Színes, vibráló egyéniség, aki könnyen felhívja magára a figyelmet a platinaszőke hajával és sportos, de mégis nőcis megjelenésével. Babett, a Kalocsai Kézilabda Klub játékosa imád énekelni, kabalái nélkül nem lép a pályára, a Kisherceg a kedvenc meséje és az álmai munkája nem éppen a kézilabdához köthető. Erről és még sok kulisszatitokról mesélt nekünk.

Az utazásaid során hol etted a legfinomabbat?
Nagyon szerencsés ember vagyok, mert sok csodálatos helyen járhattam már. Rengeteg kultúrával ismerkedtem meg, mégis a nagy kedvencem az olasz gasztronómia. A legfinomabbat Punta Marina Terme-ben ettem, egy olasz kisvárosban. A helyiek hajnalban felkeltek, hogy friss kagylót halásszanak a tenger mélyéről. Az ebből készült étel egyszerűen mennyei és felejthetetlen volt.

Mit szoktál enni azokon a napokon, amikor meccsed van?
Mindig változó az étrendem a mérkőzés előtt, viszont kínosan ügyelek arra, hogy minél könnyebb ételt egyek, és sok folyadékot vigyek be a szervezetembe.

Melyik a kedvenc magyaros ételed?
Rakott krumpli rajongó vagyok.

Hivatás
Mikor érezted azt, hogy a kézilabdával komolyabban kell foglalkoznod?
Még általános iskolás voltam, amikor hetedik osztályban elindult egy úgynevezett kézilabda szakkör. Több barátommal úgy döntöttünk, kipróbáljuk magunkat, ugyanis én előtte semmit nem sportoltam. Inkább a művész világ vonzott. Kis idő után észrevettem, hogy egyre jobban megy a játék és éreztem, hogy szeretném ezt a mindennapjaimba beépíteni. Sajnos az iskolában heti kettő alkalommal lehetett edzésre járni, így sokáig csak hobbi volt.  Az élet viszont kegyes volt hozzám, olyan lehetőséget adott a kezemben, ami csak rajtam múlott, hogy élek-e vele, vagy sem. Nyolcadik osztály végén Hajóson volt egy kisebb helyi kézilabda torna, ahol a környező településekről jöttek csapatok. Ha fogalmazhatok úgy, ott kezdődött minden! Nagyon jól ment a játék, “A torna legjobb játékosa” díjat is elhozhattam akkor 14 évesen. A továbbtanulás nem volt kérdéses számomra, egészen a beiratkozás előtti napig biztos volt, hogy Kalocsán folytatom a tanulmányaimat, ám itt is az élet közbeszólt. Katkó Andrea tanárnő elhívott Kiskunhalasra próbajátékra. Életem egyik nagy élménye volt. Sikeres volt a próbajáték, így a legutolsó napon dőlt el, hogy végül Kiskunhalason folytatom a tanulmányaimat, a kézilabdát és az egész életemet. Akkor éreztem először azt, hogy nekem igenis a kézilabda lesz az életem. Édesapám még a költözésem napján búcsúzóul megkérdezte tőlem: „Biztosan ezt akarod?”. Tántoríthatatlan voltam, és bátran mondhatom, életem legjobb döntését hoztam meg. Ekkor már tudtam, óriási kaland vár rám.

A cikk folytatását az Impulzív Életmód Magazin 2018/4. számában olvashatjátok el.
Fotó: Kesztyűs Attila