerrel.
Három kötet, melyek életed könyvei lehetnének…
Vámosról és Márquezről már esett szó, őket most ebből a sorból kihagynám. Ha egy „kötetként” említhetem, akkor a Harry Potter-sorozat, aztán Bulgakovtól A Mester és Margarita, és a kalocsai kortárs írótól, Cserenkó Gábortól a Nem veled nevetek című „megfigyelésgyűjtemény”. Ez volt az első könyv, aminek a hátoldalára felkerült a nevem, mint ajánló, és ez kimondhatatlan büszkeséggel töltött el, és tölt el ma is. Annál is inkább, mert Gábort is a legtehetségesebb mai írók között tartom számon – minden kötetét olvastam, ismerem, szeretem.
Melyik irodalmi korszak a legpezsdítőbb számodra?
A XX. század világ- és magyar irodalma: Hemingway, Bulgakov, Kafka, Orwell, Örkény, Ady, Németh László, Szerb Antal, Szabó Lőrinc, József Attila, Kertész, Dragomán… Alig várom, hogy ezt az érát taníthassam az irodalomórákon, bár sokukra méltatlanul kevés idő jut.
Ha találkozhatnál Madonnával, mit kérdeznél meg tőle?
Ha feltételezhetném, hogy őszinte választ kapok (ami az ő esetében szerintem kizárt, mert minden nyilvános megmozdulásával az imidzsét építi) azt kérdezném, hogy mit tart élete legelhibázottabb döntésének. (Azon kívül, hogy állítólag felkérték a Mátrix főszerepére, de nem fogadta el és ezt ma már sajnálja.) Annál is inkább, mert mindig azt hangsúlyozza, hogy nem bánt meg semmit, amit tett.
Ha eltűnne az egész Madonna-gyűjteményed, melyik darabját szereznéd vissza bármi áron?
Egy fémdobozban jelent meg, az Admiration című albuma, amin olyan dalok vannak, amiket még a híressé válása előtt énekelt fel egy európai DJ-nek. Nem különösebben értékes lemez, de az első volt Madonnától, amit ráadásul a néhai nagymamámtól kaptam, amikor még nagy szám volt, hogy van saját CD-lejátszód, ami szintén az ő ajándéka volt. Egyébként a mama volt a második anyám, így a legkülönlegesebb, legdrágább darabnál is értékesebb számomra ez az album. De senkinek nem ajánlom, hogy rákeressen és meghallgassa, mert szörnyen rossz!
Mi lenne számodra az álommeló?
Kizárólag irodalmat tanítani, de a tanársággal járó minden adminisztrációs és egyéb feladat nélkül. Aztán ott van az És boldogan éltek podcast gyártása Annával – szeretném minden időmet és energiámat erre szánni. Imádom ezt a projektet!
Melyik napodat élnéd újra?
Amikor az adventi időszak közepén felvettük a kislányommal az első karácsonyi „házi rádióműsorunkat”, amit aztán szétküldtünk meglepetésként a családtagjainknak, barátainknak. Minden pillanata, a fények, az illatok, az érzések… Az egésznek minden egyes másodperce itt van a fejemben, és már a gondolatára is elmosolyodom.
Kinek a bőrébe bújnál egy napra?
Valakinek, akinek ereje, hatalma és eszköze is van megteremteni azt, ami a következő kérdésre adott válaszom.
Ha lenne egy varázspálcád, mit változatnál meg a világban?
Varázsolnék valamiféle közös tudatot, amivel semmi más célom nem lenne, minthogy békében osztozzunk ezen a nyomorúságos világon, amiben élünk, anélkül hogy kiirtanánk magunkat és egymást. Három évvel ezelőtt még biztosan nem ezt kívántam volna, de teljesen őszintén mondom, hogy ma nincsen ettől nagyobb kívánságom.

Fotó: Panna