Ezúttal az édesítőszerekről olvashatsz majd, de nem érdemes a témának úgy nekiszaladni, hogy ne tegyük tisztába a szénhidrátokkal kapcsolatos alapinfókat és tévhiteket, beleértve azt is, hogy milyen jelentősége van ennek a tápanyagnak, és miért lettek a cukrok az ellenségeink.
 
A szénhidrátokról röviden
A szénhidrátok a kiegyensúlyozott táplálkozásnak nagyon fontos részei. Ideális esetben egy felnőtt ember energiaszükségletének 55-60 százaléka származik ebből a tápanyagból. Szervezetünk számára a legkönnyebben hozzáférhető energiaforrásként szolgálnak, kulcsszerepük van az izomműködésünk, agyi működésünk, memóriánk és tanulási folyamataink, valamint koncentráló képességünk szempontjából. Fontos tápanyagai a vörös- és fehérvérsejteknek, a csontvelősejteknek, valamint az agysejteknek. Vagyis a drasztikus (napi 100 gramm alatti) szénhidrátmegvonás a szervezettől felborult anyagcserét eredményez, a többlet zsír-és fehérjebevitel pedig szívünket és az egész keringési rendszerünket, vesénket, májunkat és ízületeinket terheli. Fussuk át, hogy milyen szénhidrátforrások állnak a rendelkezésünkre, ezeket hogyan csoportosítjuk, és melyikből mennyit célszerű beépíteni az étrendünkbe!
Két fő csoportot szoktunk megkülönböztetni, az egyszerű és az összetett szénhidrátokat.
Az egyszerű szénhidrátok csoportjába tartozik a szőlőcukor, más néven glükóz. Nevét onnan kapta, hogy a szőlő nagy mennyiségben tartalmazza, szervezetünk számára már „kész” táplálék, sejtjeink közvetlenül fel tudják venni és energiává alakítani. Ennek a csoportnak a másik fontos képviselője a gyümölcscukor, más néven fruktóz. Diabetikus termékekben gyakran találkozhatsz vele, mivel hasznosulásához inzulint nem igényel, glikémiás indexe is alacsony, viszont számolnunk kell azzal, hogy nagyobb mennyiségben (napi 50 grammnál több) történő fogyasztásakor növeli a vér triglicerid szintjét, ami kockázati tényező a szív-és érrendszeri megbetegedések kialakulásának szempontjából, ráadásul a fruktózban bővelkedő étrend következménye lehet a máj túlterhelésének és elzsírosodásának.
Két cukormolekulából áll a szacharóz, a köznyelvben használt nádcukor vagy répacukor, és a tejcukor, vagy más néven laktóz, valamint a sörcefrében is megtalálható malátacukor (maltóz) is. Természetes formában a gyümölcsökben, zöldségekben, a mézben és a tejben fordulnak elő. A finomított cukor a glükóz- és fruktóz molekulából álló szacharóz, és bizony ide tartozik a kristálycukor mellett a barna-és nádcukor, valamint a répacukor is, amelyek szerkezete ugyanolyan, csak a kevésbé feldolgozott formák több ásványi anyagot tartalmazhatnak, de ez az eltérés egyáltalán nem olyan jelentős, mint ahogyan azt sokszor sugallják. A hozzáadott cukrok mennyiségét a hazai és nemzetközi táplálkozási ajánlások is 10 energiaszázalékban határozták meg, ami napi maximum 25-30 grammot jelent, ezzel párhuzamosan a cukorfogyasztás világszerte növekszik, és átlagosan napi 100 gramm cukrot viszünk be (sajnos) a szervezetünkbe.  A bevitt cukor nagy része sokszor „el van rejtve” a szemünk elől, hiszen sok élelmiszer tartalmaz hozzáadott cukrot, szinte képtelenség kikerülni őket. Ha szeretnénk odafigyelni arra, hogy mennyi hozzáadott cukrot viszünk be, akkor ezeket figyeljük az élelmiszerek címkéjén: glükóz, glükóz-fruktóz szirupok, kukoricaszirup, dextróz, magas fruktóz tartalmú kukoricaszirup (HFCS), fruktóz, méz, invertcukor, keményítőszirup, maltóz, szacharóz, juharszirup és melasz.
Ennyit tehát dióhéjban az egyszerű szénhidrátokról! Térjünk át pár szóban az összetett szénhidrátokra, amelyek csoportjába tartoznak a keményítők, a glikogén – ami például a mi szervezetünk azonnali mozgósítható szénhidrátforrása is. Ezek közös jellemzője, hogy nehezebben emészthetőek (de az emészthetőség gyorsaságát befolyásolja az is, hogy mennyire van feldolgozva. Gondoljunk csak a finomított és teljes őrlésű gabonafélékre).  Ezáltal sokkal lassabb szénhidrát felszívódást és elnyújtottabb vércukorszint-emelkedést eredményeznek. Az élelmi rostok közé tartozó cellulózok, pektinek és az inulin pedig az emészthetetlen összetett szénhidrátok közé tartoznak, mégis nagyon fontosak a számunkra: elősegítik a jó bélműködést, koleszterin-és vércukorszintünket is csökkentik, de emellett vigyáznak bélfalaink épségére. Fő forrásaik a teljes kiőrlésű gabonatermékek, különösen a teljes kiőrlésű gabonapelyhek, müzlik, a búzakorpa, az olajos magvak, egyes gyümölcsök (például a birsalma, alma, ribizli, egres, szőlő) és zöldségfélék (sárgarépa, cékla, sütőtök, burgonya, csicsóka), a hüvelyesek, valamint a diófélék. A hazai lakosság rostfogyasztása egyébként körülbelül a fele az ajánlott napi 20-25 gramm mennyiségnek, ezért ezeknek az élelmiszereknek a rendszeres fogyasztásáról érdemes gondoskodnunk!

A cikk folytatását az Impulzív Életmód Magazin 2018/6. számában olvashatjátok el.