A könyvespolcom átrendezése közben a kezembe akadt egy olyan kötet, amelynek már a borítója is vidámsággal töltött el. Emlékszem, imádtam olvasni… Mivel egy borongós, esős őszi napnak néztem elébe, úgy döntöttem, hogy újra találkozom a szingli éveimet idéző, kedvenc női karakteremmel: Bridget Jonesszal. Azzal a Helen Fielding által megálmodott női karakterrel, aki néha felér egy kisebb szélviharral, javíthatatlan újrakezdő, esetlen, de mindezek ellenére mégis rendkívül szerethető.


A történet röviden (ha esetleg valaki nem ismerné): Bridget a harmincas éveit taposó, egyedülálló nő. Édesanyja minden alkalmat megragad arra, hogy összeboronálja a baráti család frissen elvált, sztárügyvéd fiával, Mark Darcyval. Női főszereplőnknek azonban – ahogyan az lenni szokott – más tervei vannak. Már egy ideje reménytelenül szerelmes a főnökébe, a nőcsábász hírében álló sármos Danielbe. Csakhogy az események előrehaladtával Mark megcsillogtatja Bridget előtt pozitív oldalát, így a kialakuló, kusza szerelmi háromszög mindig újabb és újabb bonyodalmakat okoz hősnőnk életében. Ettől lesz a történet rendkívül humoros, szórakoztató, és nem mellesleg szeretni való.

Olvasás közben rá kellett jönnöm, hogy minden nő életében – magamat is beleértve – volt, van vagy lesz egy olyan időszak, amikor egy kicsit megőrül, és Bridget Jonesszá válik.

Újévi fogadalmak
Szinte mindannyian gyártunk az új évre egy listát az elhatározásainkkal, még ha csak a fejünkben is, és biztosan szerepelnek rajta hasonló fogadalmak, mint hetente háromszor edzőterembe menni, nem csak szendvicsért. Persze ezeket az ígéreteket rendre megszegjük, azért, hogy a következő nap kezdhessük elölről a spártai egészség- és szépészeti programot.

Elrendezett kapcsolatok
Legalább egyszer az életünk során már biztosan találkoztunk hasonló mondatokkal: „Jaj, drágám, olyan régóta vagy már egyedül! Ismerek egy fiatalembert, aki pont tökéletes lenne a számodra, mert kedves, illedelmes és jó köszönő”. Magunkban lefordítva: remek, összeboronálnak egy operabarát, oldalválasztékból burjánzó bozonttal.

Reménytelen szerelem
Az a tipikus eset, amikor szerelemre lobbanunk valaki iránt, akibe nem lett volna ildomos beleesni, mert a morális tiltólistánkon szerepel – munkatárs, főnök vagy kapcsolatban él. Aztán amikor félreérthetetlen jelzéseket kapunk imádatunk tárgyától, elkezdünk azon agyalni, hogy biztosan jó mozira váltottuk-e jegyet, ugyanazt nézzük-e, és nem értettünk-e félre valamit. Keressük az értelmet a sorok között. Tépelődünk. Belemagyarázunk. Majd taktikát váltunk, és praktikákat alkalmazunk: keressük a belső tartásunkat, és játsszuk a megközelíthetetlen jégkirálynőt. Mindent bevetünk. Idővel aztán rájövünk, hogy természetesen minden rendben van velünk, csak épp a kiszemelt férfi nem méltó a figyelmünkre. Ő csak hozta a kötelezőt, az érzelmi lejmoló iskolapéldáját. Ehhez a felismeréshez azonban hosszú út vezet, ami telesírt zsebkendőkkel, szebb napokat látott üres alkoholos üvegekkel és a töménytelen mennyiségben elfogyasztott édesség csomagolópapírjával kikövezett. Pontosan úgy, mint Bridget esetében.

Perpetua-jelenség
A tökéletes és csúcsszuper kolléganő, aki egy polccal magasabban van nálunk. Vagy legalábbis ő azt képzeli, hogy ott van. Tökéletes az élete, szuper az imádni való és persze fantasztikus pasija, ráadásul mindezt napjában legalább százszor – csak úgy mellesleg minden hátsó szándék nélkül – az orrunk alá is dörgöli.

