A női életút kapcsán rengeteg tabutéma alakult ki az idők során, amelyről nem illik, vagy nem szabad nyíltan, feszengés nélkül beszélni. A legutóbbi cikk a termékenységet járta körül, most pedig eggyel továbblépünk, és egy újabb kerülendő témát boncolgatunk, amely a női és talán férfi létben is az egyik legnagyobb veszteség: a vetélés, a gyermekünk elvesztése.
A legtöbb nő életében eljön az az időszak, amikor anyává szeretne válni. Aztán megtörténik a várva várt csoda, és végre megfogan az új élet. Elindul egy gyönyörű időszak, amire a nő mélyen és szívből áhítozott. De az első 12 hétben – amely szinte vánszorog és olykor aggódással teli – sajnos sokkal gyakrabban, mint hinnénk, megtörténik az, amit a legkevésbé szeretnénk…
Az utóbbi időben egyre több ilyen esettel fordultak hozzám, akár a magzatát elvesztett anyák, akár a hozzátartozóik, akik nem tudják, hogyan segíthetnének ebben a veszteséggel teli és szomorú élethelyzetben. Rengeteg a kérdés, a bizonytalanság, melyeket érdemes lenne a helyén kezelni. Ez a téma is az élet része, még ha annak fájdalmasabb oldalához is kapcsolódik. Lényegében mindenkit érint: a nőt és a férfit, tehát az anyát és az apát, akik elveszítették a gyermeküket, de éppúgy a családjaikat, és az őket körülvevőket is, akik jelen vannak a mindennapjaikban.
Statisztikai adatok szerint a várandósságok 1/5-e végződik vetéléssel, mégis nagyon keveset találkozunk és foglalkozunk a témával, pedig az átélt traumát fontos lenne feldolgozni az érintetteknek. Számomra is döbbenetes volt női mentorként azt tapasztalni, hogy szinte minden második ügyfelemnek van tapasztalata – ahogy sajnos nekem is – ezzel az élethelyzettel kapcsolatban. Mégis gyakran elfojtásba taszítják az érzéseket, ahelyett, hogy a megélés és feldolgozás irányába fordulnának.
Amikor egy lélek úgy dönt, hogy mégsem választja a megtestesülést, az hatalmas veszteségélményként jelenik meg az érintettek életében, de a holisztikus látásmód itt is nagyon sokat segíthet. Főként a nőt viseli meg ez a testi-lelki folyamat, amelyet sok esetben a méltatlan kórházi közeg csak súlyosbít. Ugyanis rengeteg megalázó, az átélt veszteséget lekicsinylő, valamint a fizikai és lelki szintű fájdalmat figyelembe nem vevő emberrel találkozhat ilyenkor a nő. Talán ez az egyik oka annak, hogy oly erős elfojtás követi a vetélés megtörténtét.
Ez is hatalmas téma, és nem célom mély részletekig belemerülni, viszont néhány megküzdési tippet és a helyzet lelki megközelítésével kapcsolatos gondolatot szeretnék megosztani a veszteséget átélt nőtársaimmal és a hozzájuk közelállókkal, amely segíthet a megélésben és a viszonyulásban.
- A „tudom, mit érzel” típusú mondatokra nincs szükség. Csak akkor mond ezt, ha van saját tapasztalatod, ugyanis ezt elképzelni nem lehet.
- „Majd a következőre sikerül.” Az elengedés időszakában ez teljesen felesleges gondolat. Ezt a veszteséget átélt ember is jól tudja, de éppen az alvilágában próbálja feldolgozni, hogy egy kis élet távozott a testéből.
- Fontos, hogy ne vádaskodj, ne okoskodj, hanem tarts teret a nőtársadnak! Ha kéri, legyél vele, ha kell, fogd a kezét, ha pedig nem, akkor hagyd magára.
- Ha Te vagy a társa a traumát elszenvedett nőnek, akkor Téged is veszteség ért. Még ha el is lök magától, akkor is tudd, hogy most egyetlen személyre van igazán szüksége, miután elvesztette a babáját: Rád, a társára, és senki másra. Légy vele, fogd a kezét, öleld át, és ha kell, sírj vele együtt!
- A társaddal egységben és együtt dolgozzátok fel a történteket, hisz Őt is veszteség érte. Ne zárd ki a férfit a gyász folyamatából, hisz Te magad is tudod, hogy igazából Rá van a legnagyobb szükséged, és csak együtt gyógyulhattok meg. Hívd Őt, tedd a folyamat részesévé, ne rekeszd ki!
- Ha átmentél már ezen, de még nem dolgoztad fel, vagy éppen most érintett meg a téma, akkor tudd: nem vagy egyedül! Sok nővel megtörtént már ez, csak nem beszélnek róla. Itt az ideje megtörni a csendet! Tudd, hogy fel lehet dolgozni, de egyedül nehéz. Kérlek, ne tégy úgy, mintha meg sem történt volna ez az egész, hanem merülj el benne, és menj a mélyére. Éld meg, ha eddig nem tudtad, majd emelkedj felül, és lásd a polaritás másik végét, a fényt!
- Gyógyítsd a méhedet fizikai és energetikai módon is. Vedd fel vele a kapcsolatot, és halld meg a szavát, ha eddig nem tetted! Figyelj arra, hogy mire van szüksége.
- Használj gyógyfüveket, és kérd a Föld Anya gyógyító erőit, hogy segítsék a felépülésedet.
- Rituálé. Egyedül vagy a társaddal együtt, de a lelkedből is engedd útjára a gyermeked. Gyújthatsz gyertyát, táncolhatsz, énekelhetsz, bármit használhatsz, ami segíti az elengedést. Mindezt tedd szívből és szeretettel.
- Kapcsolódj a kis lélekkel, hangolódj rá, és kérd őt, mondja el, mi volt az oka, hogy most még nem jöhetett. Köszönd meg neki, hogy arra a kis időre, amíg itt volt, Téged választott.
- Vizsgáld meg magad nyíltan és őszintén: készen állok az anyaságra? Sokszor akadálya van bennünk annak, hogy igazán át tudjuk adni a testünket és a létünk nagy darabját egy új életnek. Ne vádold magad, bármilyen választ adhatsz, csak igaz legyen!
- Elfogadás. Amint megérkezel a jelenbe, elmúlik a fájdalom.
- Öröm. Képes vagy magadba fogadni, de előbb a megtartást kell gyakorolnod. Képes vagy változni, hogy a legjobb lehess majd a gyermekednek. Örülj, hogy már tudod, miben kell fejlődnöd.
- Vádaskodni és a külső okokra mutogatni felesleges, az önbüntetés, a bűntudat sehová sem visz. Tanított egy lélek, és Te tanultál. Kérlek fogadd szeretettel a leckét, és lásd, mi szolgál benne téged.
- Emlékezz, nem Te vagy az egyetlen, sőt rengeteg nő tapasztalta meg ezt a tanítást, de elhallgatták, elnyomták magukban. Eljött az idő, hogy ez a nőiséget ért seb gyógyuljon. Ideje szembenézni vele, és elfogadni, hogy ez is a női út része lehet: az élet – halál – élet körforgásban helye van, még ha fájdalmas is. Tanít, érlel, és ha engeded, akkor felemel.
- Kapcsolódj a nőtársakkal. Egy női kör megtartó ereje a legnagyobb méhseb és szívseb gyógyítója lehet, ezért engedd be magadba oltalmazó és felemelő erejét!
