Van egy pont az életünkben, amikor már nemcsak a születésnapjaink száma változik, hanem az időhöz, a testünkhöz és az önmagunkhoz való viszonyunk is. Az öregedés elfogadása sokszor félelmekkel, veszteségekkel és nehéz felismerésekkel teli – mégis van benne valami felszabadító. Most jöjjön egy személyes vallomás és számos tipp ahhoz, hogyan tudsz egyre több önazonossággal megérkezni az élet második felébe anélkül, hogy rettegve adnád meg magad neki.

Talán itt kezdődik az öregedés elfogadása
Ki ne félne az öregedéstől? Hiszen lassan, szinte észrevétlenül kúszik be az életünkbe, miközben egyre több gyertya kerül a születésnapi tortánkra, és egyre több változást fedezünk fel magunkon-magunkban. Az idő lépésről lépésre, egyik apró kellemetlenségtől a másikig érve lopakodik be a testünkbe, majd onnan a tudatunkba. Mi pedig közben folyamatos elengedésbe kényszerülünk, és megpróbálunk alkalmazkodni ezekhez a változásokhoz.
Mostanában, az ötvenes éveimet taposva én magam is megijedtem. Nem magától az öregedéstől, hanem attól, hogy milyen csomagban érkezik majd hozzám. Ágyhoz láncol? Esetleg elveszi a látásomat? És ha így lesz, akkor mégis mivel fogom kitölteni az időmet, amihez nem kell a lábam, a szemem? Ma már egy egyszerű törökülés nem is olyan egyszerű. A magas sarkú cipő viselése pedig egyre fájdalmasabb. És a nyakam… nem mindig fordul el balra. Reggel olykor nehezen pattanok ki az ágyból, ezért egy kicsit irányba kell állítanom magam – közben arra gondolok, biztosan csak elfeküdtem a derekamat. Ja, hogy már hetek óta ez van?
Ahogy leltározom a tüneteket, rájövök, hogy megváltoztathatatlanul és visszafordíthatatlanul elkezdődött az öregedés az én éltemben is.
Mivel nem tudok tenni ellene, így a jó oldalát próbálom megkeresni. Egyrészt örülök annak, hogy öregedhetek, mert büszke vagyok magamra, hogy eljutottam idáig. Sokaknak sajnos nem sikerült. Ráadásul az életem során számtalan esetben feladhattam volna – ehelyett kúsztam-másztam az akadályokon át, és valahogy mindig kievickéltem a gödörből.
Így hát, puttonyomban az eddigi válságaim ajándékaival és a harcos énembe vetett hitemmel úgy döntöttem, hogy nem vagyok hajlandó beleveszni az önsajnálat spiráljába, és még 30-40 évig rettegve várakozni valamire. Inkább ünnepélyesen megfogadtam magamnak, hogy itt és most elkezdem az életem legszebb évtizedeit. Csak azért is!
Nem az a kérdés, öregszünk-e – hanem az, hogyan
Nem mindenki éli meg egyformán az életkorát. A legtöbben azonban már ötvenéves koruk körül szembesülnek az idősödés érzésével. Az Egészségügyi Világszervezet, a World Health Organization az idősödés folyamatát a következőképpen írja le: az 50–59 év közötti időszak az áthajlás kora, ezt követi 60–74 évesen az idősödés, majd 75–89 év között az időskor. 90–99 évesen az aggkor érkezik el, majd 100 év felett a matuzsálemi korral zárul az életkör.
A legfontosabb talán az, hogy el tud fogadni az öregedés tényét, és ne akarj úgy tenni, mintha az valamiféle merénylet lenne a sors kezétől. Mert ez egy természetes folyamat. Ha hirtelen terítene le a pörgésből, az biztosan letaglózna. Értelme van tehát ennek a lassú csikorgásnak a csontjaidban – az, hogy legyen időd átállni, hozzászokni.
Örömmel megérkezni az időskori évekbe
A minap láttam a neten egy 102 éves nénit, ahogy a kedvenc dalára mulatott. Az egyik kezében járóbotra támaszkodott, a másikat valaki fogta, míg ő királynői bájjal vezényelt egy egész zenekart maga körül, és közben mosolyogva énekelt. Hát, így kell ezt csinálni, kérem! Nem csoda, hogy megélt 102 évet.
