A babavárás ideális esetben egy csodákkal teli időszak a nő életében. Ám a pici érkezésére nehéz teljesen felkészülnie a leendő édesanyának, hiszen rengeteg ismeretlen és nem várt esemény, probléma, valamint érzés nehezítheti meg számára ezeket a különleges hónapokat, különösen akkor, amikor az első gyermekét várja. Szerencsére ma már olyan lehetőségek állnak a kismamák rendelkezésére, melyek nemcsak testileg, de lelkileg is segítik őket ezen az izgalmas és néha félelmetes úton. Ilyen támogató módszer az anya-magzat kapcsolatanalízis, melynek segítségével a leendő édesanya már a várandósság ideje alatt kapcsolatot, sőt kötődést tud kialakítani a babájával, melynek számos pozitív hatása lesz a gyermeke élete során. A terápiás folyamat elvéről és gyakorlatáról a Budai Termékenységi Centrum csapatának tagját, Barta Zsuzsanna klinikai szakpszichológust, anya-magzat kapcsolatanalitikust kérdeztük.
– Mi az anya-magzat kapcsolatanalízis módszerének a lényege?
– Az eljárást két magyar pszichoanalitikus, Hidas György és dr. Raffai Jenő dolgozta ki az 1990-es évek végére, annak felismerését követően, hogy a várandósság alatt folytatott terápia nemcsak a kismamára van jótékony hatással, hanem születendő gyermeke lelkiállapotára, közvetetten pedig személyiségfejlődésére is. Az anya-magzat kapcsolatanalízis egy pszichoanalitikus elméleti alapokon nyugvó terápiás módszer, amely mintegy befektetés az édesanya és gyermeke közötti kapcsolatba. A folyamat során egy alapos, akár több alkalmas interjú alkalmával a szakember felveszi az anamnézist, miközben megismeri a kismama élethelyzetét, múltját, családfáját, valamint a babát érintő transzgenerációs hatásokat, hogy aztán hétről hétre, egészen a szülésig segítse az anyát a magzatával való, relaxált állapotban történő kapcsolatfelvételben.
– Hogyan képzeljünk el ezt a gyakorlatban?
– A terápia során ebben az ellazult állapotban feljövő tudattalan tartalmak értelmezése, átdolgozása, valamint az esetleges elakadások rendezése történik. Mivel ezek felszínre kerülése akár fájdalmas, nehéz érzésekkel is járhat, ezért átmenetileg megterhelő állapotot (regressziót) idézhet elő a kliensnél. Mivel a várandós nők eleve egy hormonálisan megalapozott, pszichológiailag nagyon érzékeny és sérülékeny állapotban vannak, ezért esetükben fokozottan fontos az odafigyelés és a megfelelő szakértelem. A folyamat végén, a szülést megelőző, utolsó hetekben az anya-magzat páros strukturált szövegek mentén kap lélektani felkészítést a szülésre-születésre.
– Mikor érdemes a kapcsolatanalízist segítségül hívni?
– Amikor a várandós kismama dolgozni szeretne egy témán a magzatával, illetve a szüléssel kapcsolatban. Például a gyermeke érkezésére való felkészülés során szeretné megérteni, valamint kezelni a várandósság alatt fellépő félelmeit, szorongásait, vagy az esetlegesen megjelenő bűntudata hátterét. Hasznos lehet a módszer akkor is, amikor az anya egy traumatikus szülésélmény után, vagy a családi történetben előforduló szülés körüli komplikációk miatt szeretne felkészülni a következő gyermeke érkezésére, esetleg egészségügyi problémái alakultak ki.
– Milyen hozadékai vannak a módszernek?
– Az édesanya feszültségoldása, anyai kompetenciájának erősítése, valamint már a szülés előtt a babájával való mélyebb szintű kapcsolatfelvétel, a kettejük közötti kötődés kialakítása mind az anya-magzat kapcsolatanalízis adta eredmények, lehetőségek.
