Katona Gyöngyi – Égi fűz

Égi fénynek szikralángja,
Fűz ágait fény babrálja.
Hullám csobog, cseppben tenger,
Merre nézel, csillámfény kel.

Égi fénynek szikralángja,
Tüzes szekér útját járja.
Merre halad, sziporkázza,
Fényremény kél, ég országa.

Égi fénynek szikralángja,
Öreg füzet vízben látja.
Hullám csobog, licseg- locsog,
Csillám csobban, álmodozom.

Égi fűznek csillan ága,
Szent az áldás, szálljon rája!
Arcod ragyog, Isten üzen,
Menj az úton, rezdületlen!

Égi fűz!
Mennyei tűz
Lelkedbe tűz.
Minden gondot elűz.

Fotó: Dusnokiné Erika

„Pontosan négy éve, 2015 novemberében kezdtem el verseket írni. Egyik reggel arra ébredtem, hogy költő lettem. Éreztem. Persze az első versikék még ügyetlenek és kezdetlegesek voltak, de szívből szóltak. Viszonylag későn, a 49. születésnapom után kezdtem el írni, csak úgy, a magam szórakoztatására. Önkifejezési kényszer volt ez, ami felettébb szórakoztatott. Az írás boldoggá tesz, kreatív cselekvés számomra. Felszabadít és megszabadít. Megoszthatom vele örömömet, és segít megszabadulni a bánattól. Sokszor gyógyító ereje van. A lélek, az elme és a szív játéka. Amikor írok, teremtek, és alkotni jó dolog.”

Szerző