Valójában egyáltalán nem ritka ez a jelenség. Hasonló példákkal már személyesen is találkoztam a munkám során: vannak olyan idősödő emberek, akik az elszigetelődés helyett klubokba, csoportokba, kirándulásokra járnak. Fiatalokat meghazudtoló életszenvedéllyel, nyitottsággal és humorral élik a mindennapjaikat, miközben csak arra panaszkodnak, hogy minden percük be van táblázva.
Én úgy gondolom, hogy aki megöregszik, annak szerencséje van. Viszont egyáltalán nem mindegy, hogy mindez hogyan történik. Az biztos, hogy egy adag humor is kell hozzá – mert nélküle nehezebben viselhetők el a B oldal évei.
Hogyan lehet jól megöregedni? – 10 kapaszkodó az öregedés elfogadásához
- 1. Maradj aktív, ameddig csak lehet
Tartsd fenn az aktivitásodat. Legyenek céljaid, és tervezd meg a következő életszakaszodat. A képességeid és készségeid hanyatlását ugyan nem tudod megállítani, de lassítani igen.
- 2. Ne csak azt nézd, mit veszítettél
Erősítsd meg az önbizalmadat azáltal, hogy nem csak a hátrányokra koncentrálsz. Ne szégyelld a korodat, hiszen „megdolgoztál” érte. Tiszteld magad, mások tiszteletét viszont ne várd el – inkább vívd ki.
Az önismeret, a képességeid és lehetőségeid összehangolása a vágyaiddal hozzásegíthet ahhoz, hogy békét köss önmagaddal. Ne csak a nehézségeket és a veszteségeket tartsd számon az életedben, hanem gondold át azt is, hogy mit kaptál, mivel gazdagodott a személyiséged, mi mindent tettél már le az asztalra.
- 3. Az öregedés elfogadása nem feladás
Az elfogadásnak is fontos szerepe van abban, hogy ne teherként éld meg az idősödést. Elfogadni a valós korodat, a vele járó jelenségek elfogadását is jelenti.
Ezt a folyamatot segítheti elő, ha a napirendedet a teherbírásodhoz igazítod, és reális célokat tűzöl ki magad elé – elkerülve ezzel a csalódásokat és kudarcokat. Ha elfogadod a testi-lelki változások természetességét, és nem erőlteted, amin nem tudsz változtatni – végül képes leszel felhagyni az örökös aggályoskodással.
- 4. A testeddel való kapcsolatod is megváltozik
Azt egészséged megőrzése érdekében kerüld a jóllétedre ártalmas dolgokat. Változtass például a táplálkozási szokásaidon: egyél inkább többször keveset, iktass be több egészséges ételt az étrendedbe, és ügyelj a kellő mennyiségű folyadék bevitelére is.
Legyél aktív fizikailag is! Rendszeresen mozgasd meg a végtagjaidat – sétálj, kocogj, kerékpározz, járj jóga- vagy pilatesórára.
- 5. Idősebb korban is jár neked a boldogság
A tevékenyen töltött időskorral az életminőséged, vagyis a boldogságod is növelheted – ami viszont az élettel való elégedettséged függvénye. Ez a nagyszerű érzés idősebb korban is jár neked, viszont annak megélése már a te felelősséged.
- 6. Kapcsolódj másokhoz
A társas kapcsolataid fenntartása érdekében vegyél részt aktívan a környezeted életében: ismerkedj, barátkozz. Számos módja van annak, hogy az idő múlása ne szakítson ki a társadalomból: unokázz, vállalj önkéntes munkát, legyél egy klub vagy csoport tagja, utazz, kirándulj.
Merd újra megélni a régi szerelmet vagy éppen egy újat – mert ez is jár neked.
- 7. A kíváncsiság fiatalon tart
A kíváncsiságod megőrzése és a folyamatos tanulás a szabadidő hasznos eltöltésén túl a szellemi fittségedet is edzi – általa lassíthatod a mentális öregedés folyamatát.