A módszer megtanítja a kismamát intuitív, azaz megérzésen alapuló módon kapcsolódni a gyermekéhez, ezáltal megkönnyíti az anyává válásának folyamatát. Azok az édesanyák, akik képesek befelé figyelve meglátni ennek a kapcsolódásnak a jelentőségét, a babával együttműködve magát a szülés folyamatát is könnyebbnek élik meg, és utána is egyszerűbb számukra ráhangolódni a babájuk személyére, jelzéseire, igényeire.
A terápia során létrehozott, az anya és magzata között kölcsönösen átjárható kötődési térben lehetőség nyílik a kettejük közötti kötődés kialakítására, a tudattalan folyamatok megfogalmazására, valamint az élmények megosztására. Ezáltal nő az édesanya érzékenysége gyermeke jelzései iránt, mellyel párhuzamosan az anyai kompetenciaérzése és belső erőforrásai elérhetősége is fokozódik.
– Miért fontos, hogy az édesanya szeretetteljes kapcsolatot alakítson ki a magzatával?
– Alessandra Piontelli olasz pszichoanalitikus magzatmegfigyelései során bebizonyította, hogy a babáknál már a várandósság kezdetén élénk lelki folyamatok figyelhetők meg, valamint a méhen belüli életük és a születés utáni viselkedésük között folytonosság van. A picik emlékeznek ugyanis az édesanyjuk hasában megélt tapasztalataikra, és ezeket az élményeket az életük során dolgozzák fel. Piontelli azt is igazolta, hogy a babák lelki működését a szüleik alakítják, és ezek a korai bevésődések bizony alaposan befolyásolják a gyerekek későbbi lelki fejlődését.
– Mit élhetnek át a kismamák a módszer segítségével?
– A kutatások során az is igazolódott, hogy a magzat a többszörösét érzékeli és tudja az általa megmutatottnál, hiszen édesanyja érzelmi-lelki állapota a mama hangján, izomfeszülésein és hormonális változásain keresztül eljut hozzá.
Mégsem kap elég figyelmet az, hogy a baba mit él meg a méhen belül, illetve az sem, hogy az anya hogyan képzeli el a testében fejlődő magzatát. A kapcsolatanalízis módszere ezeket a belső képeket segít előhívni, felerősíteni, tudatosítani.
– Mit tapasztalhatnak meg a szülés utáni időszakban azok a nők, akik részt vettek a terápián?
– A várandósság alatti anya-magzat kapcsolódásnak egyértelműen pozitív hatása van a kismamára és a születendő babára, valamint kettejük kapcsolatára – tulajdonképpen együtt készülnek fel a közös életükre. A terápiában részt vevő édesanyák könnyebben vehetik az új szereppel járó bizonytalanságokat, gyorsabban ráhangolódnak az újszülöttre, és így hamarabb megtanulják megérezni és megérteni a baba szükségleteit. A kapcsolatanalitikus babák pedig az elmondások szerint kiegyensúlyozottabb életkezdettel jellemezhetők, kevesebbet sírnak és nyugodtabban alszanak.
– Hogyan jön létre, és miként működik a kapcsolat az édesanya és magzata között?
– A kettejük közötti kommunikáció feltétele a közös, kölcsönösen átjárható, azaz oda-vissza irányú kötődési tér kialakulása, melyen keresztül az anya ráhangolódik a babájára: testérzetek, képek és egyéb érzékszervi csatornákon keresztül érkező üzenetek, gondolatok formájában érzi őt, valamint az érzéseit, melyeket aztán lefordít magában. A kialakult érzelmi-tudati kötődési térben minden kapcsolati vonatkozású esemény megbeszélhető, vagyis a magzat érzései éppúgy megoszthatóvá válnak az édesanya felé, mint az anya mentális állapota a pici számára. Ilyen módon a kismama és babája együtt jutnak el a kapcsolódástól a kötődésig.
– Vannak újabb lehetőségek a kapcsolatanalízis módszerében?
