Matilda 13 éves korában tollat fogott és elkezdte írni az általa megálmodott Főnix történetet. Azóta már pontot tett az öt részes sorozat végére, sőt, már egy teljesen új könyvfolyamon dolgozik. Matilda az édesapjától örökölte az írás iránti szenvedélyét, hiszen Robi versekbe önti a gondolatait. A fiatal írónő azonban nem szívesen beszél magáról, de apukája megnyugtató jelenlétében megnyílt és lelkesen mesélt az írásról.

– A Szent István Gimnázium tanulója vagy. Mit szólnak a tanáraid, hogy a padban egy írónő ül velük szemben?

Matilda: Még kilencedikben – amikor megtudták, hogy írok,- gratuláltak, de azóta nem kérdezgetnek. Szerintem nem sokan olvasták el a könyveimet, inkább mások ízlésére hagyatkoznak. Azoknak a véleményére adok, akik kezükbe vették a könyvemet és utána fogalmazódott meg bennük egy érzés, amit megosztanak velem.
– Az osztálytársaid sem olvassák az írásaidat?
Matilda: Nem, de nemhogy az én könyveimet nem olvassák, másét sem. Egy-két barátnőm természetesen kíváncsi volt, ők élvezik a történeteimet.
– Ha jól tudom, sokáig téged sem varázsolt el a könyvek világa.
Matilda: Ez tényleg így van. Sokáig nem vonzottak, de minden megváltozott, amikor elolvastam Rick Riordan könyveit. Ez volt az első sorozat, amit egyszerűen nem tudtam letenni, akkora hatással volt rám. Utána fordult meg a fejemben, milyen jó lenne írni…
– Robi, szeretted volna, hogy a gyermekeid a tiedhez hasonló hivatást válasszanak?
Robi: Mind a három gyermekemben volt ambíció, hogy írjanak, anélkül hogy én hatást gyakoroltam volna rájuk. Matilda már kisgyermekként is úgy játszott, hogy felépített egy mesevárost, majd másfél órán át történetet talált ki hozzá. Fel kellett volna vennünk, mert őrületes volt, amit ott mesélt játék közben.
– A rajzolás is érdekelt már kisgyermekként?
Matilda: Onnantól kezdve, hogy megtanultam rajzolni, csak a lovak érdekeltek, szerettem volna minél ügyesebben megörökíteni őket a papíron. Egy lovas rajz indított el az írás útján is. Nézegettem az alkotásomat és elképzeltem egy történetet köré. Úgy éreztem, hogy ezt le is kell írnom. Azóta pedig a könyveimhez készítek illusztrációkat.
Sokan fognak tollat a kezükbe és írják le legbelsőbb gondolataikat, de kevesen jutnak el odáig, hogy könyv formájában ki is adják…
Matilda: Ez apukám ötlete volt. Elkezdtem a kis füzetembe írni és úgy örültem, amikor begépelve három oldal lett. Miután megmutattam az apámnak, felvetette, hogy keressünk egy kiadót, akinél a könyvem megjelenhet. Először szóhoz sem jutottam, hiszen én csak azért írtam, mert élveztem, ahogy a gondolataimat kiírhatom magamból. Egyszerűen jól esett az írás, nem gondoltam komolyan!
Robi: Hiszen Te mindig ilyen komolytalan vagy.
– Mit láttál meg az írásaiban?
Robi: 13 évesen olyan gondolatokat írt, amelyeket fogalmam sincs, honnan vett, mert mi itthon ilyenekről nem beszélgettünk vele. Olyan meglátásokat osztott meg az olvasóival, amelyek idősebb emberek élettapasztalatai szoktak lenni. Úgy éreztem, hogy ez másokat is érdekelhet.

A cikk folytatását az Impulzív Életmód Magazin 2018/6. számában olvashatjátok el.
Fotó: Kesztyűs Attila