Első randik, avagy idegbaj a köbön
Egy randevún való tökéletes megjelenés érdekében tett előkészületek teljesen kimerítik az ember lányát. Túlesünk az első pánikon, amely a ruháktól roskadozó szekrény bámulása közben tör ránk, amikor megállapítjuk, hogy megint nincs egy rongyunk sem, amit felvehetnénk. Ezután „teljes idegben” megpróbáljuk előkeresni a tökéletes zakó-nadrág kombinációt, majd kicsinosítjuk magunkat: haj, smink, köröm, és még kb. ezer dolog, ami menet közben az eszünkbe jut. Végül elkészülünk, ami annyit jelent, hogy verejtékben úszva, és a felfokozott izgalomtól zsibbadt aggyal hanyatlunk le a kanapéra egy néhány perces szusszanásra, hogy utána boldog mosollyal elindulhassunk a várva várt találkozóra. Miután visszapörgettük magunkban az első randik őrült készülődéseiről őrzött kisfilmet az emlékeinkben, megállapíthatjuk, hogy Bridgetnek igaza van: nőnek lenni rosszabb, mint gazdának, annyi az aratni- és elvetnivaló: lábgyanta, szemöldöktépkedés, bőrradír, szempillafestés, körömreszelés.

Egyedüli szingliként részt venni a Pöffeszkedő Családosok összejövetelén
Ilyenkor két fő cél lebeg a szemünk előtt: túlélni az estét anélkül, hogy felidegesítenének a hogyan is állsz a szerelmi életeddel, és a tik-tak, tik-tak öreglány, nem árt, ha belehúzol megjegyzések. És persze a másik: minimum istennőként kinézni, ha már nem sikerült egy épkézláb pasit felmutatnunk. Ahogyan az lenni szokott egyik elhatározásunk sem sikerül: a tolakodó kérdéseket megkapjuk, amikre akkor és ott csak makogva válaszolunk, és majd csak órákkal később jut eszükbe a frappáns visszavágás. Ráadásul a fejünkben előre eltervezett istennőkép még csak félistennőnek sem lesz nevezhető a valóságban, mert mire megérkezünk, tönkremegy a frizuránk, felszalad a harisnyánk… Megmaradt méltóságunk összeszedésére menedéket keresünk a konyhában, ahol összeakadunk a Pöffeszkedő Családosok női képviselőjével, aki újra éteri magasságokba emel bennünket egy alkoholmámorban elejtett félmondatával: annyira szerencsés vagy, hogy nem a kakis pelusokról szól az életed. Na, igen, minden csak nézőpont kérdése.

Rajongani Mr. Darcyért
Jane Austen egyik klasszikusának, a Büszkeség és balítéletnek szerintem a legjobb filmadaptációja a BBC által készített hatrészes sorozat, melynek egyik ikonikus jelenete, amikor Mr. Darcy a széles mellkasához tapadt nedves, fehér ingben kimászik a kerti tóból… Tinédzser lányként vélhetően mindannyian kicsit szerelmesek voltunk a nemes ifjúba, mert megtestesített egy kihalófélben lévő férfiideált: a fess és udvarias lovagot. Aki csak egyszer is olvasta a „Bridget-könyvet”, vagy látta az említett adaptációt, valószínűleg egyetért hősnőnkkel abban, hogy a minisorozat tavi jelenete érdemes arra, hogy többször is megnézzük. Ha valakiben e sorokat olvasva felmerül a gondolat, hogy ilyen képsor viszont nem volt a Bridget Jones naplója c. filmben, nem téved. Valóban kimaradt belőle. Ugyanis a filmben Mark Darcyt ugyanaz a színész alakítja, aki a Büszkeség és balítélet hősszerelmesét, így az alkotók jobbnak látták a klasszikus történettel kapcsolatos utalásokat a könyv megfilmesítéséből kihagyni, legnagyobb sajnálatunkra.

A tökéletes férfi keresése
Női létünk nagy részét az ideális társ megtalálására tett kísérleteink teszik ki. Megragadta a figyelmemet egy beszélgetésfoszlány, ami a könyvben Bridget és az édesanyja között zajlott: Ti lányok, túl finnyásak és romantikusak vagytok. Egyszerűen túl sok választásotok van. Minket arra tanítottak: keveset várni, sokat elnézni! Hölgyeim, amondó vagyok, véletlenül se érjük be kevesebbel! Mindannyian megérdemlünk magunknak egy olyan férfit, akinek úgy tetszünk, ahogy vagyunk.

A regény befejeztével meg kellett állapítanom, hogy időnként szükségünk van ilyen könyvekre, mint a Bridget Jones naplója, amit csak azért olvasunk, hogy jobban érezzük magunkat. Amelyben néha a sorok mögött magunkra ismerünk, amely hangos nevetésre késztet, és nem szeretné megmondani nekünk a frankót, hanem csak úgy egyszerűen feldobja a hangulatunkat. Persze azzal sincs semmi gond, ha néha mi is kicsit Bridget Jonesszá válunk.

Fotó: Allstar/Working Title