Egy borongósnak ígérkező őszi hétvégén a Fejér megyei Déget választottuk kirándulásunk úti céljának. Régóta izgatta a fantáziámat az aprócska község szívében található, Magyarország klasszicista kastélyai közül talán a legszebb, melyet egy mesés angolpark ölel körül. Tökéletes kirándulóhely, mert minden évszakban tartogat valami csodát az utazó számára.


Most éppen ködbe burkolóztak a kastély szikrázó fehér falai, így az őszi színekben pompázó birtok még titokzatosabb és csodásabb képet festett – ez olyan hatást gyakorolt az előttem megjelenő látványvilágra, amire álmomban sem gondoltam volna. Képtelenség volt ellenállni annak a sok szépségnek, amit a természet tárt elém, szerencsére a kezembe „ragadt” fényképezőgéppel megörökíthettem mindazt, ami a gondolataimban már akkor készülő úti cikkemet igazán látványossá varázsolja.


A kastély bejárata felé sétálva egy közel 300 éves hatalmas méretű kocsányos tölgy követelte ki a figyelmünket. Olyan, mintha az ágait az idő súlya húzná le – némelyik már a földet súrolja –, a faóriás ennek ellenére erőt és határozottságot sugall. Több oldalról is megcsodáltuk az öreg tölgyfát, mögötte pedig ott magasodott az impozáns kastély, mely három patak találkozásánál áll. Annak idején az épület helyét is gondosan megtervezték, ugyanis a Veszprém felől érkező postaút tengelyének végén található.


Festetics Antal gróf a kastély terveinek elkészítését Pollack Mihályra bízta – ennek a tudásnak a birtokában, már egyáltalán nem meglepő, hogy a Magyar Nemzeti Múzeum bizonyos jegyei itt is megjelennek. Az épület vonalvezetése letisztult, szimmetrikus, egyedisége pont az egyszerűségében rejlik, de azért van benne néhány rendhagyó megoldás. Ezek közül az egyik rögtön feltűnhet a látogató számára: a máshol megszokott lépcsősorral ellentétben, Dégen kavicsos rámpa vezet a parkba, így az úri lak még inkább a természethez kapcsolódik.


Az 1812-ben elkészült kastélyt eredetileg nyári rezidenciának építették, de a család annyira szerette itt tölteni az idejét, hogy végül ez lett a Festeticsek lakóhelye. Az épület földszintjén a társasági élet színterei, a reprezentációs terek és a családtagok lakosztályai sorakoznak, az emeleten pedig elsősorban a gyerekszobák, a hosszabb ideig itt időző rokonok lakosztályai, valamint a vendégszobák kaptak helyet. A földszinti termekben megismerhetjük a Festetics család történetét, történelmi szerepvállalását, szórakozási és sportolási szokásait. Az emeleti helyiségekben pedig szabadkőműves kiállítást nézhetünk meg, sőt még egy titkos beavatási szertartáson is részt vehetünk.


Az utazás előtt még úgy gondoltam, hogy az egynapos túra különösebb tervezést nem igényel, azóta viszont egy kicsit másképp vélekedem. Ugyanis csak a bejártnál derült ki számunkra, hogy kizárólag vezetett csoport résztvevőjeként nézhetjük meg az épületet és a benne található kiállítótermeket. Erre tehát érdemes előre regisztrálni a kastély online felületén, mert a helyek korlátozottak, és nem biztos, hogy az érkezés pillanatában még elcsíphetünk egy-egy szabad lehetőséget.


Az épületet körül ölelő hatalmas park viszont egyszerűen bámulatos. Órákig lehet benne barangolni, miközben ősfákra és igazi növényritkaságokra bukkanhatunk. A kert egyik leglátványosabb eleme minden bizonnyal a völgyben kígyózó szerpentin-tórendszer. Ez a mesés hely nemcsak méretével, hanem kivételes harmóniájával is lenyűgözött. Bár az angolparkokra nem feltétlenül jellemző a tűpontosan kialakított növényzet, de természetesen így is gondos tervezés eredménye a csodás látvány, csak a kertészek itt egy kicsit bátrabban hagyják, hogy a fák, növények szabadon növekedjenek.


A birtok túlsó oldalához érve egy hídon keresztül jutottunk a bájos, vörös téglás Hollandi-házhoz. Ennek a története is megér néhány sort: Festetics Andor gróf építette tüdőbeteg feleségének, mert a kor hiedelme szerint ők is úgy tartották, hogy az ammóniadús levegő belélegzésének – amit a földszinti istállóban tartott tehenek vizeletének kipárolgása okozott – gyógyító ereje van.


Zárásként még egy kis érdekesség a helyről. A fotókat nézegetve a szemfüles olvasók számára valahonnan ismerősnek hathat az impozáns kastély és a festői angolpark, ugyanis mindkettő színhelyéül szolgált a Kincsem című zseniális történelmi kalandfilm több jelenetének is.


A tény, hogy végül nem láttuk belülről a meseszép épületet, nem szegte a kedvünket – csupán a park békés hangulata olyan élményt nyújtott számunkra, ami önmagában is felemelő volt. Úgyis visszatérünk még ide, és akkor majd belesünk a Festetics család nyári rezidenciájába.

Fotó: Panna