– Az eljárást bemutató, 2002-ben megjelent Lelki köldökzsinór című könyvben dr. Raffai Jenő azt írja: „a módszer még mindig fejlődésben van, és remélhetőleg hosszú ideig így is lesz.” Ez a fejlődés jól nyomon követhető abban, hogy a kapcsolatanalízis most már éppúgy alkalmazható termékenységi kérdésekben és asszisztált, reprodukciós eljárások kísérésében, mint a szülésfeldolgozásban, akár évekkel a szülést követően, sőt a kapcsolatanalitikusok mára az apákat is befogadták a folyamatba. Sajnos azonban Magyarországon a mai napig csak a magánszféra biztosítja a módszer alkalmazását egyéni formában, így a rászoruló kismamák nagy részének elérhetetlen ez a fajta segítség. Számukra kidolgoztuk a kapcsolatanalízis módszerére épülő csoportos módszert, az Anya-magzat HANGolódót kolléganőmmel, Hazay Annamária perinatális zenei konzulenssel, a Ringató-mozgalom, valamint a koraszülőket és korababákat segítő A Te Hangodat Ismerem Alapítvány alapító tagjával. Az Anya-magzat HANGolódóban ötvöztük a kapcsolatanalízis módszerét a zene szorongásoldó hatásával, amely igen hatékonynak bizonyul a kismamák pszichés támogatásában. 2025-től a program állami szférában is elindul az ország legnevesebb terhespatológiai osztályán.
– Hogyan tudnak azoknak segíteni, akik azért küzdenek, hogy babájuk szülessen? – A sikeres fogantatásért folytatott küzdelemben is jól alkalmazható a kapcsolatanalitikus munka, egyelőre a befogadásra váró méhhel. A módszer segítségével a testérzetekkel való kapcsolódás magasabb szintje érhető el, amelyben a nők a saját ciklusuk mentén való önfigyelésben kompetenciaérzésre tesznek szert, visszanyerve a kontroll érzetét a testük felett.
A fogantatás elősegítése ezekben az esetekben a méhben rejlő érzések felszínre hozásával támogatható, a relaxáció viszont a beültetés, beágyzódás és megtartás szakaszában is segítségére lehet a lombikprogramban részt vevőknek. A terápia során felszínre hozhatók és feldolgozhatók a kliens addig nem tudatosított félelmei, és növelhető az önmagába, valamint az eljárás sikerességébe vetett hite.
A módszer jellegéből adódó bizonytalanságok és kérdések (pl. hogy a fagyasztott embrió a visszaültetése során tapasztalt szeparációban, mit élt meg, illetve donáció esetén kik a biológiai szülők, stb.) kimondhatók, az ezekkel kapcsolatos fantáziák előhívhatók.
– Felhasználható a kapcsolatanalízis a korábbi negatív élmények, például a magzat elvesztésének feldolgozásában?
– A veszteség utáni családdá válás helyzete kiemelt figyelmet és támogatást igényel, mert egy terhesség megszakadása/megszakítása vagy egy csecsemő elvesztése olyan űrt hagy maga után, melynek pszichés nyomai a következő várandósság alatt is megjelenhetnek. Az anya-magzat kapcsolatanalízissel az édesanyák/szülők figyelmi fókuszát az éppen várt babájukra terelhetjük. Tudatosíthatjuk bennük az itt és most jelentőségét, mellyel a korábbi negatív hatások enyhíthetők, így a gyász helyét felváltja a kötődés, a hála és csodálat érzése az élő magzat iránt. Szükség esetén, vezetett módon, a gyászmunka is támogatható a terápia során egy képzeletbeli búcsúlevél vagy rituálé segítségével.
– Miként hat a kapcsolatanalízis a párkapcsolatra? Ajánlja, hogy a leendő szülők együtt éljék át a folyamatot?
– Míg a várandós nő fizikai valójában is látja és érzi a babáját az egyre növekvő pocakján és a magzatmozgásokon keresztül, valamint a rendszeres ultrahangvizsgálatok alatt, addig a férfi nincs ilyen szoros fizikai összeköttetésben a leendő gyermekével. Mivel a kapcsolatanalitikus módszer már az apákat is befogadta a folyamatba – hiszen kutatások igazolják, hogy az apáknak a magzat egészséges fejlődésében már a várandósság idején is meghatározó szerepük van –, ezért a páros kapcsolatanalízis során megkönnyíthető az édesapa ráhangolódása is a magzatra, később az újszülöttre, ugyanakkor elősegíti az újonnan kialakuló családba való integrálódását, hogy ne érezze magát annyira távol attól a szimbiózistól, amit az anya a közös babájukkal természetes módon kialakít.
