Sokan élünk együtt azzal az érzéssel, hogy „mindig is rossz alvók voltunk”. Pedig az alvás tanulható, formálható, és sokat elárul arról, mennyire vagyunk tekintettel önmagunkra. Ebben a cikkben dr. Hermánné Fogarassy Éva alvásterapeuta segítségével próbáljuk megérteni, mi állhat a nyugtalan éjszakáink hátterében. A Női Lét alvásos podcastadásának beszélgetéséből most 7+1 megfontolandó szakértői üzenetet válogattunk össze, amelyek közelebb vihetnek bennünket a nyugodtabb, pihentetőbb alváshoz.
- Felpörgött, túlstimulált világunkban az okoseszközeinkből érkező folyamatos információáradat megállás nélküli feldolgozásra kényszeríti az agyunkat – ezt pedig nem bírjuk reggeltől estig.
A túlzásba vitt képernyőhasználat, az értesítések és hírek özöne, valamint a folyamatos elérhetőség szakadatlan készenléti állapotban tartja az idegrendszerünket. Mivel az agyunk nem kap valódi szünetet a nap során, így estére sem tud természetesen lelassulni. Ez a túlstimuláltság az egyik leggyakoribb oka annak, hogy nehezen alszunk el, és az éjszakai pihenésünk nyugtalan.
- Mára elszakadtunk a természettől, és így a természetes napi ritmustól is.
Régen a fény és a sötétség váltakozása irányította az alvást, ma viszont mesterséges fényben élünk, gyakran biológiailag „értelmezhetetlen” időpontokban is. Ez összezavarja a belső óránkat, valamint a pihenésért felelős melatoninhormon termelődését, ami hosszú távon felborítja az alvásunk természetes ritmusát.
- A pihentető alvás nem azzal kezdődik, hogy becsukjuk a szemünket.
Már előtte körülbelül másfél órával elindul egy landolási folyamat – ez az egyik legfontosabb felismerés. Ha este csak úgy beesünk az ágyba, és azt gondoljuk, hogy „na, akkor most alszom egy jót”, könnyen csalódhatunk. Ez sokszor azért nem megy, mert a testünk-lelkünk még „úton van”. A pihenéshez ugyanis átmenet kell: átkapcsolás, lecsengés.
- Nem éri meg spórolni az alváson.
Mert klasszikus csapdába eshetünk: eleinte még nem látjuk annak a következményeit, hogy már huzamosabb ideje kevesebbet alszunk, később pedig már nem kötjük össze vele a fennálló tüneteinket, vagyis a kimerültséget, az ingerlékenységet, a széteső fókuszt és a szorongásosabb működés. Az alvás „elcsalása” kezdetben láthatatlan, idővel viszont komoly jeleket produkál.
- Az alvásidőnk alatt dől el a következő napunk sorsa.
Az alvás nemcsak pihenés, hanem regeneráció is: ilyenkor rendeződik ugyanis az idegrendszerünk, az immunrendszerünk, valamint a hormonális apparátusunk és a mentális működésünk. Ha ez az idő nem elég hosszú vagy nem megfelelő minőségű, az az egész napunkra kihat – a hangulatunkra, a türelmünkre, a koncentrációnkra és az energiaszintünkre egyaránt.
- A délutáni mikroalvás lényege, hogy hagyjuk kikapcsolni a figyelmünket.
Ez egy nagyon felszabadító szokás lehet. A pihenés ugyanis nem kell, hogy mindig „alvásprojekt” legyen. Néha elég egy kis lecsendesedés: repülő üzemmódra állítjuk a telefonunkat, és becsukjuk a szemünket – vagyis nem vagyunk készenlétben. A szervezetünk sokszor már attól regenerálódik, hogy pár percre nincs stimulálva.
- Az altató nem oldja meg az alvászavart, csak kitolja a problémát.
Az altató a tünetet kezeli, nem az okot. Ha nem foglalkozunk azzal, ami az alvászavarunkhoz vezetett – például a túlhajszoltság, a szorongás, a rossz szokások –, akkor a probléma később ugyanúgy visszatér, gyakran még erősebben.
+1 Az alvási nehézség sohasem egyetlen ok miatt alakul ki.
Ez az egyik legfontosabb üzenet: az alvásromlás mögött mindig több tényező áll – életmód, stressz, belső hiedelmek, lelki terhek. Éppen ezért ritkán orvosolható gyorsan, egyetlen megoldással.