A különböző kreatív tevékenységek, mint a társasjáték, a rejtvényfejtés, az írás és mások korrepetálása is hasonló célt szolgál. Akár a nyelvtanulásba is belevághatsz, vagy járj számítógépes tanfolyamra, mert ezek a tevékenységek nagymértékben hozzájárulnak a szellemed frissen tartásához.
Mindemellett az új ismeretek megkönnyítik a felgyorsult, változó világhoz való alkalmazkodásodat, és megnyithatnak előtted számos új lehetőséget.
- 8. A pihenés nem lustaság
Engedd meg magadnak a pihenést, és töltődj fel lelki „üzemanyaggal”: zenével, tánccal vagy akár egy új hobbival.
- 9. Nem mindegy, hogyan gondolkodsz az életedről
Az egészséged nagyban függ a gondolkodásmódodtól is – attól, hogy pozitívan vagy negatívan szemléled az életet.
Változtass hát a gondolkodásodon! Tekints erre az életszakaszra úgy, mint egy esélyre a változásra, az új élmények és örömforrások felfedezésére – hiszen a környezetedben, az életkörülményeidben és az életmódodban bekövetkező átalakulások új megoldási, illetve működési módokat követelnek meg tőled.
Akkor vagy sikeres az életben, ha képes vagy a megrögzött szokásaidat és gondolkodási sémáidat elengedni – és változni, változtatni.
- 10. Hozd ki belőle a legtöbbet
Törekedned kell arra, hogy kihozd a maximumot ebből az új élethelyzetből, hogy bátran elmondhasd: mindent megtettem, ami tőlem telt.
Az öregedés lélektana, az idő múlásának elfogadása és a tudatos öregedés témája a Női Lét podcast két adásában is előkerül. Hallgasd meg a Bányavölgyi Éva pszichológussal folytatott beszélgetéseket, amelyek arról szólnak, hogyan változik a női önkép az évek múlásával, mit kezdhetünk a veszteségeinkkel, a testi-lelki átalakulásokkal, valamint hogyan találhatunk örömöt, önazonosságot és új kapcsolódást az élet második felében is.

Nagyon jó összegzés. Remélem, sokunknak erőt és lendületet ad. Köszi Brigi! <3
Mi is ebben bízunk! Köszönjük a kedves hozzászólást Piroska!
Igazán szépen, frappánsan foglalta össze Brigi az „idősödés” folyamatát!? Úgy gondolom,hogy magam és hasonló korú tarsaimnak /62 éves vagyok/, igazi „útmutató” ez z cikk a továbbiakban! ?
Nekem példaképp a 93 éves édesanyám,aki hasonlóképpen él,mint ahogy a cikkben olvashatjuk! Szép idős kort mindenkinek! ??
Köszönjük Márti, hogy alátámasztottad a cikkünket a saját történeteddel! Büszke lehetsz az édesanyádra! 🙂
Köszönöm ez igazán meggyőző,de vajon hogy néz ki a valóságban! 62 évesen,most élem meg amit talán mások 50-s évük körül.
Leírva cuki,amikor mindenki a saját életén tapasztalja,egy-egy krízisidőszak után lelkileg mindig gyengébben tudsz felülemelkedni az egymásra rakódott nehézségeken. Mindegy kifelé hogyan tálalod,hogy ne lássanak gyengének,megjátszhatod!
ÉN AKKOR SEM ÉRZEM MAGAM 40 évesnél többnek,de sajnos a külvilág akkor is úgy kezeli az embereket Ó TE MÁR 60 vagy,ó már mehetnél nyugdíjba a 40 éves munkaviszonnyal,de nem még maradok 65. éves korig /rendes nyugdíj /,mindenféle kifogást előhúzol,senki nem akarja észrevenni mennyire aktív vagy!! Persze gyerekeidtől jóval fiatalabb főnöködtől ne várd ezt el.
Valahogy a rendszer furán van felépítve,vagy mi rontottuk el a fiatalabb korosztályt?!
Szóval minden megy a maga útján,csak nem tudom hogyan szeretnék azt elérni így,hogy a nyugdíjkorhatár 70-75.év legyen az emberek életébe. /egy jól szituált 74.éves főorvosnőről mindig úgy nyilatkoznak hogy a ˝BANYA˝˝,pedig nem az,egyáltalán.
Mindenkinek bizakodó jövőt és sok szép élményt kívánok!