– Valahol azt olvastam, hogy a várandósság időszaka nem alkalmas a traumafeldolgozásra. Mit gondol erről?
– A várandós nő nemcsak a szülés óráiban, hanem várandóssága teljes időszakában, vagyis kilenc hónapon keresztül egyfajta módosult tudatállapotban van. Testi-lelki változásai folytán kiszolgáltatottá, esendővé, sérülékennyé válik, melyet a szervezetében történő folyamatos hormonhatások indítanak el. Monique Bydlowski francia pszichiáter ezt úgy fogalmazta meg, hogy a várandós anya az ún. lelki áttetszőség állapotába kerül, vagyis sokkal könnyebben fér hozzá a gyermekkori emlékeihez, sérelmeihez, amelyeket amúgy a tudata gondosan elrejt azok fájdalmas, felkavaró volta miatt. Ilyenkor a kismama saját szüleihez, különösen az édesanyjához fűződő viszonya is cenzúrázatlanul napvilágra kerül, ennélfogva a terhesség, majd a vajúdás és a szülés órái olyan élményekhez, tanulási lehetőségekhez juttatják, melyben a női identitása újraszerveződik, az önismerete mélyül, és nagyobb szellemi-pszichés fejlettséghez jut, vagyis az egész személyisége átstrukturálódik.
A várandós időszak jelentős élettani, pszichés és társas változásai révén egy normatív krízisnek tekinthető, és bár traumafeldolgozásra valóban nem alkalmas időszak, mégis megtörténhet, hogy bizonyos komoly lelki történések ekkor kerülnek a helyükre.
– Miért fontos a feldolgozás folyamata egy komplikált szülést követően?
– Egy nem a várt módon történő, traumatikus szülésélményt nemcsak önmaga miatt érdemes feldolgoznia az édesanyának. Ugyanis a bűntudat és csalódás, amit ilyenkor érezhet, valamint a szülés fájdalmas képei, emlékei, amik újra és újra felszínre törhetnek, megakaszthatják a szülés utáni időszakra való berendezkedésben, és így nem tud érzékenyen ráhangolódni a babájára. Ha az anya visszanyerte érzelmi stabilitását, már jobban tud reagálni az újszülött szükségleteire, így a kisbaba érzelmi és szociális fejlődése is harmonikusabbá válik. A szülésfeldolgozás a múlt gyógyításán túl a pozitívabb szülői hozzáállás kialakítását és az esetlegesen tervezett további gyermek, gyermekek vállalását is biztosítja.
– Érdemes foglalkoznunk a saját születésünk élményével is?
– A fogantatás, a várandósság, a születés és a negyedik trimeszter, azaz a szülést követő első három hónap gyermeki életünk egy mindennél gyorsabb ütemű fejlődését öleli fel. A perinatális élményeink meghatározó erejűek, mert minden későbbi tapasztalásunk ezekre rétegződik rá. A születés a változás alapmintája, ez ismétlődik később az életünk során, befolyásolva az élményeink átélését és az ezekre adott reakcióinkat. Ideális esetben babaként megélhetjük a létélményünk folytonosságát, mégpedig az édesanyánk felismerésével – vagyis felismerjük, hogy a születés utáni életünk a méhen belüli létünk egyenes folytatása. Ha viszont szeparáció, egymástól való elszakadás történik a világrajövetelünk után, és a születésünk sűrített élményét nem tudjuk ideálisan feldolgozni, ez későbbi, akár felnőttkori tüneteinkben, alkalmazkodási nehézségeinkben érhető majd tetten. Ezek a traumatikus élményeink azonban terápiával jól átdolgozhatók.
